Ridikül Magazin logo

Dióssy Klári cikkei

Okeszmokesz

Furcsa ez a november. Miközben imádom a földszagú avart rugdosni, fejemre húzni az anyukám horgolta sapkáimat, és elővenni a gumicsizmámat, annyira fáj is ez a hónap. Fülemben ott a gurgulázó kacaj, ami inkább összeszorítja a szívemet.Egy ködös, szeles, irgalmatlan napon derült ki sok-sok évvel ezelőtt, hogy beteg a kislányom. És ez az a hónap, amikor az ember belenéz a gyertya meleg lángjába, és...

Tovább olvasom

Elszakadás

Két és fél éve megtaláltuk. Azt hittem, soha többet nem kell dobozokba pakolnom, újságpapírokba csavargatni a törékeny poharakat, tányérokat. Mert ez az otthon már végleges, hiszen tágas, a zöldben van, és Máté is belakta, szereti. A mi kuckónk anya, ahogyan gyakran mondogatja. Persze még mindig nincs kész, a fürdőszobát hol barnásdrapposra képzelem, hol vadítóan színes...

Tovább olvasom

Dióssy Klári jegyzete

Mindig vágytam valamire, de elúsztak mellettem a lehetőségek. Vagyis inkább repültek. Arról van szó, hogy bár mindig voltak barátnőim, mégsem voltunk annyira bevállalósak, hogy elinduljunk, ha nem is világgá, de valami nagy utazásra, magunk mögött hagyva munkát, családot, mindenféle kifogást, ha csak pár napra is. A perzselő szerelmek fáziskéséssel jöttek az életünkbe, valaki mindig hiányzott...

Tovább olvasom

Dióssy Klári jegyzete

Borzongató, szélfútta nyári reggelen, robogott velünk az autó a pályán, körös-körül gomolyfelhők hömpölyögtek, lassan, nyugodtan. Minden álmos volt körülöttünk, leginkább persze én. Fogalmam sincs, hogyan csinálják a gyerekek, hogy hajnali fél 6-kor kipattan a szemük és onnantól nincs megállás. Bár az enyém okos: hagyja, hogy félálomban főzzek egy kávét, csak...

Tovább olvasom