Volt egyszer, hol nem volt egy nagyon messzi országban, Palesztinában egy kis város, melyet úgy hívtak, hogy Betlehem. Ma is így hívják, egyébként. Ebben a városban volt jó pár istálló, hogy az állatok ne ázzanak meg, ha esik az eső, vagy ne borzolódjanak össze, ha fúj a szél. Azt nem mondom, hogy meg ne fagyjanak, mert arrafelé nincsenek túlságosan nagy hidegek....
Szegény-szegény nagyon buta őzike! - sóhajtott fel a bölcsődés nyuszigyerek, amikor végignézte azt a mesefilmet, ahol Bagira, a tigris, nyam-nyam, felzabálta Bambit, az őzit. Ez az őzi egyébként se nem volt Bambi, sem nem volt őzi, hanem antilop, akinek, ha volt is valami neve, nem tudhatjuk, hogy mi, mert nem értünk antilopul. (Bagira pedig igazából nem tigris, hanem fekete párduc, mivel a tigris neve Shir Kán, de mivel ez nem a Dzsungel könyve, hanem a Ridikül Magazin,...
Voltam egyszer, hol nem voltam, a szelektív szeméthegyeken is túl, ott, ahol a varacskos kismalac túr...Így telt a szép életünk. Mígnem egy nap a gazdasszony embertelen tettre szánta el magát. Hozott egy nagy tubust, amelyből irtózatos fuvallat tört elő, ha megnyomta rajta a gombot. Ha a fuvallat eltalálta valamelyikünket a kétezer-hatszáznyolcvannégyből, az holtan rogyott össze....
Egyik nap az állatok vitatkozni kezdtek, hogy vajon melyikük a legszorgalmasabb. Ott volt a méhecske, jól ki is húzta magát, mert meg volt győződve arról, hogy ő fogja megnyerni a versenyt, hiszen megállás nélkül gyűjti a mézet. Csakhogy a hangya is ott volt, és leciccegte a méhet, hisz köztudott, hogy a hangyák éjjel-nappal jönnek-mennek, tesznek-vesznek, építkeznek, vagy ha nem csinálnak semmit, akkor meg bolond módjára futkosnak ide-oda....
Némelyik félelmetes, másik iszonyatos, a harmadik kedves, a negyedik butácska, van aztán még szőrmók, rikoltozó, repkedő, szóval ilyen is, olyan is.Számtalan történetet ismerünk már arról, amikor egy macska jelezte valaki balesetét vagy közelgő halálát.Egy Bohóc nevű macska egyik éjjel átment a szomszéd kertbe, és éktelen vinnyogással kaparni kezdte az ablakpárkányt....
Volt egyszer, hol nem volt, nagyon-nagyon régen, úgy 300 millió évvel ezelőtt egy teknős. Ott éldegélt a tenger partján, hol benne a vízben, hol pedig a parti homokban, attól függően, hogy volt-e egyáltalán víz a tengerben, vagy kiszikkasztotta a túlmelegedés, és hogy volt-e homok a parton, vagy elfedte a vízözön. Amikor a vízben pancsolt, halakat meg marhafelsálakat ragadozott, ám ha a parton sütkérezett,...
Nem vagyok sem vega, sem vegán, sem fényevő, de a rákokat, kagylókat nem szeretem. És még mielőtt megkoszorúznának állatbarát, jóságos szívemért, elárulom, hogy nem azért.Ilyen a homárA felsőbbrendű rákok osztályába tartozó, hideg vizekben élő tengeri rákféle, a rákok közt a legnagyobb és egyben a legfinomabb is....
Nem kell sok a boldogsághoz, elég letelepedni a tavaszi mezőn vagy egy vízparton, és bámulni a fecskéket. Villás farkú csicsergők, állítólag ők hozzák a tavaszt, bár az is lehet, hogy a tavasz hozza őket.A fecskéket úgy is hívják, hogy a szabadság madarai. Ha elfogják őket, nem szaporodnak tovább. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak....
Hát nem kedves a természettől, hogy telepettyezi magát, csak hogy többet mosolyogjunk?Bizony, így van ez, ha valami pettyeset látunk, például pettyes tyúkot vagy pöttyös labdát, máris jobb kedvünk lesz. A pettyek azért dobják fel a hangulatunkat, mert úgy tudjuk, hogy ami pettyes, az nem lehet sem durva, sem gonosz, sem vérszomjas, sem goromba, hanem cuki. Például a Pöttyös Panni....
Mostanában folyton az jár az eszemben, hogy ott messze, a vacogtató hidegben, ahol csak az óceán van, jégtáblák, esetleg hó, minek a rozmár.Öreg rozmár vagy ősrozmár?Ha megpillantanánk egy rozmárt, akinek hiányzik a két agyarrá nőtt foga, akkor ne gondoljuk, hogy kihúzatta a mosolycenterben. Arról lehet inkább szó, hogy egy 10 millió éves ősét pillantottuk meg, akire Japánban bukkantak rá....
