A feminizmus visszaüt?
Hol tartunk a női egyenjogúságért folytatott harcban? Merre tendál ez a világfelállás? Mire vágynak valójában a nők? A cél az, hogy a férfiak és a nők egyenlők legyenek, azonban ha megfordulna a világ, az lehet, hogy mégsem tetszene nekünk. Mindenhez érteni akarunk, mi nők, de folyton azt a férfit keressük, aki erősebb nálunk, akire tudása végett felnézhetünk. Hol van az arany középút? Ezeket a kérdéseket boncolgatjuk Pásztor Annával, Győri Andreával és Kiss Helénnel. Meglepetés férfi vendégünk szerint a nő ereje a varázsában rejlik.
Hogy is van ez?
A feminizmus egészen a szélsőségekig elmehet, de alapvetően abban az esetben emlegetjük ezt a fogalmat, amikor férfi és nő közötti különbségről, hátrányos megkülönböztetésről beszélünk. Magyarországon - összehasonlítva Németországgal, Franciaországgal és Oroszországgal - elmondható, hogy a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát. A nők 3,3-szor nagyobb részt vállalnak az otthoni feladatokból, mint a család többi tagja, abban az esetben is, ha mellette dolgoznak. Azonban ez a magyar nők legtöbbjének elfogadható, ebből kifolyólag a házimunkából adódó konfliktus is kevesebb. Azonban találunk olyan példákat, ahol a két nem közötti egyenlőség sérül. Az értelmiségi körökben ma a feminizmus nem feltétlenül azt jelenti, hogy folyamatosan harcot kell folytatnia a nőknek a jogaikért, csupán egyfajta figyelemfelhívás, hogy azért mert valaki nő, ne kerüljön hátrányos megkülönböztetés céltáblájára. Ezeknek a feminista nőknek alapvetően semmi problémájuk nincs a férfiakkal, hanem a családon belüli erőszakért, bántalmazott nők esetében emelik fel a hangjukat, vagy akkor, ha a férfiak a kötelezettségeikről alkotnak komoly véleményt. Nem az a fontos, hogy minden nőből politikus, szakember váljon, csupán a lehetőség legyen meg, hogy bárki az lehessen! Mi több, családanyának sem kell lennie mindenkinek, de aki főállású édesanya azt becsüljük meg, mert a család többi tagja neki köszönhetően teljes erejéből a hivatásának tud élni!
