Szerelemben, karanténban
Ádámnak és Évának hívják őket, de nem az édenkertben dolgoznak. Nem a paradicsomban.
Ádámnak legfeljebb paradicsommal akad olykor dolga: árufeltöltő ugyanabban a hipermarketben, ahol Éva pultos. Pár hónapja még a lány is árufeltöltő volt, és gyakrabban lophattak maguknak egy-egy titkos pillanatot a polcok között. Még a kollégáik előtt is titkolják a szerelmüket, mert tudják, a tűzzel játszanak.
A szabályzat sok mindent tilt, különösen a dolgozók közti szerelmi kapcsolatot. És az állását egyikük sem akarja elveszíteni: égető szükségük van arra a nyomorult pénzre, amit kizsigerelve, hétvégét sem nagyon ismerve keresnek meg ezzel a lélekölő munkával. A vevők a legfárasztóbbak a nemegyszer agresszív reakcióikkal. Úgy érzik, rajtuk, a két kisemberen kell levezetniük a frusztrációjukat.
De Ádámnak és Évának is segítenek a másik bizalmas félmosolyai.
Ám amióta a lányt pultossá léptették elő, mindkettejüknek nehezebb. Nem tudják titokban megérinteni egymás kisujját, bőrét a polcok között. Ez a pillanatnyi melegség is elérhetetlenebbé vált.
És egyik nap, amikor mind a ketten hátramennek szusszanni egyet, Éva elveszti a fejét. Berántja Ádámot a folyosón egy toronnyi befóliázott ásványvizes palack mögé, hogy mohón megcsókolja. A kelleténél hosszabban.
Nem veszik észre az áruház-igazgatót, aki a folyosó végén lévő irodája felé tart. Üvegfalú iroda, hogy mindenki láthassa, mivel foglalatoskodik éppen. Ahogy üvegfalú a dolgozóknak fenntartott pihenőhelyiség is. A férfi hangjára szétrebbennek, és a szívverésük is eláll.
A következő órát abba a pihenőhelyiségbe zárva kell tölteniük. Az igazgatónak most el kell mennie, de ígéri, egy óra múlva visszajön. Addig döntsék el, hogy melyiküket rúgja ki.
Ádám és Éva letaglózva áll a helyiségben. Néha be akar nyitni valamelyik munkatársuk, majd látva, hogy az ajtó zárva, értetlenül lesi őket kintről. Ők odabent alig mernek egymásra nézni. Aztán Éva végül elmondja, miért nem veszítheti el ezt a munkát. Bízik Ádám nagyvonalúságában, a fiú azonban őt hibáztatja a történtekért. Szerinte neki kell távoznia.
Éva nem hisz a fülének. Önzőnek találja Ádámot. A fiú őt akaratosnak. Egyre durvább, egyre aljasabb dolgokat vágnak egymás fejéhez ebben az egyórás karanténban. Éva a végén már zokog.
Az igazgató közben szinte el is feledkezett róluk. A kórházból jön: egészséges kislánya született. Úszik a boldogságban, és úgy dönt, ez egyszer kivételt tesz. Maradhatnak mind a ketten, de csak ha befejezik a kapcsolatukat.
Ádám és Éva sápadtan szédeleg ki a karanténból. Az igazgató kérésének már nincs értelme. Tudják, a kapcsolatuknak vége. Azt a távolság éltette, az elérhetetlenség. A munka utáni hosszú csókok pár utcával odébb, a csókok, amelyek addig voltak éltetők, amíg nem kellett szavakká változniuk.
Még nincs hozzászólás