Ridikül Magazin logo

Pacskovszky Zsolt cikkei

Mit fogadunk meg az új évre?

„Én, P. Zsolt, a mai naptól büszkén viselem a kisdobos nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét megtartom, sok örömet szerzek pajtásaimnak, családomnak, nevelőimnek, magyar hazámnak.”A bajok alighanem itt kezdődtek. Kilencszázhetven-valahányban, azon a verőfényes napon, amikor nyakamon a kisdobosok világoskék kendőjével, pajtásaimmal együtt elmormogtam a fenti fogadalmat....

Tovább olvasom

Menjek, maradjak?

Mint minden reggel, a férfi felállt a fotelból, és bement a munkahelyére. Nem várt semmit attól a naptól, de úgy általában várt valamire. És ha az ember vár valamire, többnyire valakire vár. A nőnek ez volt az első napja a férfi munkahelyén. A férfi úgy érezte, rá várt. A nő is úgy érezte, hogy a férfira várt. Nevetett a férfi tréfás megjegyzésein, a férfi pedig apró...

Tovább olvasom

Ki kezelje a pénzt?

„Milyen pénzt?”, kérdeztek vissza a férfi ismerőseim, 50 körüli értelmiségiek, művészek, amikor a témáról faggattam őket. Mire feltehetnék a kérdést, hogy ki kezelje a pénzt, mondták, az többnyire már el is ment befizetetlen számlákra, törlesztésekre, albérleti díjra, a gyerekekre, mert a gyerekek az elsők. Másoknál pedig elkéstem a kérdéssel, mert már nincsenek együtt, az...

Tovább olvasom

Egyszerűség, plíz!

Füves csatatér. A kelő nap fénye megcsillan a páncélokon. T., a gyalogság tagja feszülten fürkészi az ellenséget. Itt a pillanat: állatias ordítással rohamra indulna, de az ellenség katonái ekkor felcsapják sisakrostélyukat. Női szemek villannak elő... csupa nő néz farkasszemet T.-ékkel. Köztük van a felesége is, akivel a válóper közepén tartanak....

Tovább olvasom