A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Szabad-e locsolni?

Alsó tagozatos voltam és szerelmes. Minden évben. Minden évben másba. Nem azért, mert már nyolc-tíz évesen is egy felületes, csapongó rihonya voltam, hanem mert az élet értelmét kerestem.

Fotó: Shutterstock.com

„Az életnek akkor van értelme, ha nem hiányzik a szerelem belőle, máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság. Az ember sarkig kitárja lelke ablakait, és hagyja, hogy beáradjon mindaz, amit a nap, az óra, a pillanat hoz.”

Ezt egyébként egy pszichológus író, Peter Lauster fogalmazta meg, de én már alsós koromban is így gondoltam. Hát fáradhatatlanul kerestem az élet értelmét. És közelgett a húsvét.

A lakótelepen akkoriban az volt a szokás, hogy a fiúk elindultak a tizedik felé, és minden lakásba becsengettek, van-e ott locsolni való lány. Ha volt, akkor locsoltak. Ha nem volt, akkor volt felnőtt néni, kedves nagyi, és locsoltak. Az ügylet végén pedig zsákmányoltak. Csokitojást, csokinyuszit és egy kis pénzt. Tíz forintot, húszat.

Az én havi zsebpénzem, amiből a hónap első napjaiban párizsis zsömlét vettem a büfében, húsz forint volt. Futotta belőle köves gyűrűre még, amit a sarki trafikban árultak, és illatos radírra.

A tojást és az adományt édesapám állította össze az ünnep hajnalán legalább tíz adagban.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 4. számának 37. oldalán!)

Címkék: szerelem, locsolkodás, jegyzet

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!