Mindent egy lapra!
Dobó Kata az a magyar színésznő, aki eddig a legközelebb került egy igazi hollywoodi álomkarrierhez - már ha ezt valami versenynek fogjuk fel. Ő egyáltalán nem így gondolkodik erről, és a Ridikülben kiderült: pontosan tudja, miért nem sikerült. A kérdést pedig szerencsére egyáltalán nem érzi számonkérésnek.
„Az amerikai filmipar kemény világ, kőkemény biznisz! Egy filmnek pénzt kell produkálnia, úgy kell megcsinálni, olyan nevekkel a főbb szerepekben, hogy el lehessen adni. Ebben nincs mese. És nincs protekció sem...Az amerikai színészeknek pedig más a habitusuk, mint nekem. Ők nem kételkednek. Elhiszik magukról, és erősítik is önmagukban, hogy fantasztikusak – én egy bátortalan nyuszi voltam ebben a világban.
Már a castingot sem tudtam megszokni. Ahol ők már az ajtón is azzal a magabiztossággal jönnek be, azt sugározzák a mozgásukkal, a gesztusaikkal is, hogy »én vagyok a legjobb erre a szerepre, én vagyok az egyetlen, aki el tudja játszani!«
A világkarrierhez pedig mindennek össze kell állnia. A tehetség kevés. Los Angelesben élnek a filmgyártás legtehetségesebb alkotói: forgatókönyvírók, rendezők, producerek, színészek. Valóságos tömeg! Nagyon nehéz kitűnni. Elképesztő kitartás kell hozzá, és mindent egy lapra kell föltenni!
Én az utolsó pillanatig versenyben voltam Heléna szerepéért a Trója című filmben. És hogy végül nem én kaptam meg, az nagyon tanulságos volt. Amíg a casting tartott, szinte izzott a telefonom, annyian hívtak.
Amikor pedig a rendező eldöntötte, hogy nem én kapom a szerepet, hirtelen már nem is lettem olyan fontos. Vagyis a karrierhez még egy lelki páncélt is kell növesztenünk.
Talán ha erőszakosabb vagyok, én kapom meg a szerepet. Vagy ha nagyobb a szerencsém...Talán a könnyebb ellenállást választottam, amikor elegem lett az »orosz maffiózó felesége« szerepköréből, és elhatároztam, hogy hazajövök. Lehet... de nem bántam meg."
Még nincs hozzászólás