Talán úgy érezzük, de nem halunk bele a szakításba
Évek óta írjuk már együtt ezt a párkapcsolati problémákkal foglalkozó rovatot. Te a harmincötön innen, én az ötvenen túliak szemszögéből. Számomra nagyon érdekes, ahogyan telnek az évek, egyre bölcsebb leszel. Legalábbis, ami a kapcsolatok alakulását illeti.
Igen, ezúttal teljesen egyetértek veled. Ami a lélek fájdalmát illeti, az ember csak az időre bízhatja kínjai enyhülését. Ez így van akkor is, ha valóban elvesztünk valakit. Meghal valamelyik hozzátartozónk, barátunk, szerelmünk, párunk. De így van ez az olyan veszteségnél is, amilyen a szakítás.
A szakítás az egyik legfájdalmasabb élmény az életünkben. Azonban fontos megértenünk, hogy nem az életünk végét jelenti. Az elveszített boldogság helyett jön új, a régi szerelem helyett új szerelem. Talán szebb, jobb, mint az előző.
Azt gondolom, hogy a túllépéshez először meg kell engedni magunknak a fájdalom átélését. A sírást. Megengedhetjük magunknak, hogy napokig ne mossunk hajat, hogy csak feküdjünk a kanapén, és buta filmeket nézzünk. Persze ha van rá időnk. És igen, együnk csokit, akár egy egész táblával.
No meg panaszkodjunk. Mert, ahogyan írod, ha az ember kibeszéli a szakítás minden részletét, talán enyhül kicsit a fájdalom. Sőt, biztosan. De ki is írhatja magából, az is sokat segít. Én például mindig ezt csináltam. Mert miközben írtam, újra átéltem, elsirattam, de egyúttal ki is mostam magamból a fájdalmat.
Bár egy szakítás után az ember hajlamos azt gondolni, hogy senki sem pótolhatja azt a régit, lelkünk mélyén tudnunk kell, hogy ez nincsen így, hisz nem vagyunk a földön egyedül. Bár úgy érezhetjük, hogy belehalunk, nincs tovább, ezt nem lehet elviselni, tudnunk kell, hogy ritkán halunk bele egy szakításba.
Azt írod, jobb, ha az ember az exét kitörli az ismerősei közül. Azt gondolom, hogy ennek sok értelme nincsen, hiszen nem azért gondol rá haraggal, gyűlölettel, mert valamelyik posztját látja valamelyik közösségi platformon. Persze más érzések hatalmasodnak el az emberben, ha az exét új kapcsolatban látja. Ilyen esetben talán mégis jobb törölni, mert nincs olyan fájdalom, amit ne lehetne fokozni.
De, amint okosan írod, a gyógyulásunk nem történik meg azonnal. Idő kell, amíg feldolgoztuk az előző kapcsolat emlékeit, amíg már nem fáj, és nem is nagyon foglalkoztat minket. Ezt ki kell várni, mert minden új kapcsolatot tönkremehet, ha az előzőt még nem zártuk le magunkban, ha az újat örökké a régiéhez hasonlíthatjuk. Ezért a mindenáron való randizgatást én nem ajánlanám. Idővel eljön majd a pillanat, amikor kinyílik a szívünk, megjelenik bennünk a vágy egy új kapcsolatra. S akkor jó eséllyel meg is találjuk azt, aki hozzánk való.
Bármilyen hihetetlen, a szakításnak is lehet jó a következménye. Hiszen lehetőséget kínál egy új életre, az önmagunkkal való új viszony kialakítására is. Fontos, hogy ne magunkat hibáztassuk, és igyekezzünk a másik hibáinak ismételgetését is elfelejteni. Hiszen mindegy is már, hogy ki volt a hibás, nekünk együtt valamiért nem ment. Ha rájövünk, hogy miért, nagyot léptünk egy új, jobb kapcsolat felé.
Még nincs hozzászólás