Eleinte csak készülődik a karácsony, levél íródik a Jézuskának, amit apának kell majd kézbesíteni, de nem szabad ám elolvasni, mert titok. Az anyukák nagytakarítást rendeznek, ilyenkor sokat és hangosan sírnak, aztán leszaladnak (titokban) lezsírozni a cukrásznál a bejglit, a kifőzdésnél a halászlét, a fodrásznál az időpontot....
Ébredéskor, még csukott szemmel elterveztem, hogy regényírással töltöm a délelőttöt. De valami zavarót éreztem, valami azt súgta, hogy ebből nem lesz semmi. Mik ezek a nyávogó hangok? Nincsenek a gyerekek iskolában? Karácsony van?! És ez? Már megint összetört valami? – Ne, ne mondj semmit! – villantotta rám a tekintetét Lili, kezében a kisseprűvel....
– Hogy érted, hogy mit kérek? – kérdezte a hatéves lányom. – Hát nem a Jézuska hozza az ajándékokat? – Dehogynem – mondtam –, csak meg kéne írnunk neki a levelet, hogy egészen biztosan azt hozza, amit szeretnél. – Miért, hát mégsem tud mindent? – De, de, tud, csak ilyenkor annyi gyerek fejébe kell belenéznie, félek, hogy valamit összekever vagy kifelejt....
Hát, ha nem túl nagy kérés, akkor egy repülőjegyet. Lehet fapados is, a lényeg, hogy a gép dél felé menjen, ahol december végén is elég egy könnyű kabát, amíg le nem bukik a nap a hegyek mögött, és hirtelen le nem hűl pár fokot a levegő. Fontos még az is, hogy jó pár nappal karácsony előtt induljunk, és valami nyugodt kis helyen landoljunk....
Ezt harminc évvel az után kérdezte, miután leszedték az almafa tetejéről. Felfelé nem tűnt bonyolultnak, csak a legalsó ágra volt nehéz felcsimpaszkodni, arról már könnyedén feljebb lehetett jutni.A fa tetején kényelmes fotelt alkottak az ágak, abba szépen beleült, egyik lábát lelógatta a mélybe, a másikat kitámasztotta, aztán lehetett is kalimpálni, hogy anya, apa, nézzétek, hol vagyok....
Némán ültek a padon, a gyerekek zsibongásában. A nő a mobiltelefonját görgette, lájkolt, kommentelt, a száját húzogatta. A férfi egy fűszálat morzsolgatott, és néha körbetekintett, hogy lássa, Juli, a kislányuk mit csinál éppen, de leginkább az anyukákat nézegette. Minden típus képviseltette magát, a lelkes, türelmes, aki homokteknősöket készített kisfiával a homokozóban;a...
Ex négyféle lehet. Először is vagy a pasim exéről van szó, vagy az enyémről. Nem mindegy. Másodszor pedig vagy egy elhagyott exről beszélünk, vagy egy elhagyó exről, az övéről vagy az enyémről.Ha az én elhagyott exemet vesszük, akkor az nekem is fáj. Fáj, mert miközben én boldog vagyok, ugye, ő szomorú és kétségbeesett. Ennek gyakran hangot is ad, ír vagy hív, hol könyörgőn, hol fenyegetőn, hol gyűlölködőn....
Mélyponton van, bocs. Anna engesztelőn a vállamra tette a kezét, majd bűntudatosan visszament hozzá. Exhez, akit a konyhában ültetett le. Ott sutyorogtak halkan. Anna kutyája, Rex is kint volt velük, csak én maradtam a szobában, a laptopom előtt.Hallottam, hogy Ex olykor Rexhez beszél. Ex és Rex… Nevetni kellett volna ezen, de számomra éppoly feszélyező volt a helyzet, mint Anna számára....
Egy mese jutott eszembe, a kamaszkoromból fénylik fel. Psychét, a szépséges királylányt hozzáadják egy titokzatos alakhoz, akit sosem láthat, mert mindig éjszaka érkezik hozzá a legnagyobb sötétben.Ráborul Psychére, érzik egymás melegét, lélegzetét, suttognak mindenfélét, gondolom, szerelmeskednek (mi mást lehet csinálni egy vadidegennel a sötétben…)....
Mindig minden kapcsolatában eljött egy hajnal, amikor ő ébredt előbb, és a félhomályban felkönyökölve hosszan bámulta a másikat, a lányt, a nőt, aki magányosan, védtelenül szuszogott mellette az ágyban, aki kezével már nem kereste őt álmában – álmában talán egy másik férfi kezét szorongatta, és kétségbeesetten azt suttogta neki: „Szeress!”Nézte a lány, a nő...
