Ridikül Magazin logo

Érezni is elég

Túri Lajos kimondottan zavarban van, ha szavakkal kell kifejeznie magát - azt mondja, az neki nem megy, ő a tánc nyelvén beszél. Mi ellenben határozottan állítjuk: lehet azért jót beszélgetni vele. Na persze a táncról.

Fotó: Lakos Gábor

„Nagyon mozgékony, hiperaktív gyerek voltam, sosem tudtam megülni a fenekemen. Ezért vittek el a szüleim Esztergomban a Carmen tánccsoportba ötévesen. Ahol én voltam az egyetlen fiú, húsz lány között – és nagyon élveztem. Közben pedig megéreztem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni egész életemben.

Tízévesen aztán felvettek volna a balettintézetbe, ám én a felvételi után, a hazafelé vezető úton úgy döntöttem: nem akarok elköltözni otthonról, és nem akarok klasszikus balettművész lenni. A szüleim csodálkoztak egy kicsit, de elfogadták a döntésemet, és támogattak – szerencsés vagyok, hogy ilyen család vesz körül.

Valóban nem a balett az én utam: a kortárs táncban találtam igazán önmagamra. A kortárs tánc nyelvezete sokkal szabadabb és kifejezőbb a klasszikus műfajoknál, és számomra a legfontosabb, hogy tabuk és kötöttségek nélkül tudjak egy olyan mozgásvilágot létrehozni, amelyben a legkifejezőbb lehetek.

A szakmám a tánc, de ez számomra nem öncélú dolog, hiszen valamit adni akarok a nézőknek azzal, amit csinálok: a cél a közönségnek közvetíteni egy érzést. Tulajdonképpen gyerekkorom óta nemcsak táncolok, koreografálok is. Talán ezért is szeretnek velem dolgozni a táncosok, mert tudom jól, hogy milyen a másik oldalon lenni, és azt akarom, hogy ők is jól érezzék magukat munka közben.

Egyébként a jó hangulatú próbafolyamat már több mint fél siker. Nagyon szeretek nevetni és nevettetni a színpadon, volt olyan is, amikor túlzásba vittem: perzsaszőnyegek voltunk a táncosaimmal, nagyon furcsa mozgást csináltunk, és közben annyira nevettünk, hogy ezt a nézők is észrevették – érkeztek is a kommentek a színház weboldalára, hogy Túri Lajos nevetteti a táncosokat. Azóta egy kicsit visszafogom magam.

A mai táncművészeti trendeknek megfelelően nemcsak a balett, a néptánc, de a modern tánc, az akrobatikus könnyűzenei táncstílusok és a latin táncok is bele-belekeverednek a koreográfiáimba. Így egyébként közelebb kerül a tánc nyelvét nem értő nézőhöz is a dolog, de szerintem a táncot nem feltétlenül kell »megérteni«.

Fontos lenne persze, hogy a gondolatokkal mélyebben foglalkozó modern táncművészet is megkapja a megfelelő hangsúlyt, hogy megértsék az emberek, a tánc legmagasabb szintű művészi formái milyen üzeneteket tartalmaznak. De én azzal is elégedett vagyok, ha a közönség hagyja, hogy a tánc érzéseket generáljon benne. Nem érteni kell feltétlenül: érezni is elég."

Címkék: színpad, tánc, balett, metakommunikáció, koreográfus, néptánc, kortárs tánc, latin tánc, modern tánc, akrobatikus tánc

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!