Ahogy hosszabbodnak a nappalok, és megújul a természet, az állatok élete is változik az állatkertekben, a vadasparkokban vagy a gazdaságokban.Mozgolódás a vadasparkbanA tavasz első napjaiban, heteiben megélénkül a kihelyezett odúk és fészkek környéke, de a kisemlősök is aktívabbá válnak téli álmuk végeztével. A falevélkupacok alól nemcsak a vadaspark kifutóin bújnak elő a nagy pelék...
Nyár végén fogadtuk örökbe. Másfél éves volt, és a második nevét viselte, a menhely előtt nem tudni, hogy hívták, ha hívták egyáltalán, a menhelyen aztán elnevezték valahogy, de ott sem nagyon hívták szerintem. Így amikor hazahoztam, az ölembe vettem, mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam neki, hogy a te neved mától Marcipán....
Nagyon elrontottam én ezt a Marcipánt. Hozzászoktattam, hogy folyton itthon vagyok vele, és naponta háromszor leviszem sétálni.Az itthon levés nem az én ötletem volt, hanem a járvány óta divatba jött home office járuléka, vagyis hogy a munkáltatók rájöttek, hogy könnyebb, ha mindenki otthon marad szépen a háziállatával, és interneten küldi be a munkáját az irodába....
Megható látni, hogy Marcipán milyen boldog, ha birtokolhat valamit. Merthogy egy lelenc kutya nem ismeri a tulajdonlás örömét, hisz az intézetben, ahol eddig élt, legfeljebb a bundáját birtokolhatta.Bizony, bármilyen hihetetlen, a kutyák is imádnak karácsonyi (és mindenféle) ajándékot kapni.Egyrészt izgalmas megszagolni, szájba venni és birtokolni.Másrészt imádják, amikor a gazdi örömteli hangon biztatja...
Marcipán, az örökbe fogadott, piszén pisze kiskutya egyre több szokását ismerteti meg velünk – ha örülünk, ha nem.Az első és legfontosabb a kukázás. Bizony, ez elég kínos, mert hát megy a jól öltözött, láthatóan nem koldus, középkorú nő az utcán egy hozzákötözött, szintén jól öltözött, elegáns frizurájú kiskutyával, aki nem képes elmenni...
A Facebookról bámult rám félredöntött fejjel, csillogó szemmel és vigyorogva. Azon gondolkodtam, hogyan lehet, hogy bizonyos kutyák képesek mosolyogni, és főleg egy menhelyi szőrmók, aki másfél évéből egyet intézetben töltött.Egyre gyakrabban kerestem rá. Már minden fotót hússzor láttam róla. Nem akartam kutyát, mert elviselhetetlenül fájt, amikor néhány hónappal azelőtt elvesztettem a...
Manapság egyre több kutyát fogadunk örökbe. Hála a közösségi médiának, ahonnan sok szívszorító sorsú vagy éppen szeretetre éhes, csillogó szemű, nedves orrú blöki bámul ránk, mintha átlátna a monitoron.Cézár, megőrültél?Tegyük fel, hogy a kutyánk kedves, vicces, nyugodt, amíg ki nem visszük az utcára....
Egyszer volt, hó nem volt, mert meleg volt. Csak sok-sok víz volt, fodrok, tajtékok meg vízilények, mint a vízibolhák meg a halak, ja, meg a pokoltyúk.Béka is volt egy-kettő, de nem estek túlzásba. Aztán a sellők. Na, a sellők túlzásba estek, mert nem csak igen elszaporodtak, de éjjel-nappal kornyikáltak, olyan éles vijjogással, ahogy a legborzasztóbb vércse vijjog....
Volt egyszer, hol nem volt egy hatalmas kerek erdő, a kerek erdőben pedig egy népszerűségi verseny. Hogy mi az a népszerűségi verseny?A koaláról annyitAz Ausztráliában őshonos koala a koalafélék családjának egyetlen képviselője. Növényevő, kizárólag eukaliptuszlevéllel táplálkozik, a folyadékot is ebből nyeri. Neve annyit tesz ’nem ivó’....
Volt egyszer, hol nem, volt egy mókus. Ja, és egy kígyó. A mókus vöröske volt, játékos és kedves, és imádott ide-oda ugrándozni a fákon, és hemperegni a fűben. Legszívesebben diót evett meg mogyorót, de egy kedves barátomtól tudom, hogy a csokit is igen szerette.A kígyó (az én megítélésem szerint) félelmetes volt, ronda és sziszegős, ráadásul pszichopata sorozatgyilkos....
