A nő, aki bosszút forralt
Julcsiban őrjítő harag dúlt. A férfi, akit nagyon szeretett, és aki nem mellékesen a főnöke volt, megcsalta, majd kirúgta. Mindent megtett, hogy elnyomja magában a mérhetetlen dühöt, de a végén mindig arra jutott, hogy bosszút kell állnia, különben beleőrül ebbe.
– Édes kislányom, ami veled történt, valóban igazságtalan, de az élet is igazságtalan, és a bosszúval nem érsz el semmit, koncentrálj inkább arra, hogy te boldog legyél! – mantrázta Julcsi anyukája, aki ilyenkor mindig hozzátette, hogy a munkahelyén is elnyomták, és jobb is, hogy végre megszabadult attól a férfitól.
A férfi, nevezetesen Zsolt, éveken át játszott macska-egér játékot Julcsival. Egy közös projekten dolgoztak, amikor egy munkavacsorán Zsolt keze Julcsi combjára vándorolt az asztal alatt. Julcsi pontosan tudta, hogy amit tesznek, az nemcsak hogy helytelen, de egyedül ő sérülhet ebben a viszonyban.
Mégsem húzódott el Zsolttól, mert már fülig szerelmes volt belé. Az sem állította meg, hogy Zsolt akkoriban nős volt, és bár egy évvel később elvált, mégsem vállalta fel Julcsit.
Julcsi több mint négy éven át folytatott titkos viszonyt Zsolttal, az irodában a férfi hidegen bánt vele, de Julcsi is jól játszotta a szerepét. Megelégedett az esti randevúkkal, és Zsolt néha hétvégén elvitte őt ide-oda. Maga sem tudta, hogyan tud a tükörbe nézni azok után, hogy a férfi nyilvánvalóan kihasználta, de titkon azt remélte, egyszer majd összeköltöznek, és Zsolt letérdel elé, s könnyek között megkéri a kezét.
Zsolt azzal védekezett, hogy nem szeretné a volt feleségét kiborítani ezzel a viszonnyal, időt akar neki adni, mert a végén még nem engedné, hogy láthassa a kisfiát. Julcsinak mindig gyanús volt ez az egész, hiszen ha egyszer már elváltak, akkor miért ne lehetne Zsoltnak új kapcsolata.
– Mindig is vonzódtál a narcisztikus, elnyomó férfiakhoz… Ez a te átkod, kislányom. Miért nem tudtál boldog lenni azzal a kedves fiúval, hogy is hívták?
– Bencének, anyu, de már ezerszer elmondtam, hogy untam őt, nem volt elég érdekes nekem – mondta Julcsi dühösen, de közben azon gondolkodott, hogy vajon miért nem képes egy rendes, kedves, kiszámítható férfit szeretni.
Zsolt egy hétfői napon hívta be az irodájába Julcsit, amikor is közölte vele, hogy megismert valakit, és nem kívánja folytatni vele a kapcsolatot. Julcsi arca hófehér lett, egy szót sem tudott kinyögni, majd vérvörössé vált, és azon kapta magát, hogy különböző irodaszerekkel dobálja a férfit, miközben artikulálatlanul üvölt vele.
Mire feleszmélt, hogy mit tett, Zsolt ridegen annyit mondott, hogy pakolja össze a cuccait, ezt követően azonnal adja le a portán a beléptetőkártyáját, a céges telefonját, a laptopját, és távozzon. A felmondási időt nem kell letöltenie, a végkielégítést megkapja.
Julcsi még sohasem érezte ennyire megalázva magát, és már aznap eldöntötte, hogy valahogyan bosszút áll, csak azt nem tudta kitalálni, hogyan. Esetleg, ha megtudná, ki az a nő, akit megismert Zsolt, annak elmondhatná, milyen emberrel is állt össze. Vagy feljelenthetné Zsoltot névtelenül a NAV-nál, mert tudta, hogy a férfinek simlis adózási ügyei vannak, vagy...
Julcsi végül, ha nehezen is, de lemondott a bosszúról és messziről elkerülte az irodaépületet. Azért sem állt végül bosszút, mert beleszeretett egy kedves idegenbe, aki felsegítette a metróban, miután elbotlott a peronon, és majdnem a sínekre esett.
A nagy találkozás hat héttel azután történt, hogy Zsolt elhagyta. Julcsi egy régi kolléganőjétől megtudta, hogy Zsolt sem dolgozik már ott, és állítólag visszament a volt feleségéhez. Julcsi mosolygott a hír hallatán, és csak arra tudott gondolni, mennyire szerencsés, hogy olyan emberre lelt, akivel megélheti az őszinte szerelmet a nélkül, hogy bárkin bosszút állt volna...
Még nincs hozzászólás