Elviszel nyaralni?

2020. július 8. | Írta: Vág Bernadett

Nézett rám csatakos arccal, kialvatlanul, másnaposan, mint a kivert kutya, olyan tekintettel, miután a neje kidobálta az utolsó cuccait is a lakásból.

Merthogy én épp nyaralni készültem, semmi nagy utazás, csak a Balaton, az egyik legszebb minitenger, édes vizű, nincs is ilyen még egy.

Akkoriban még csak néhány hónapja ismertük egymást, a válásuk meg már javában zajlott évek óta, mindennapi üvöltözések, szurkapiszkák, cukkolások, féltékenyítések, ebbe cseppentem én bele, vagyis dehogy voltam én az oka, inkább csak hozadéka. Én csak voltam, ahogy voltam, dolgoztam, gyereket neveltem, moziba jártam, nyáron meg nyaralni, ahogy minden évben, a barátnőkkel, a Balatonra.

Ő meg belém botlott. És rajtam ragadt. Eleinte édes volt, széles mosolyú, nagyhangú, csupa jókedv, csupa vicc, lakása nem volt, mivel a közösben a neje lakott meg a két gyerek, el kellene adni a válás során a kéglit, abból venni két kisebbet, csakhogy az nem olyan egyszerű, az egyik gyerek szóba sem állt vele, a másik könyörgött, hogy ne váljanak el, a nej azzal facsarta, hogy hajléktalanná teszi a kölyköket, ő meg hol dühöngött, hol sírt, hol meg, mintha kimosták volna az agyát, fütyült mindenre, és nevetgélt.

De akkor már vagy négy napja nem nevetett.

Azt mondta, valahogy nehéz lett a mellkasa, szorít a feje, aludni sem tud, de nem én tehetek róla, ne féljek, nem vagyok hibás, csak hát túl sok a baj, a gond, a szomorúság. Nem mondják ki a válást, amíg nincs eladva a lakás, és nincs elosztva a két gyerek meg a pénz. Nincs megoldás. Bele lehet hülyülni ebbe.

Hát, ez a belehülyülős hangulat temette maga alá és gyűrte össze teljesen, negyedik napja egyszer sem nevetett, egy viccet sem mondott, egyszer sem legyintett, hogy megoldódik ez is, ahogy az állásproblémája is meg fog, merthogy épp a melóból is kirúgták, vagyis megszűnt a cég, ahol dolgozott. Mikor is történhetne ilyen, ha nem most, röhögött, vagyis amikor először elmesélte, még röhögött, de ahogy teltek a napok, és távolodott az utolsó fizetés napja, már nem röhögött.

Amikor egyik délután átjött, és a fotelban véletlenül elaludt azzal a gyűrött kutyafejével, azon gondolkodtam, milyen kár, hogy ilyen szerencsétlen, mert amúgy illenénk egymáshoz, mondjuk, a problémái után egy évvel.

Mi lenne, ha magammal vinném, tényleg. Megnyaraltatnám, kisimítanám, vattacukrot meg sült halat ennénk, nézegetnénk a hullámokat a mólónál.

Aztán belecsörögne a mobilja a csillagos éjszakába, felsírna a neje átka, a két gyerek zsarolós nyafogása, még éjjel is ott visszhangozna az agyongyötört lelkiismeret.

Aztán a karma is eszembe jutott, ahogy a bánatos arcát figyeltem, hisz mindennek rendelt ideje van az ég alatt. Ez itt az ő szenvedésének az ideje.

– Nem – feleltem egykedvűen, sem kedvesen, sem haraggal. – Dehogy viszlek el nyaralni.

Címkék: balaton, nyaralás