Marcipán, az örökbe fogadott, piszén pisze kiskutya egyre több szokását ismerteti meg velünk – ha örülünk, ha nem.Az első és legfontosabb a kukázás. Bizony, ez elég kínos, mert hát megy a jól öltözött, láthatóan nem koldus, középkorú nő az utcán egy hozzákötözött, szintén jól öltözött, elegáns frizurájú kiskutyával, aki nem képes elmenni...
A Facebookról bámult rám félredöntött fejjel, csillogó szemmel és vigyorogva. Azon gondolkodtam, hogyan lehet, hogy bizonyos kutyák képesek mosolyogni, és főleg egy menhelyi szőrmók, aki másfél évéből egyet intézetben töltött.Egyre gyakrabban kerestem rá. Már minden fotót hússzor láttam róla. Nem akartam kutyát, mert elviselhetetlenül fájt, amikor néhány hónappal azelőtt elvesztettem a...
Manapság egyre több kutyát fogadunk örökbe. Hála a közösségi médiának, ahonnan sok szívszorító sorsú vagy éppen szeretetre éhes, csillogó szemű, nedves orrú blöki bámul ránk, mintha átlátna a monitoron.Cézár, megőrültél?Tegyük fel, hogy a kutyánk kedves, vicces, nyugodt, amíg ki nem visszük az utcára....
Egyszer volt, hó nem volt, mert meleg volt. Csak sok-sok víz volt, fodrok, tajtékok meg vízilények, mint a vízibolhák meg a halak, ja, meg a pokoltyúk.Béka is volt egy-kettő, de nem estek túlzásba. Aztán a sellők. Na, a sellők túlzásba estek, mert nem csak igen elszaporodtak, de éjjel-nappal kornyikáltak, olyan éles vijjogással, ahogy a legborzasztóbb vércse vijjog....
Volt egyszer, hol nem volt egy hatalmas kerek erdő, a kerek erdőben pedig egy népszerűségi verseny. Hogy mi az a népszerűségi verseny?A koaláról annyitAz Ausztráliában őshonos koala a koalafélék családjának egyetlen képviselője. Növényevő, kizárólag eukaliptuszlevéllel táplálkozik, a folyadékot is ebből nyeri. Neve annyit tesz ’nem ivó’....
Volt egyszer, hol nem, volt egy mókus. Ja, és egy kígyó. A mókus vöröske volt, játékos és kedves, és imádott ide-oda ugrándozni a fákon, és hemperegni a fűben. Legszívesebben diót evett meg mogyorót, de egy kedves barátomtól tudom, hogy a csokit is igen szerette.A kígyó (az én megítélésem szerint) félelmetes volt, ronda és sziszegős, ráadásul pszichopata sorozatgyilkos....
Fújdogált a tavaszi szél. Az, amelyik vizet áraszt.– Virágom! Virágom! – kiabálta valaki a rétek felett. – Virágom, virágom!De nem jött válasz. Alul, az erdő mellett elterülő mezőn, helyes kis kankalinok meg ibolyák dugták elő a fejüket a zöld gubóból, amelyben a világra jöttek. Ez a valaki meg ott csapdosott fölöttük.– Virágom! Virágom!– Mi ez a szörnyű ordibálás? –...
– Háp, háp – mondta az aranyhal, és gyorsan bekanyarodott, mert ha nem kanyarodott volna be, nekifejelt volna az akvárium falának....
– Ez egy rettenetesen ostoba kérdés, ugye, mert ha egyszer valaki alszik, legyen az a valaki akár medve vagy nem medve, akkor mi mást csinálna, mint hogy alszik? – óbégatta a szamár, miközben a lábacskáit kapkodta fel a hóból, mint egy akrobata.A szamár annyira figyelt, hogy még ugrálni is elfelejtett, és még a száját is nyitva hagyta. Le is fagyott a nyelve abban a pillanatban....
Ment, mendegélt a zebra a tengerparton, és azon gondolkodott, hová bújik a Hold, amikor feljön a Nap. Ebben a pillanatban, puff, hasra esett....
