Ridikül Magazin logo

A Ridikülben mondták rovat

Együtt játszani a legjobb!

Fátyol Kamilla szabad légkörű, kreatív művészcsaládban nőtt fel nővéreivel, Zsuzsával és Herminával. Zenészekkel, festőkkel, költőkkel körülvéve nem csoda, hogy ők is a művészpályát választották.„Ahogy sok gyereknek, nekünk is volt külön nyelvünk gyerekkorunkban. És sajátos játékaink: a saját kis asztalunkra, ami mellett csak mi ebédeltünk, vizet öntöttünk, és az...

Tovább olvasom

A maximalizmus életveszélyes

Dr. Nagy Ágnes stresszkezelő terapeutaként pontosan tudja, hogy a maximalizmus életveszélyes: a stressz egy idő után testi tünetekben jelentkezik. Úgyhogy ő tudatosan foglalkozik a saját problémáival is, nehogy betegség legyen belőlük.„Nemrég voltam egy konferencián, ahol kimondták: egyértelműen az elfojtás az, ami bajt okoz. Ha valaki »lenyeli a problémáit«, nem oldja meg, nem dolgozza fel őket, csak gyűjti és gyűjti magában, akkor...

Tovább olvasom

Kihallgatni tudni kell!

Dr. Kovács Lajos azt mondja: semmivel sem veszélyesebb a világunk, mint a hatvanas években, mármint nincs több súlyos erőszakos bűncselekmény Magyarországon, mint ötven évvel ezelőtt. Csak a híre nagyobb annak, ha valami történik.„Ötven éve a befejezett emberölések száma évi 140 és 210 között mozgott, efölé ma sem emelkedik. Viszont azzal, hogy szétrágja ezeket az eseteket a média, hogy minden csatorna...

Tovább olvasom

Teljes nyitottsággal

Bódy Magdi 1981-ben ment férjhez Kanadába, és kezdett ott mindent elölről - az éneklést, a karriert, az egész életét. Pedig ismert énekesnő volt Magyarországon. Vajon lehetett reménye a világkarrierre? Erről beszélgettünk a felvételt követően.„Óriási váltás volt akkor Kanada, ez még a rendszerváltás előtt történt, akkor teljesen más volt a két világ....

Tovább olvasom

Származás és hagyomány

Februárban járt nálunk Pusztayné dr. Podmaniczky Erzsébet, és talán néhányan észrevették: az adás eseményeit összefoglaló újságcikkben hol bárónőnek, hol grófnőnek tituláltam. Nem mintha megkaptam volna a nemesi címadományozás jogát - bár nem volna rossz, az sajnos csak a királyoknak jár - csupán figyelmetlen voltam, de ez jó alkalmat adott rá, hogy újra...

Tovább olvasom

Családi legendák hálójában

Zimber Szilvia megtette azt, amit sokan tervezgetnek, de milyen kár, hogy sosem valósítják meg. Könyve, az Ómama nyaklánca a nagymamája emlékeiből született.„Gyermekkorom fontos emlékei az édesanyám szüleinél elköltött vasárnapi ebédek. Emlékszem az ízekre, az illatokra, a hangulatra. Mi az apai nagymamámmal éltünk együtt – hogy kíváncsi vagyok a családi történetünkre, neki...

Tovább olvasom

Mindent egy lapra!

Dobó Kata az a magyar színésznő, aki eddig a legközelebb került egy igazi hollywoodi álomkarrierhez - már ha ezt valami versenynek fogjuk fel. Ő egyáltalán nem így gondolkodik erről, és a Ridikülben kiderült: pontosan tudja, miért nem sikerült. A kérdést pedig szerencsére egyáltalán nem érzi számonkérésnek.„Az amerikai filmipar kemény világ, kőkemény biznisz! Egy filmnek pénzt kell produkálnia,...

Tovább olvasom

Az elfogadás szabadsága

Horváth József azt mondja magáról: ha egy átlagos magyar családba születik, talán soha nem lett volna benne annyi küzdőszellem és kitartás, hogy elérje azt, amit elért. Akkor nem akarta volna csak azért is megmutatni, hogy bármi lehetséges.„Karcagon nőttem fel, a külső cigánytelepen laktunk. Pécsett érettségiztem, aztán Debrecenbe jártam az egyetemre, ahol most a munkám mellett vagyok PhD-hallgató....

Tovább olvasom

A 'karbantartás' elengedhetetlen

Bobák Róbert mindennapjait már tizennégy éve a televízió határozza meg, és tudjuk, ha valaki az álmait éli a munkájában, észrevétlenül képes túlhajszolni magát. De Robi észreveszi ezt, és fegyelmezetten vigyáz magára.„Megtanultam az időt beosztani. Nagyon fontosnak tartom például azt, hogy odafigyeljek a testem karbantartására, erre mindig kerítek alkalmat....

Tovább olvasom

Érezni is elég

Túri Lajos kimondottan zavarban van, ha szavakkal kell kifejeznie magát - azt mondja, az neki nem megy, ő a tánc nyelvén beszél. Mi ellenben határozottan állítjuk: lehet azért jót beszélgetni vele. Na persze a táncról.„Nagyon mozgékony, hiperaktív gyerek voltam, sosem tudtam megülni a fenekemen. Ezért vittek el a szüleim Esztergomban a Carmen tánccsoportba ötévesen....

Tovább olvasom