Egyedül könnyebb?

2019. október 3. | Írta: Pacskovszky Zsolt

– Szabadsáááág! – kiáltotta elégedetten, amikor a földre dobta az utolsó bőröndjét is az albérletben.

Fülelt, de Danka, akit hét év után hagyott ott, nem emelte fel élesen a hangját, hogy „Mit ordibálsz már megint!” És nem hallotta Mirjam hangját sem, akivel egy éve viszonya volt, de most vele is szakított, mert az nem volt hajlandó ideköltözni vele, otthagyni a kamasz lányát és a férjét, bár állítása szerint már rég nem volt testi kapcsolat közöttük.

A tenyérnyi szoba ablaka egy tűzfalra nézett, de ez csöppet sem lombozta le. Nem zavarta az ágy kényelmetlen keménysége sem, ahogy lehuppant rá. Szabad! És most kiélvezi ennek minden cseppjét.

Végre kialudta magát. Nem szólalt meg 6-kor Danka mobiljának az ébresztője, hogy őt is kirántsa az álomból, és Danka készülődés közben sem beszélt hozzá.

És Mirjam sem ébresztette fel az éjszaka közepén azzal, hogy szörnyű álma volt: egy szakadék fölött lógott, az ő kezébe kapaszkodott görcsösen, de végül mind a ketten a mélybe zuhantak.

Az ébresztő fél nyolckor szólalt meg: így is bőven beért a munkahelyére.

Este egy doboz pizzával tért haza. Még meleg volt, a dobozból ette meg, alsónadrágra vetkőzve, egyetlen tányért sem kellett elmosogatnia utána.

Evés közben mosolyogva bámulta a lazán a karosszékre, sőt a parkettára dobált ruháit: Danka már rég rászólt volna, hogy hajtogassa össze és tegye el őket, Mirjam pedig magától megtette volna ugyanezt.

Zuhanyozás közben hangosan énekelt. Ez Dankát mindig idegesítette, Mirjam pedig egy ideje már nem nevetett ilyenkor. Ő most helyette is jót kacagott.

Két hét telt el így, amikor egyik este azon kapta magát, hogy magában beszél. Hogy kérdez valamit, és ő maga válaszol rá, amivel csak az volt a gond, hogy előre tudta, mit fog felelni. Bekapcsolta inkább a tévét, de nem talált semmi kedvérevalót; végül elaludt egy filmen.

Egy nap találkozott a liftben a szomszédban lakó műfordító lánnyal. Vonzónak találta, és felvetette, hogy a lány átjöhetne hozzá kávézni valamelyik nap. A válasz megdöbbentette:

– Minek? Nekem nincs szükségem senkire, már gyerekkoromban megmondták, hogy mindenkinél okosabb és ügyesebb vagyok. Akkor minek menjek át magához? Úgysem tudna semmi újat mondani nekem…

Újra olvasni kezdett. Filmeket nézni. Közben lassan rágcsálta a pizzaszeleteket, amelyeknek már nem érezte az ízét. Másnap lelkesen mesélt a kollégáinak a könyvekről, a filmekről, de figyelmetlenül hallgatták.

Aztán egy éjjel azt álmodta, hogy egy szakadékba zuhan. Senki nem nyúlt utána. Verejtékben úszva, heves szívdobogással ébredt. Beállt a zuhany alá, de most eszébe sem jutott énekelni. Nagyot káromkodott, amikor a szobába menet belerúgott egy földön hányódó pizzásdobozba.

Az ágyban a mobiljáért nyúlt. Nem tudta, Mirjam hogyan reagál majd, de érezte, azonnal el kell mesélnie neki az álmát.

Címkék: egyedül lenni, társas kapcsolat előnyei, társas kapcsolat hátrányai