Okeszmokesz

2017. november 5. | Írta: Dióssy Klári

Furcsa ez a november. Miközben imádom a földszagú avart rugdosni, fejemre húzni az anyukám horgolta sapkáimat, és elővenni a gumicsizmámat, annyira fáj is ez a hónap. Fülemben ott a gurgulázó kacaj, ami inkább összeszorítja a szívemet.

Egy ködös, szeles, irgalmatlan napon derült ki sok-sok évvel ezelőtt, hogy beteg a kislányom. És ez az a hónap, amikor az ember belenéz a gyertya meleg lángjába, és mégis hidegséget érez, hiszen sorra veszi veszteségeit.

Azt hiszem, a világ egyetlen igazi csodája, boldogsága, az önfeledt gyerek. Én kettőt is kaptam, van egy égi és egy földi angyalkám. Hányszor kerülök a mai napig olyan helyzetbe, hogy megkérdezik: Máténak nincs testvére?

Másokat hozok zavarba, amikor azt mondom, van, de még sincs velünk… mégsem tudom és akarom azt mondani, hogy nincs.

Itt van a mindennapjainkban, és sokszor katartikus, ahogyan  a kisfiam mozdulataiban, élményeiben látom őt. Máténak sosem beszéltem arról, hogy Adél kedvence a csiga volt, és még az Állatkertben is ennek tudott a legjobban örülni, de néhány napja, egy eső utáni séta során azt mondta: „Anya, vigyünk csigát Adélkának, mosolyogni fog tőle!”

Igen, repesett és vadul verni kezdett a szívem, telve szeretettel.

A kis állat akkor is jelzett nekem, amikor egy anyák napján, egyedül, szomorúan kiléptem az utcára, és a betonon ott sütkérezett. Éreztem, a lányom velem van, így üzen: „Anya, nem vagy egyedül”.

Aztán egy álmos, oviba indulós reggelen, amikor az idő nagy úr, az ember kér, könyörög, de süket fülekre talál a gyerekénél, valami meglepő történt.

Máté azt válaszolta az igen, anya helyett, hogy okeszmokesz. Ledermedtem. Hiszen ezt a szót Adél költötte, találta ki, a szimplán snassz, oké helyett. Belém ivódott anno, magamban hordoztam, az én emlékem volt. És egyszer csak visszahallom a kisfiamtól…

Megmagyarázhatatlan, misztikus, de én mégis értem, érzem, és boldog vagyok. Testvérek, akik sohasem találkozhatnak, de a szívük összeköti őket.

Én már tudom értékelni az élet apróságait. Hogy mit jelent egy jól töltött perc, mit ad az égbe nézés és a meleg nap csiklandozása. Próbálom Máténak is magyarázni, aki erre csak annyit mond, okeszmokesz…

Címkék: gyerek, szülő, testvér, veszteség, angyal, megmagyarázhatatlan, november, jegyzet, dióssy klári, misztikus