A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Tavaszra várva

Nem vagyok egy télpárti. A hó még csak-csak, pláne, ha visszagondolok a gyerekkoromra. Körös-part, gátoldal, elég volt egy nejlonzsák az örömhöz, akkoriban egyedül csak azt utáltam, ha a nyakamban kötött ki egy hógolyó. Vagy amikor titokban lementünk a holtághoz, ahonnan persze tiltva voltunk, és Katerina Wittnek képzelve magunkat, korcsolyáztunk.

Fotó: Shutterstock.com

De felnőttem, és akkor ment el végképp a kedvem ettől az évszaktól, amikor az orvos azt mondta, a síelést felejtsem el, a térdem nem fogja bírni. Pedig akkor még csak néhány éve volt, hogy végre megtanultam siklani.

Emlékszem, váratlanul jött az alkalom, hogy a franciaországi Risoulba utazzak barátokkal, gondoltam majdcsak elücsörgök a hüttében, ha nagyon nem fog menni. Ehhez képest egy hét után zárásként lejöttem a fekete pályán. Na jó, lehet, hogy ha még egyszer próbáltam volna, nem ilyen sima az ügy.

Mindenestre beleszerettem a dologba, ezért is okozott olyan traumát a diagnózis.

Addigra az a fránya térd már másodszor fordult ki. Egy gondtalan balatoni nyár lett gondokkal teli, amikor először történt meg. Este tánc a tóparton, iszonyú meleg. Lerúgtam a szandálomat, és ahogy forgatott a táncospárom, az izzadt talpam hozzácuppant a betonhoz, a térdem viszont fordult velem, nem részletezem... combig érő gipsz lett a jutalom.

Másodszorra meg egy költözésnél "kanyarodott" alám, de magamra vessek, kellett nekem tornacipő helyett, helyes kis masnis balerinacipőben dobozokat cipelni és elcsúszni. De legalább megúsztam műtét nélkül, ugyanis a futós-biciklizős múlt miatt a szalagok bírták a strapát.

Hú, erről jut eszembe, már nem halogathatom tovább. Hiszen nemsokára hét ágra süt a nap, így nincs kifogás. Már előre látom, ahogy futok, Máté futóbiciklivel követ, apa meg rollerezve biztat. Visszafelé aztán a Rákos patakban lakó kiskacsákat megetetjük kiflivel, megszagoljuk a földből kibújó primulát, krókuszt.

Annak is eljön az ideje lassan, hogy beszerzünk egy biciklitartót is az autóra, mert úgy tervezem, a családdal körbetekerjük idén tavasszal a Velencei-tavat. Persze Máté ragaszkodik a lábbal hajtós kisbicajához, de sebaj, majd viszünk gumipókot, és ha elfárad, beül apa mögé a kisülésre, anyáéra meg ráaggatjuk a futóbringáját.

Igen, ezt várom a tavasztól. Hogy csiklandozzon, nevettessen, hogy érezzem a föld szagát, hogy nyíljanak a nárciszok. És ami az egyik legjobb dolog, hogy amikor elindulunk Mátéval az oviból, már nincs sötét, és boldogan szavalja hazafelé: "Fenn az égen süt a nap, ragyognak a sugarak, faágakon rügy fakad, nem fagy be a kispatak."

Címkék: tavasz, síelés, velencei-tó, biciklizés, kerákpártartó, primula, krókusz

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!