A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Csajok rovat

Január

Van valami ebben a januárban, ami az agyamra megy. De most komolyan. Miért olyan szomorú mindenki az utcán? Még csak fel sem akarnak lökni a villamoson. Csak álldogálnak némán az emberek, még a maszkon át is látszik, ahogyan lógatják az orrukat, és biggyesztik az ajkukat. Vagy csak velem van a baj? Lehet, hogy nem is ők, hanem én lettem szomorú?Minden év elején ez történik....

Tovább olvasom

Nem az a kérdés, hogy mikor, hanem, hogy miért

Én azt gondolom, kedves fiatal barátnőm, hogy az életben talán a legnehezebb feladat megtalálni azt az embert, akivel, ha nem is egy egész életet, de hosszú időt leélhetünk.Nem írom, hogy boldogságban, mert az ember nem lehet folyamatosan boldog. Szerintem. De lehet alapvetően elégedett az életével, a munkájával, a párjával, családjával. S ha úgy érzi, hogy ezek úgy körülbelül rendben vannak, akkor akár azt...

Tovább olvasom

Egyedül a fa alatt

Azt mondják, a téli hónapok során valamiért még jobban vágyunk arra, hogy legyen kihez odabújni esténként.Arról már nem is beszélve, hogy a karácsony szellemében felerősödnek az érzések, és senki sem szeretne egyedül lenni, ha nem muszáj, főleg, amikor a családban mindenki másnak van párja, és csak mi feszengünk egyedül a fa alatt....

Tovább olvasom

Már nem cserélnénk el egymással az életünket

Épp ahogyan írod, fiatal barátnőm, nekem is volt gyerekkoromban legjobb barátnőm. Éppen úgy, ahogyan Kata és Eliza, mi is az általános iskolában ismertük meg egymást.Mi sem voltunk egyformák sem külalakra, sem lelkialkatra. Nem is értette senki, még a saját szüleink sem, hogy mit találunk egymásban közöset. Én mindig fiús voltam, fára mászós, vagány, ő már kislánykorában is kecses, nőies....

Tovább olvasom

A mások boldogsága

Kata és Eliza tízéves korukban lettek legjobb barátnők. Akkoriban Kata volt a legvagányabb csaj az osztályban. Bármilyen magas fára fel tudott mászni, a tanárok székére rágógumit ragasztott, és még a fiúk is tartottak tőle.Eliza magának való, szemüveges, szőke kislány volt, akinek a legjobb szórakozása az volt, ha csendben rajzolgathatott egy sarokban....

Tovább olvasom

A robotkasszák réme

Mostanában komoly szorongás lesz úrrá rajtam, amikor a heti bevásárlásra kerül a sor. Érdekes, hogy ahogy telnek az évek, más és más szituációk jelentik számomra a stresszt.Emlékszem, tinédzserként a tömegközlekedés borított ki a legjobban. Ennek legfőbb oka az volt, hogy minden alkalommal akkor találkoztam ellenőrrel a 7-es buszon, amikor épp lejárt a bérletem, vagy elfelejtettem magammal vinni a...

Tovább olvasom

Ex, de mennyire?

Őszinte leszek, én soha nem kezdtem barátnő exével, és ők sem velem. Nem elvből, nem csak azért, mert fontosabb volt a barátság, mint a szerelem.Hanem azért, mert nem tudtam volna egy exbe beleszeretni. Elvileg azonban nem ellenzem. Mert van olyan, hogy a szerelem mindent legyőz. Bizony még a barátságot is. Egyébként a szakítással kapcsolatban is rájöttem néhány dologra....

Tovább olvasom

A barátnőd exe tabu?

Szerintem egy nő életében, legyen kislány vagy vénlány, legalább olyan fontos dolog a barátság, mint hogy megtalálja élete szerelmét.Tudom, romantikus ez az elképzelés, de ha belegondolunk, a barátnőink azok, akik újra és újra végighallgatják a szívfacsaró szakításaink részleteit, még akkor is, ha már a fülükön jön ki, és ők azok, akik fontos öltözködési...

Tovább olvasom

Louis Vuitton hátizsák kontra kémia

Úgy tűnik, kedves fiatal barátnőm, egyáltalán nem az életkoron múlik, hogy egy nő milyen szempontok szerint választ. Hogy miért köti az életét, ha csak kis időre is egy fiú mellé.Azért, mert a férfi eltartja, vacsorázni, utazni viszi, szép ruhákat, ékszereket vesz neki. Vagy ez bármilyen vonzó és kényelmes, nem a legfontosabb szempont.Bár én könnyen beszélek, ma fiatalnak lenni nagyon nehéz....

Tovább olvasom

Homokvár

Nyolcéves koromban halálosan beleszerettem Tomikába a szomszédból. Gyönyörű kék szeme volt, szőke haja és csodás homokvárat tudott építeni. Egy ideig működött is a kapcsolatunk, egészen addig, amíg át nem mentem hozzájuk egyszer játszani.Alig hittem a szememnek, amikor beléptem a kis omladozó ház ajtaján. Tominak még csak saját szobája sem volt, így a nappaliban kényszerült aludni a...

Tovább olvasom