Nem kellett kimondani, mert tudtam. Pontosan éreztem minden porcikámban, benne volt minden pillantásában, minden érintésében, ahogy az óvoda kertjében a sok lány közül épp engem kergetett, elkapott, láthatatlan kötéllel a fához kötözött, és arra kényszerített, hogy ebédet főzzek neki fűből. Ő harcos indián volt, én szende indián lány, igaz, földig érő aranyhajjal (ezt előre...
Van nekem egy ismerősöm, aki zavartan pislogott, amikor szerelme egy este aggodalmasan megjegyezte: „Szeretsz? Soha nem mondod magadtól…”Nem, Z. soha nem mondta, abban a környezetben, ahol felnőtt, csak halálesetekkor szoktak hangot adni az érzelmeknek. De virgonc, játékos természetű barátnője mellett megtanulta legalább kimutatni őket, igazából nem is kellett tanulni, szinte spontán jött, belülről....
De hát azt sem tudják, merre van!Jó, ez túlzás, pontosan tudják, mert a frigó is a konyha nevű helyiségben tartózkodik, és abban van a sör.Viccet félretéve, szerintem egyre több pasi főz, amióta a tévéből ömlenek a főzős műsorok, amikben macsó férfiséfek tüsténkednek - vagyis amióta nem ciki.Azóta nem számít férfiatlannak a főzés, nem az "asszony dolga", ahogy a mosás, a...
Focimeccsek után a szaklapok nemegyszer ábrákon szemléltetik, különböző színű foltokkal jelölve, hogy a pálya egyes pontjain milyen sűrűn bukkantak fel a játékosok, hol folyt leginkább a játék. Érdekes volna hasonló ábrán szemléltetni a magyar konyhákban zajló "játékot" is. Merrefelé kószál, milyen sűrűn fordul meg a különböző pontokon (tűzhely, mosogató, kuka stb....
Például, hogy amikor elalszol a tévé előtt, két ernyedt kezedbe teszem a távirányítót. Mert tudom, semmit nem utálsz jobban, mint úgy riadni fel éjféltájban, hogy én bent alszom a jó paplanos ágyban, te meg kint a hidegben, fülsiketítő tévézajban és létbizonytalanságban, a fotel fülétől elnyomott nyakkal, szédelegve, gémberedve, éhesen és szomjasan, és nem találod a...
Luca a mászóka tetején ücsörög. Felkapaszkodom hozzá, gömbrágóval kínálom. Később a libikókán félénken megkérdezem, akarja-e, hogy kicseréljük a rágónkat. Még este is az övét rágom, pedig már semmi íze. Másnap elmondja, ő is ugyanígy tett. Aztán évtizedekkel később hozzáteszi: "Az egyik legszebb szerelmi vallomás volt életemben....
Szóval, nem tetszenek a hurkáim, drágám...A kérdés az, hogy már szerelmünk hajnalán is a "kiegészítőim" voltak-e (amikor még azt mondtad, olyan jó a puha testemhez bújni!), vagy melletted növesztettem őket?Tudod, nem mindegy.Mert az első esetben nem én változtam meg, hanem a te tekinteted. Minden kapcsolat elején ott van már csírájában a jövő....
Látod? Épp fogyok. Mert elepeszt ez a lelkes (reménytelen vagy titkos vagy halálos vagy karmikus vagy végtelen vagy észtelen) szerelem, nincs kedvem enni, türelmem sincs ilyen gyarló földi dolgokhoz, meg sem próbálok kenyeret szelni, úgyis csak kiesne a kezemből a kés, vagy megvágná az ujjamat. Inkább csak szállok, rohanok hozzád, felhőkön lebegek, fénnyel élek....
Hát igen, valamit tényleg illene megfogadni.Mert, ugye, az újévi fogadkozás a jobbulás szándékával történik, és mindig kegyetlen önvizsgálat előzi meg. Be is vallom akkor most mindenki színe előtt: tavaly is kiderült, hogy nem vagyok tökéletes. Nincs ezen mit szégyellni, vagyis van, de mit csináljak, ha egyszer ez az igazság.Ráadásul nem is csak egyetlen dologban nem vagyok, hanem egy sor mindenfélében, tehát én...
„Én, P. Zsolt, a mai naptól büszkén viselem a kisdobos nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét megtartom, sok örömet szerzek pajtásaimnak, családomnak, nevelőimnek, magyar hazámnak.”A bajok alighanem itt kezdődtek. Kilencszázhetven-valahányban, azon a verőfényes napon, amikor nyakamon a kisdobosok világoskék kendőjével, pajtásaimmal együtt elmormogtam a fenti fogadalmat....
