A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Nézőpont rovat

Amivel tuti leveszlek a lábadról

Például, hogy amikor elalszol a tévé előtt, két ernyedt kezedbe teszem a távirányítót. Mert tudom, semmit nem utálsz jobban, mint úgy riadni fel éjféltájban, hogy én bent alszom a jó paplanos ágyban, te meg kint a hidegben, fülsiketítő tévézajban és létbizonytalanságban, a fotel fülétől elnyomott nyakkal, szédelegve, gémberedve, éhesen és szomjasan, és nem találod a...

Tovább olvasom

Amivel tuti leveszlek a lábadról

Luca a mászóka tetején ücsörög. Felkapaszkodom hozzá, gömbrágóval kínálom. Később a libikókán félénken megkérdezem, akarja-e, hogy kicseréljük a rágónkat. Még este is az övét rágom, pedig már semmi íze. Másnap elmondja, ő is ugyanígy tett. Aztán évtizedekkel később hozzáteszi: "Az egyik legszebb szerelmi vallomás volt életemben....

Tovább olvasom

Lefogynál a kedvemért?

Szóval, nem tetszenek a hurkáim, drágám...A kérdés az, hogy már szerelmünk hajnalán is a "kiegészítőim" voltak-e (amikor még azt mondtad, olyan jó a puha testemhez bújni!), vagy melletted növesztettem őket?Tudod, nem mindegy.Mert az első esetben nem én változtam meg, hanem a te tekinteted. Minden kapcsolat elején ott van már csírájában a jövő....

Tovább olvasom

Lefogynál a kedvemért?

Látod? Épp fogyok. Mert elepeszt ez a lelkes (reménytelen vagy titkos vagy halálos vagy karmikus vagy végtelen vagy észtelen) szerelem, nincs kedvem enni, türelmem sincs ilyen gyarló földi dolgokhoz, meg sem próbálok kenyeret szelni, úgyis csak kiesne a kezemből a kés, vagy megvágná az ujjamat. Inkább csak szállok, rohanok hozzád, felhőkön lebegek, fénnyel élek....

Tovább olvasom

Mit fogadunk meg az új évre?

Hát igen, valamit tényleg illene megfogadni.Mert, ugye, az újévi fogadkozás a jobbulás szándékával történik, és mindig kegyetlen önvizsgálat előzi meg. Be is vallom akkor most mindenki színe előtt: tavaly is kiderült, hogy nem vagyok tökéletes. Nincs ezen mit szégyellni, vagyis van, de mit csináljak, ha egyszer ez az igazság.Ráadásul nem is csak egyetlen dologban nem vagyok, hanem egy sor mindenfélében, tehát én...

Tovább olvasom

Mit fogadunk meg az új évre?

„Én, P. Zsolt, a mai naptól büszkén viselem a kisdobos nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét megtartom, sok örömet szerzek pajtásaimnak, családomnak, nevelőimnek, magyar hazámnak.”A bajok alighanem itt kezdődtek. Kilencszázhetven-valahányban, azon a verőfényes napon, amikor nyakamon a kisdobosok világoskék kendőjével, pajtásaimmal együtt elmormogtam a fenti fogadalmat....

Tovább olvasom

Menjek vagy maradjak?

Menjek? Hozzád? Érted? Eléd? Feléd? Menjek közelebb? Odébb? Tőled el? Vagy csak le a szeméttel, a kutyával, a közértbe? Menjek már fürödni? Aludni? Menjek a francba, a búsba, a bánatba? Jó, akkor megyek. Te akartad. Ezt akartad?Menjünk együtt? Maradjunk együtt? Ragadjunk, tapadjunk? Játsszunk? Ha küldesz, maradok. Ha marasztalsz, megyek.Tényleg, mondd már meg, hogy most mit akarsz! Menjek vagy maradjak? Menjek át hozzád,...

Tovább olvasom

Menjek, maradjak?

Mint minden reggel, a férfi felállt a fotelból, és bement a munkahelyére. Nem várt semmit attól a naptól, de úgy általában várt valamire. És ha az ember vár valamire, többnyire valakire vár. A nőnek ez volt az első napja a férfi munkahelyén. A férfi úgy érezte, rá várt. A nő is úgy érezte, hogy a férfira várt. Nevetett a férfi tréfás megjegyzésein, a férfi pedig apró...

Tovább olvasom

Ki kezelje a pénzt?

„Milyen pénzt?”, kérdeztek vissza a férfi ismerőseim, 50 körüli értelmiségiek, művészek, amikor a témáról faggattam őket. Mire feltehetnék a kérdést, hogy ki kezelje a pénzt, mondták, az többnyire már el is ment befizetetlen számlákra, törlesztésekre, albérleti díjra, a gyerekekre, mert a gyerekek az elsők. Másoknál pedig elkéstem a kérdéssel, mert már nincsenek együtt, az...

Tovább olvasom