Ne légy gyerekes!
Ha néha úgy viselkedsz, mint egy gyerek, az nem véletlen. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy párkapcsolatunkban olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amiket később magunk sem értünk. Hirtelen megsértődünk, duzzogunk, hisztizünk, elbújunk vagy követelődzünk. Épp, mintha újra gyerekek lennénk. És ez valójában nem is áll olyan távol a valóságtól.
Amikor nem a felnőtt énünk irányít
Eric Berne, a világhírű amerikai pszichológus, a tranzakcióelmélet megalkotója szerint ugyanis személyiségünk három ’színtere’ a gyermeki, a szülői és a felnőtt folyamatosan váltakozik bennünk. Énünk gyermeki része nem tűnik el az évek során, csak alkalmazkodik, elbújik, vagy éppen felerősödik bizonyos helyzetekben.
Ez az a része a személyiségünknek, amelyik imád játszani, álmodozni. Amelyik vágyakozik, fél, dühös lesz, elutasítástól retteg, és mindent az érzelmein keresztül él meg. Ha figyelünk rá, rájöhetünk, hogy a legérettebb kapcsolatainkban is helyet kap – olykor úgy, hogy egyik pillanatról a másikra ő ül a volán mögé, és már nem a felnőtt énünk irányít. Nézzük meg közelebbről, mikor és miért kerül elő belőlünk a gyermek a párkapcsolatban.
Amikor szerelmesek vagyunk
A szerelem érzékennyé tesz, előhívja belőlünk a kötődési mintákat, a vágyat arra, hogy elfogadjanak, figyeljenek ránk, fontosnak tartsanak. Amikor pedig ez nem teljesül maradéktalanul, gyakran nem a jelenre reagálunk, hanem arra, amit egykor átéltünk.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 9. számának 45. oldalán!)
Még nincs hozzászólás