Volt egyszer, hol nem volt egy hatalmas kerek erdő, a kerek erdőben pedig egy népszerűségi verseny. Hogy mi az a népszerűségi verseny?A koaláról annyitAz Ausztráliában őshonos koala a koalafélék családjának egyetlen képviselője. Növényevő, kizárólag eukaliptuszlevéllel táplálkozik, a folyadékot is ebből nyeri. Neve annyit tesz ’nem ivó’....
Volt egyszer, hol nem, volt egy mókus. Ja, és egy kígyó. A mókus vöröske volt, játékos és kedves, és imádott ide-oda ugrándozni a fákon, és hemperegni a fűben. Legszívesebben diót evett meg mogyorót, de egy kedves barátomtól tudom, hogy a csokit is igen szerette.A kígyó (az én megítélésem szerint) félelmetes volt, ronda és sziszegős, ráadásul pszichopata sorozatgyilkos....
Fújdogált a tavaszi szél. Az, amelyik vizet áraszt.– Virágom! Virágom! – kiabálta valaki a rétek felett. – Virágom, virágom!De nem jött válasz. Alul, az erdő mellett elterülő mezőn, helyes kis kankalinok meg ibolyák dugták elő a fejüket a zöld gubóból, amelyben a világra jöttek. Ez a valaki meg ott csapdosott fölöttük.– Virágom! Virágom!– Mi ez a szörnyű ordibálás? –...
– Háp, háp – mondta az aranyhal, és gyorsan bekanyarodott, mert ha nem kanyarodott volna be, nekifejelt volna az akvárium falának....
– Ez egy rettenetesen ostoba kérdés, ugye, mert ha egyszer valaki alszik, legyen az a valaki akár medve vagy nem medve, akkor mi mást csinálna, mint hogy alszik? – óbégatta a szamár, miközben a lábacskáit kapkodta fel a hóból, mint egy akrobata.A szamár annyira figyelt, hogy még ugrálni is elfelejtett, és még a száját is nyitva hagyta. Le is fagyott a nyelve abban a pillanatban....
Ment, mendegélt a zebra a tengerparton, és azon gondolkodott, hová bújik a Hold, amikor feljön a Nap. Ebben a pillanatban, puff, hasra esett....
Volt egyszer, hol nem volt egy nagyon messzi országban, Palesztinában egy kis város, melyet úgy hívtak, hogy Betlehem. Ma is így hívják, egyébként. Ebben a városban volt jó pár istálló, hogy az állatok ne ázzanak meg, ha esik az eső, vagy ne borzolódjanak össze, ha fúj a szél. Azt nem mondom, hogy meg ne fagyjanak, mert arrafelé nincsenek túlságosan nagy hidegek....
Szegény-szegény nagyon buta őzike! - sóhajtott fel a bölcsődés nyuszigyerek, amikor végignézte azt a mesefilmet, ahol Bagira, a tigris, nyam-nyam, felzabálta Bambit, az őzit. Ez az őzi egyébként se nem volt Bambi, sem nem volt őzi, hanem antilop, akinek, ha volt is valami neve, nem tudhatjuk, hogy mi, mert nem értünk antilopul. (Bagira pedig igazából nem tigris, hanem fekete párduc, mivel a tigris neve Shir Kán, de mivel ez nem a Dzsungel könyve, hanem a Ridikül Magazin,...
Voltam egyszer, hol nem voltam, a szelektív szeméthegyeken is túl, ott, ahol a varacskos kismalac túr...Így telt a szép életünk. Mígnem egy nap a gazdasszony embertelen tettre szánta el magát. Hozott egy nagy tubust, amelyből irtózatos fuvallat tört elő, ha megnyomta rajta a gombot. Ha a fuvallat eltalálta valamelyikünket a kétezer-hatszáznyolcvannégyből, az holtan rogyott össze....
Egyik nap az állatok vitatkozni kezdtek, hogy vajon melyikük a legszorgalmasabb. Ott volt a méhecske, jól ki is húzta magát, mert meg volt győződve arról, hogy ő fogja megnyerni a versenyt, hiszen megállás nélkül gyűjti a mézet. Csakhogy a hangya is ott volt, és leciccegte a méhet, hisz köztudott, hogy a hangyák éjjel-nappal jönnek-mennek, tesznek-vesznek, építkeznek, vagy ha nem csinálnak semmit, akkor meg bolond módjára futkosnak ide-oda....
