A lányok sértődősek. Pfúúúj. Ezt mondta Tomika az uzsonnáját rágcsálva az óvodai kerek szőnyegen, ahol egyébként nem volt szabad enni, mert csak az asztalnál volt szabad enni, de ő nem ült az asztalhoz, mert Cilike felborította a vizeskancsót, és úszott az egész mindenség.Cilike véletlenül borította fel a vizet, mert hirtelen átnyúlt az asztal fölött, ahogy dühében bele akart csípni Tomika...
Kimerítő napom volt, a szokásos hatalmi csatározások a fejünk felett, melyeknek valakin mindig le kell csapódniuk (mindig rajtunk, beosztottakon), és munka után lélekmérgezési tünetekkel támolyogtam ki a téli sötétbe. Majd fel a túlfűtött buszra, amely idegőrlőn vánszorgott a dugóban. Az utcánkban azért még beugrottam a cukrászdába: már láttam magam előtt, ahogy vacsi után lehuppanunk a kanapéra...
– Hová tűnsz el mindig? – kérdeztem tőle egy hosszú csend után. Ő is meglepődött, felkönyökölt az ágyon, hunyorogva nézett rám, nem értette, mit akarok tőle már megint. Rég nem szóltam hozzá, nem foglalkoztam vele, gondoltam, ki-ki teszi a maga dolgát, nem vagyunk összenőve. De most felbukkant ez a kérdés, hogy a Vágy bizony eltűnik, de hova, nyomot sem hagy, pedig mennyire jelen volt, atyaég, mindent felperzselt maga...
Vika nevetése úgy visszhangzott a lépcsőházban a beköltözése napján, hogy Kornaiék tacskója éles ugatásba kezdett.Ő azt sem tudta, hogy eladták az alatta lévő lakást; a ház ügyei nem nagyon izgatták. Az edzőterembe készült éppen, de gondolta, azzal is megdolgoztatja az izmait, ha segít a munkásoknak meg a lánynak felcipelni a bútorokat....
– Remete leszek – mondta a fiú a kerek erdő szélén, ahol a madár sem járt. A lány felkapta a fejét, és csak bámulta ezt a hirtelenszőrös, loboncos, szakállas lényt, aki pár napja még fényesre volt borotválva, és illatcsíkot húzott maga után.– Remete? – kérdezte csodálkozva. – Az – felelte a fiú, de már fel sem nézett, mert sürgős remeteteendői akadtak....
– Szabadsáááág! – kiáltotta elégedetten, amikor a földre dobta az utolsó bőröndjét is az albérletben.Fülelt, de Danka, akit hét év után hagyott ott, nem emelte fel élesen a hangját, hogy „Mit ordibálsz már megint!” És nem hallotta Mirjam hangját sem, akivel egy éve viszonya volt, de most vele is szakított, mert az nem volt hajlandó ideköltözni vele, otthagyni a kamasz lányát és a...
Van ebben valami hátborzongató. Hátborzongatóan jó. Merthogy van neked ez a semmilyen érzelmet el nem áruló arckifejezésed, amivel ébredsz, és amivel fekszel, és amivel nevetsz, és amivel rám pirítasz, és amivel ölelsz, netán csókolsz, vagy éppen napok óta nem csókolsz, és hozzám sem szólsz, és én soha nem tudhatom, hányadán állok veled....
Két éve voltak házasok, amikor először kapta rajta Annamarit, hogy az ő telefonját nézegeti a nappaliban. Annamari csak akkor tette le gyorsan a készüléket, amikor észrevette, hogy belép. Legalább elpirult, de ez a bizalmatlanság akkor is fájdalmasan érintette őt. Valami egy ideje már nem működött közöttük. Annamari azt képzeli, nem magukban kéne keresnie az okot, hanem egy másik nő miatt kerültek lejtőre? Nem tette szóvá...
Ez a nő, akiről beszélek, régen büszke volt, sőt, dölyfös, kevély. Ezek a tulajdonságai persze inkább csak a szerelemben jellemezték, más életterületeken egész dicséretesen beilleszkedett a társadalomba a többi (szerelemben kevély, ám más életterületeken dicséretesen beilleszkedő) állampolgár közé.Ám ha egy Illető megbombázta a szívét, mintha azonnal megkergült volna....
Az egyetemen ismerte meg Rékát. Megpillantotta, és a testében azonnal hormonális változások indultak meg. Az ő mosolyát akarta látni a könyvtárban, ahol a szerelmek szövődtek. Az ő haja lobogását akarta látni, ha fújt a szél.A menzán azt akarta enni, amit a lány. A lencsefőzeléket, amit régen utált, most felségesnek találta. Réka mellett ült az előadótermekben, és folyton felé hajolt, hogy...
