A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Nézőpont rovat

Meddig számíthatok rád?

Tavasz volt és telihold. Veszekedtünk az utcán. Valami hülyeségen. Mert ami igazán fontos lett volna, azt egyikünk sem merte kimondani, hogy ez tényleg szerelem.Aztán halkan megszólalt, hogy ő egyébként a halálig…Sokszor visszaidéztem ezt a pillanatot, visszapörgettem a hangját, a mozdulatát, azt hiszem, épp odébb rúgott valami követ, a szemét sem láttam, mert a földet bámulta közben, vagy azt az izét, amit...

Tovább olvasom

Meddig számíthatok rád?

D. azt mondta, feküdjünk a szőnyegre, mert az ágya nagyon nyikorog. A szomszéd szobában ott voltak a szülei. Engedelmesen elnyúltam a puha, vastag szőnyegen – nem mertem bevallani neki, hogy én még soha senkivel… Ügyetlen voltam, suta, béna. Ő sokkal tapasztaltabb. Meg is jegyezte, hogy bár korban fiatalabb nálam, az élet dolgaiban jóval idősebb.Hóesésben botorkáltam haza, hópelyhekkel próbáltam lemosni az ujjaimról az öle...

Tovább olvasom

Nem nagy ügy, ugye?

Jó volt, amikor – mint egy kis nyuszi – babrált a karomon. Vagy a nyakamon. Addig cirókázott, amíg fel nem ébredtem. Felébredni persze nem volt jó, de rögtön utána, a következő másodpercben már mégis jó volt, mert tudtam, hogy béke van, puha az ágy, selymes a takaró, és ott van ő is.Aztán visszaaludni megint nem volt jó. Vagyis lehetetlenség....

Tovább olvasom

Nem nagy ügy, ugye?

Túl sok. Mindig is ezt gondoltam Emeséről. De Emese a legjobb barátom barátnője, és az ember megtanul együtt élni a legjobb barátja barátnőjével, pláne, ha azt érzékeli, hogy a barátja a föld felett lebeg vele, szárnyra kap mellette.Emese fiatalabb nálunk, és vibrál. Képes egyszerre három dolgot csinálni, és ha hallgat, sosem tudni, gondolatban épp merre jár....

Tovább olvasom

Fájt. Elmúlt?

Ha valami fájt, anyához szaladt. Tomikám, mondta anya, aztán körülfolyta, beborította magával, már nem fért hozzá a fájdalom. Beszélt is, olyasmit, hogy ugyan már, katonadolog, már nem is fáj, meg hogy elmúlik, ne félj, emlékezni sem fogsz rá.Nem számított, miket mond. Csak a lénye, ahogy ráborult, mint a dióra a héja.Megtanulta, hogy a fájdalom igenis létezik....

Tovább olvasom

Fájt. Elmúlt?

Úgy volt, hogy Annával utazunk el Marokkóba, hónapokkal korábban megvettük a repülőjegyet, de Anna teste mostanra a föld alatt volt, és én nem értettem, mit keresek mégis Tangerben, miért jöttem el egyedül, nélküle, miben reménykedem ezeken az idegen utcákon – nem volt ott semmi keresnivalóm.A könyvesboltba, a Librairie des Colonnes-ba is csak a viharos szél elől menekültem be, amelyről a fiatal, francia nő most azt mondta, itt az a...

Tovább olvasom

Miért sértődsz meg azonnal?

A lányok sértődősek. Pfúúúj. Ezt mondta Tomika az uzsonnáját rágcsálva az óvodai kerek szőnyegen, ahol egyébként nem volt szabad enni, mert csak az asztalnál volt szabad enni, de ő nem ült az asztalhoz, mert Cilike felborította a vizeskancsót, és úszott az egész mindenség.Cilike véletlenül borította fel a vizet, mert hirtelen átnyúlt az asztal fölött, ahogy dühében bele akart csípni Tomika...

Tovább olvasom

Miért sértődsz meg azonnal?

Kimerítő napom volt, a szokásos hatalmi csatározások a fejünk felett, melyeknek valakin mindig le kell csapódniuk (mindig rajtunk, beosztottakon), és munka után lélekmérgezési tünetekkel támolyogtam ki a téli sötétbe. Majd fel a túlfűtött buszra, amely idegőrlőn vánszorgott a dugóban. Az utcánkban azért még beugrottam a cukrászdába: már láttam magam előtt, ahogy vacsi után lehuppanunk a kanapéra...

Tovább olvasom

Hová tűnik a vágy?

– Hová tűnsz el mindig? – kérdeztem tőle egy hosszú csend után. Ő is meglepődött, felkönyökölt az ágyon, hunyorogva nézett rám, nem értette, mit akarok tőle már megint. Rég nem szóltam hozzá, nem foglalkoztam vele, gondoltam, ki-ki teszi a maga dolgát, nem vagyunk összenőve. De most felbukkant ez a kérdés, hogy a Vágy bizony eltűnik, de hova, nyomot sem hagy, pedig mennyire jelen volt, atyaég, mindent felperzselt maga...

Tovább olvasom

Hová tűnik a vágy?

Vika nevetése úgy visszhangzott a lépcsőházban a beköltözése napján, hogy Kornaiék tacskója éles ugatásba kezdett.Ő azt sem tudta, hogy eladták az alatta lévő lakást; a ház ügyei nem nagyon izgatták. Az edzőterembe készült éppen, de gondolta, azzal is megdolgoztatja az izmait, ha segít a munkásoknak meg a lánynak felcipelni a bútorokat....

Tovább olvasom