Nem leszek szomorú, ha egyedül leszek is

2023. december 19. | Írta: Pusztai Luca Lili

Kivilágított épületek és utcák, karácsonyi vásár a Vörösmarty téren, kürtőskalács és forralt bor illata a csípős levegőben, mi lehetne ennél otthonosabb, szebb romantikusabb? Mondjuk, az, ha megoszthatnánk az élményt valakivel, akit igazán szeretünk. Valakivel, akihez tartozunk.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én valahogy csak télen érzem úgy, hogy jó volna férjhez menni, családot alapítani. Van valami a télben, amitől az ember intimitásra, ölelésre, melegségre vágyik. Sem tavasszal, sem ősszel, sem nyáron nem érzem így.

Nem tudom, talán a karácsony az oka ennek, valamiért ez az ünnep előhívja az emberekből az odabújásra, bekuckózásra, boldog párkapcsolatra való vágyakozást.

Én nem szeretek a múltba révedni, igyekszem a jövőre koncentrálni, de karácsonykor úgy érzem, jó lenne egy időgép, hogy gyerek lehessek újra, láthassam együtt anyát, apát, papát és mamát. Hogy ne hiányozhasson senki, semmi.

De elég a pátoszból, hiszen fiatal vagyok, szingli, és előttem az élet! Már megszoktam, hogy megveszem magamnak azt a kis fenyőt, amit pont rá tudok rakni a kisasztalomra, és feldíszítem a dédnagyanyámtól örökölt, kézzel festett gömbökkel.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 12. számának 36. oldalán!)

Címkék: karácsony egyedül, szingliként karácsonykor