Kihallgatni tudni kell!
Dr. Kovács Lajos azt mondja: semmivel sem veszélyesebb a világunk, mint a hatvanas években, mármint nincs több súlyos erőszakos bűncselekmény Magyarországon, mint ötven évvel ezelőtt. Csak a híre nagyobb annak, ha valami történik.
„Ötven éve a befejezett emberölések száma évi 140 és 210 között mozgott, efölé ma sem emelkedik. Viszont azzal, hogy szétrágja ezeket az eseteket a média, hogy minden csatorna hírként sugározza a bűnügyi tudósításokat, úgy tűnik, mintha mostanában hihetetlenül sok erőszakos bűncselekmény történne. Nem a világ lett rosszabb, a hírszolgáltatás lett jobb!
Nálunk nincsenek szupernyomozók, mint az amerikai sorozatokban, akik falra másznak, robbantgatnak, lövöldöznek, és közben megoldják az ügyeket. A nyomozás nem egyéni, hanem csoportos műfaj. Mindig több detektív megfeszített munkája eredményezi a gyilkosságok felderítését.
A technikai fejlődés a nyomozói munkán is látszik, az arcfelismerő rendszerek, a bekamerázottság hihetetlen előnyöket jelentenek: egy gombnyomásra előjön az ember neve, címe, autója, bankkártyája, telefonja, hol fizet éppen – csak el kell menni érte.
Csupán pénzkérdés, hogy a rendőrség hogyan és mennyit használja ezeket a technikákat. Ebben még nem vagyunk nagyon élen, de alakulunk. Mégis, úgy vélem: ma is minden a kommunikáción múlik. A számítógép nem fog kihallgatási taktikát alkalmazni, nem ír nyomozási tervet. Ahhoz emberi agyra van szükség.
Kihallgatni tudni kell, sokszor bele kell élned magad az elkövető szerepébe. És lehet őt utálni, undorodni attól, amit elkövetett, de ez sohasem látszhat. Nem mondhatom neki kihallgatáskor, hogy ő az emberiség salakja, aki csak megvetést érdemel, mert akkor nem tesz vallomást. Ha magamra haragítom, nyilván nem fog válaszolni a kérdéseimre, pedig a kihallgatás célja az információszerzés.
Aki lélekből, elhivatottan csinálja, az otthon sem szabadul a munkától. Egyszer a Balatonnál nyaraltam a családommal, és Békéscsabán volt egy előzetesben lévő srác, akit két héttel előtte kihallgattam, és ajánlatot tettem neki.
És ő épp akkor döntött úgy, hogy beszélni akar, úgyhogy elautóztam Békéscsabára Balatonlelléről. Az ügy nagyot lendült, bár hogy a családom ezt hogyan tolerálta, az más kérdés. De elfogadták, hogy ilyen vagyok. Ma is hívnak néha a kollégák, hogy adjak tanácsot egy-egy ügyben, pedig már nyugdíjas vagyok. De ez olyan, mint a drog, nehezen jön le róla az ember, ha egyszer beszippantotta."
Még nincs hozzászólás