Nézett rám csatakos arccal, kialvatlanul, másnaposan, mint a kivert kutya, olyan tekintettel, miután a neje kidobálta az utolsó cuccait is a lakásból.Merthogy én épp nyaralni készültem, semmi nagy utazás, csak a Balaton, az egyik legszebb minitenger, édes vizű, nincs is ilyen még egy.Akkoriban még csak néhány hónapja ismertük egymást, a válásuk meg már javában zajlott évek óta, mindennapi...
Egymáshoz bújva ültünk a kanapén, és Dorka feldobódva, vidáman lapozgatta az utazási iroda katalógusát. – Oda nézz, Róma! – kiáltott fel színpadiasan. – Mi lenne, ha Rómába nem vinnél el idén nyaralni?– Jó, ha akarod, Rómába nem viszlek el – mondtam bizonytalanul.Lapozott, és elragadtatottan folytatta:– A francia tengerpart! Nizza! Van kedved nem elvinni idén Nizzába?Válasz...
Úgy tizenöt évvel volt idősebb nálam. Vonzott az ezüstös álla, a szarkalábak a szeme sarkában, na meg az a színes, megtépázott, összegyűrt és kisimítgatott élet, amely körbebugyolálta.Minden mozdulata erről az életről mesélt. Ahogy a fotelból hirtelen felpattant, hogy kávét főzzön (ez volt minden konyhatudománya). És amikor az ujjával rám lőtt, aztán megfújta, tiszta cowboy....
A fotók, ha jó fotók, mindig beszédesek, de akit ábrázolnak, hallgat, az arcával kell elmondania, amit szeretne, legalábbis amíg fel nem találják a beszélő fotókat. Annamari arca csendes derűt sugárzott a Tinderre kitett fotóján.Úgy képzeltem, megélt már jó pár dolgot, és sok köztük a fájdalmas emlék, ezért ez a visszafogott negyedmosoly a szája sarkában....
Nyár volt, vagy inkább tavasz. És szerelem. És szabadság, mert aki főiskolára felvételizett, annak tanulnia kellett, és akinek tanulnia kellett, az kivehetett fizetés nélküli szabit. Ő meg én, meg a tinédzser éveink vége, meg ugyanazok a zord jegyzetek, polgazd, töri, ugyanaz a főiskola, ugyanannak a sikernek a képzete, ugyanaz a (tankönyvekkel lesúlyozott) szabadság....
Ádámnak és Évának hívják őket, de nem az édenkertben dolgoznak. Nem a paradicsomban.Ádámnak legfeljebb paradicsommal akad olykor dolga: árufeltöltő ugyanabban a hipermarketben, ahol Éva pultos. Pár hónapja még a lány is árufeltöltő volt, és gyakrabban lophattak maguknak egy-egy titkos pillanatot a polcok között. Még a kollégáik előtt is titkolják a szerelmüket, mert tudják, a tűzzel játszanak....
Alsó tagozatos voltam és szerelmes. Minden évben. Minden évben másba. Nem azért, mert már nyolc-tíz évesen is egy felületes, csapongó rihonya voltam, hanem mert az élet értelmét kerestem.„Az életnek akkor van értelme, ha nem hiányzik a szerelem belőle, máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság. Az ember sarkig kitárja lelke ablakait, és hagyja, hogy beáradjon mindaz, amit a nap, az óra,...
Gyerekkoromban talán egyszer, ha elmentem meglocsolni az utcában pár lányt. Magamnak való kisvárosi gyerek voltam, bandáztam ugyan a környékbeli kölykökkel, de nem jártam át hozzájuk – az utcán verődtünk össze olykor-olykor focizni, indiánost játszani, üveggolyót cserélgetni, viasszal őzlábnyomokat kiönteni a közeli erdőszélen....
Tavasz volt és telihold. Veszekedtünk az utcán. Valami hülyeségen. Mert ami igazán fontos lett volna, azt egyikünk sem merte kimondani, hogy ez tényleg szerelem.Aztán halkan megszólalt, hogy ő egyébként a halálig…Sokszor visszaidéztem ezt a pillanatot, visszapörgettem a hangját, a mozdulatát, azt hiszem, épp odébb rúgott valami követ, a szemét sem láttam, mert a földet bámulta közben, vagy azt az izét, amit...
D. azt mondta, feküdjünk a szőnyegre, mert az ágya nagyon nyikorog. A szomszéd szobában ott voltak a szülei. Engedelmesen elnyúltam a puha, vastag szőnyegen – nem mertem bevallani neki, hogy én még soha senkivel… Ügyetlen voltam, suta, béna. Ő sokkal tapasztaltabb. Meg is jegyezte, hogy bár korban fiatalabb nálam, az élet dolgaiban jóval idősebb.Hóesésben botorkáltam haza, hópelyhekkel próbáltam lemosni az ujjaimról az öle...
