Egy ismerős benyögi, hogy többször is látta a férjedet abban az étteremben ugyanazzal a nővel. Valami szőkével. Persze, ez még nem jelent semmit, teszi hozzá, talán csak kollégák.Állsz a mosogatónak dőlve, és érzed, ahogy centiről centire megfagy a tested. Lefagy az agyad is. Alig jön ki hang a torkodon, úgy kérdezed: melyik étteremben, hogy néz ki a nő, hány éves....
Torokszorító kérdés. Amit hangosan mondanak ki a bátrak, hebegve a gyávábbak, némán, magukban a megszégyenültek. Tőlem csak dadogásra telt abban a régi kapcsolatban. Fiatal voltam, ő is, de ő előbbre tartott a dolgok megfogalmazásában, kimondásában. Mint sok más fiatal férfi, én még csak a szerelem nyelvét ismertem, a párkapcsolatokét nem....
Fél élet telt el azóta. Ő mindenre emlékszik, én szinte semmire. Én csak sóhajtozom, hogy eltelt egy fél élet, és rettegek, hogy meglátja rajtam.Mendegélünk kézen fogva, mint akkor. Ide meg oda. Járunk. Mint akkor. Elég hülyén nézhetünk ki, két középkorú kézen fogva. Mert nem kapkodjuk el, óvatosak vagyunk.Nem csapongunk forró fejjel, nem kockáztatjuk a nehezen kivívott szabadságunkat, nem...
„Neked Budapesten a helyed.” Ezt mondta a Tőzsde lépcsőjén ülve a belga lány a magyar egyetemistának, akinek aznap járt le a brüsszeli ösztöndíja.1993-at írtak, fájdalmas volt belátniuk, hogy a kapcsolatuknak nem lehet jövője, de huszonéves fejjel úgy hitték, előttük van még minden, a jövő csupa ígéret. Jönnek majd mások az életükben, és begyógyul ez a seb is, a lehetetlen hege, a...
Eleinte csak készülődik a karácsony, levél íródik a Jézuskának, amit apának kell majd kézbesíteni, de nem szabad ám elolvasni, mert titok. Az anyukák nagytakarítást rendeznek, ilyenkor sokat és hangosan sírnak, aztán leszaladnak (titokban) lezsírozni a cukrásznál a bejglit, a kifőzdésnél a halászlét, a fodrásznál az időpontot....
Ébredéskor, még csukott szemmel elterveztem, hogy regényírással töltöm a délelőttöt. De valami zavarót éreztem, valami azt súgta, hogy ebből nem lesz semmi. Mik ezek a nyávogó hangok? Nincsenek a gyerekek iskolában? Karácsony van?! És ez? Már megint összetört valami? – Ne, ne mondj semmit! – villantotta rám a tekintetét Lili, kezében a kisseprűvel....
– Hogy érted, hogy mit kérek? – kérdezte a hatéves lányom. – Hát nem a Jézuska hozza az ajándékokat? – Dehogynem – mondtam –, csak meg kéne írnunk neki a levelet, hogy egészen biztosan azt hozza, amit szeretnél. – Miért, hát mégsem tud mindent? – De, de, tud, csak ilyenkor annyi gyerek fejébe kell belenéznie, félek, hogy valamit összekever vagy kifelejt....
Hát, ha nem túl nagy kérés, akkor egy repülőjegyet. Lehet fapados is, a lényeg, hogy a gép dél felé menjen, ahol december végén is elég egy könnyű kabát, amíg le nem bukik a nap a hegyek mögött, és hirtelen le nem hűl pár fokot a levegő. Fontos még az is, hogy jó pár nappal karácsony előtt induljunk, és valami nyugodt kis helyen landoljunk....
Ezt harminc évvel az után kérdezte, miután leszedték az almafa tetejéről. Felfelé nem tűnt bonyolultnak, csak a legalsó ágra volt nehéz felcsimpaszkodni, arról már könnyedén feljebb lehetett jutni.A fa tetején kényelmes fotelt alkottak az ágak, abba szépen beleült, egyik lábát lelógatta a mélybe, a másikat kitámasztotta, aztán lehetett is kalimpálni, hogy anya, apa, nézzétek, hol vagyok....
Némán ültek a padon, a gyerekek zsibongásában. A nő a mobiltelefonját görgette, lájkolt, kommentelt, a száját húzogatta. A férfi egy fűszálat morzsolgatott, és néha körbetekintett, hogy lássa, Juli, a kislányuk mit csinál éppen, de leginkább az anyukákat nézegette. Minden típus képviseltette magát, a lelkes, türelmes, aki homokteknősöket készített kisfiával a homokozóban;a...
