Nyár volt, vagy inkább tavasz. És szerelem. És szabadság, mert aki főiskolára felvételizett, annak tanulnia kellett, és akinek tanulnia kellett, az kivehetett fizetés nélküli szabit. Ő meg én, meg a tinédzser éveink vége, meg ugyanazok a zord jegyzetek, polgazd, töri, ugyanaz a főiskola, ugyanannak a sikernek a képzete, ugyanaz a (tankönyvekkel lesúlyozott) szabadság....
Ádámnak és Évának hívják őket, de nem az édenkertben dolgoznak. Nem a paradicsomban.Ádámnak legfeljebb paradicsommal akad olykor dolga: árufeltöltő ugyanabban a hipermarketben, ahol Éva pultos. Pár hónapja még a lány is árufeltöltő volt, és gyakrabban lophattak maguknak egy-egy titkos pillanatot a polcok között. Még a kollégáik előtt is titkolják a szerelmüket, mert tudják, a tűzzel játszanak....
Alsó tagozatos voltam és szerelmes. Minden évben. Minden évben másba. Nem azért, mert már nyolc-tíz évesen is egy felületes, csapongó rihonya voltam, hanem mert az élet értelmét kerestem.„Az életnek akkor van értelme, ha nem hiányzik a szerelem belőle, máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság. Az ember sarkig kitárja lelke ablakait, és hagyja, hogy beáradjon mindaz, amit a nap, az óra,...
Gyerekkoromban talán egyszer, ha elmentem meglocsolni az utcában pár lányt. Magamnak való kisvárosi gyerek voltam, bandáztam ugyan a környékbeli kölykökkel, de nem jártam át hozzájuk – az utcán verődtünk össze olykor-olykor focizni, indiánost játszani, üveggolyót cserélgetni, viasszal őzlábnyomokat kiönteni a közeli erdőszélen....
Tavasz volt és telihold. Veszekedtünk az utcán. Valami hülyeségen. Mert ami igazán fontos lett volna, azt egyikünk sem merte kimondani, hogy ez tényleg szerelem.Aztán halkan megszólalt, hogy ő egyébként a halálig…Sokszor visszaidéztem ezt a pillanatot, visszapörgettem a hangját, a mozdulatát, azt hiszem, épp odébb rúgott valami követ, a szemét sem láttam, mert a földet bámulta közben, vagy azt az izét, amit...
D. azt mondta, feküdjünk a szőnyegre, mert az ágya nagyon nyikorog. A szomszéd szobában ott voltak a szülei. Engedelmesen elnyúltam a puha, vastag szőnyegen – nem mertem bevallani neki, hogy én még soha senkivel… Ügyetlen voltam, suta, béna. Ő sokkal tapasztaltabb. Meg is jegyezte, hogy bár korban fiatalabb nálam, az élet dolgaiban jóval idősebb.Hóesésben botorkáltam haza, hópelyhekkel próbáltam lemosni az ujjaimról az öle...
Jó volt, amikor – mint egy kis nyuszi – babrált a karomon. Vagy a nyakamon. Addig cirókázott, amíg fel nem ébredtem. Felébredni persze nem volt jó, de rögtön utána, a következő másodpercben már mégis jó volt, mert tudtam, hogy béke van, puha az ágy, selymes a takaró, és ott van ő is.Aztán visszaaludni megint nem volt jó. Vagyis lehetetlenség....
Túl sok. Mindig is ezt gondoltam Emeséről. De Emese a legjobb barátom barátnője, és az ember megtanul együtt élni a legjobb barátja barátnőjével, pláne, ha azt érzékeli, hogy a barátja a föld felett lebeg vele, szárnyra kap mellette.Emese fiatalabb nálunk, és vibrál. Képes egyszerre három dolgot csinálni, és ha hallgat, sosem tudni, gondolatban épp merre jár....
Ha valami fájt, anyához szaladt. Tomikám, mondta anya, aztán körülfolyta, beborította magával, már nem fért hozzá a fájdalom. Beszélt is, olyasmit, hogy ugyan már, katonadolog, már nem is fáj, meg hogy elmúlik, ne félj, emlékezni sem fogsz rá.Nem számított, miket mond. Csak a lénye, ahogy ráborult, mint a dióra a héja.Megtanulta, hogy a fájdalom igenis létezik....
Úgy volt, hogy Annával utazunk el Marokkóba, hónapokkal korábban megvettük a repülőjegyet, de Anna teste mostanra a föld alatt volt, és én nem értettem, mit keresek mégis Tangerben, miért jöttem el egyedül, nélküle, miben reménykedem ezeken az idegen utcákon – nem volt ott semmi keresnivalóm.A könyvesboltba, a Librairie des Colonnes-ba is csak a viharos szél elől menekültem be, amelyről a fiatal, francia nő most azt mondta, itt az a...
