A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Meddig számíthatok rád?

Tavasz volt és telihold. Veszekedtünk az utcán. Valami hülyeségen. Mert ami igazán fontos lett volna, azt egyikünk sem merte kimondani, hogy ez tényleg szerelem.

Fotó: Shutterstock.com

Aztán halkan megszólalt, hogy ő egyébként a halálig…

Sokszor visszaidéztem ezt a pillanatot, visszapörgettem a hangját, a mozdulatát, azt hiszem, épp odébb rúgott valami követ, a szemét sem láttam, mert a földet bámulta közben, vagy azt az izét, amit rugdosott, a helyzetet elemezgettem, amiben kimondta, hogy tavasz és telihold, ami eleve bolond állapot. De kimondta. Halálig.

És jött a tél (egy nyár után, ahol nem volt kérdés, hogy ő meg én), de a tél már nyomasztó volt, latyakos, saras, kértem, hozzon egy karácsonyfát kettőnknek, egész kicsit, ami felfér a komódra, de ő hatalmasat hozott, egy barátjával cipelték fel, azt mondta, kisebbet nem árultak arra, amerre járt, hittem is meg nem is, szerettem volna azt hinni, hogy nagy fát akart nekünk, nagy karácsonyt, sok csillagszórót, sok gyertyát.

Nem tudom, mi történhetett, vagyis naptár szerint tudom, jött, ünnepelt, ment, satöbbi, szóval egyre jegesebb január lett, valahogy sosem ért rá, érthető, sok a baj meg a gond, és a fa meg hullt, halott lett tőle a szoba. Kértem, jöjjön el. Azt mondta, nem ér rá.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 3. számának 37. oldalán!)

Címkék: amikor elmúlik a szerelem

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!