A szakításkor csak egy barát segíthet?
Jó volt, légy boldog, menj békével! - Hm... Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerű volna, nem? Sajnos egy kemény szakítás után nem mindenki képes így reagálni. Pláne, amikor a szakítás oka a megcsalás, elhagyás, egy hatalmas vita, vagy valami még rosszabb volt. Az exszel szembeni maró gyűlölet és bosszúvágy viszont fölösleges energiapazarlás.
Amikor érzelmileg mélyponton vagyunk, nem tudunk tiszta fejjel gondolkozni, sokat segíthetnek az igaz barátok. Nagyon fontos, hogy ilyen kor mellénk álljon valaki, aki tanácsot ad, amelyet persze nem kell megfogadni.
Lássuk azt a tipikus három tanácsot, amelyek a legtöbb esetben csak mélyítik a szívfájdalmat. Ha megfogadjuk őket, akkor azért, ha meg nem tudjuk, akkor meg azért…
Első szabály: Töröld az ismerőseid közül a közösségi médiában, sőt, inkább tiltsd le! – Nos, erre a tanácsra sokunknak eláll a lélegzete egy pillanatra, mert bár teljesen logikusnak tűnik, mégsem lehet meglépni csak úgy. A tény, hogy többé nem láthatjuk, hol, kivel mit csinál az ex, nemcsak elszomorító, de egyenesen riasztó gondolat is.
Az a személy, aki éveken át az életünk része volt, aki megosztotta velünk a legféltettebb titkait, véleményünket kérte a döntések előtt, mostantól idegenné, sőt, láthatatlanná váljon? Bármilyen csúnyán is bánt el velünk, bárhogyan is végződött, ezt a lépést nehéz megtenni.
Második szabály: Randizz, randizz, randizz, ne ülj minden este otthon! – Na igen, mert amikor arra is képtelenek vagyunk, hogy megmossuk a hajunkat, és a hetek óta penészedő kínai kaját kidobjuk végre a hűtőből, akkor nyilván az lesz a legelső, hogy nyitott szívvel és elmével nekiinduljunk az éjszakának.
A szakítás utáni hónapokban még természetes, ha súlyos mellkasi fájdalmaktól szenvedünk, ha naponta kétszer-háromszor elbőgjük magunkat a munkahelyünkön, mert ránk zuhan egy régi szép emlék, és ilyenkor teljesen érthető, ha valahogy nem kívánunk megfelelni egy első randis, kínos és végtelenül lehangoló szituációnak.
A másik véglet pedig pontosan az, amikor a barátnőink tanácsát megfogadva idő előtt, a lelkünket megerőszakolva nekiesünk az első jöttmentnek, hogy bebizonyítsuk, mi már továbbléptünk. Utóbbi talán rosszabb, mint ha otthon maradtunk volna bőgni.
Harmadik szabály: Beszéld ki az érzéseidet! Bár ez a legkedvesebb dolog, amit egy barát felajánlhat, sok hátulütője van. Az egyik az, hogy bár eleinte jóleshet ezerszer is elmesélni a szakítás részleteit, idővel azon kapjuk magukat, hogy ezzel csak újra és újra átéljük a szívfájdalmat.
A másik igencsak súlyos probléma ezzel az, hogy a barátnőnk már az első félórában titokban átkozza magát, hogy leült velünk beszélgetni. Ez nem azért van, mert nem szeret minket, hanem nem tudja századszorra is elmondani ugyanazt a vigasztaló mondatot, hiszen nem pszichológus.
Összefoglalva tehát: A nap végére így is, úgy is magunkra maradunk mardosó érzéseinkkel. Nem számít, kinek szidtuk aznap az exet, hogy elmentünk-e randizni, vagy otthon maradtunk, ezek mind-mind lényegtelenek. Az idő az egyetlen gyógyír. Türelem. Ha pedig ezen mind túl vagyunk, egyszer csak beleszeretünk majd valaki másba, aki végképp kiradírozza a szívünkből ezt a fájdalmat.
Még nincs hozzászólás