Fú, mennyi pénz, és mind az enyém!
Dóri tizenegy éves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, hogy havonta adnak neki tízezer forint zsebpénzt. Nem is tűnt olyan soknak, de mivel addig csak apróbb összegeket kapott, most először érezte azt, hogy igazi pénz van a kezében.
Boldogan megköszönte, és megígérte, hogy okosan fogja beosztani. De titokban már tervezgette, hogy vesz egy világító tornazsákot, egy kapucnis cicás jegyzetfüzetet meg egy csomó csokit.
Irány a pláza!
Az első hétvégén Dóri barátnőivel elment a plázába. Még soha nem vásárolt egyedül, és most, hogy ott volt a kezében az a pénztárca, meg a fejében az érzés, hogy bármit megvehet, elragadtatta magát. Megvette a világító tornazsákot (pedig a régi még tökéletes volt), egy doboz színes tollat (három nap múlva szétszóródtak), és két könyvet is, amiket aztán el sem kezdett olvasni. A maradék pénzből fagyiztak, és még aznap elfogyott a tízezer forint.
Adjunk vagy ne adjunk?
A zsebpénz kérdése minden családban előkerül előbb-utóbb. Sokan azt gondolják, hogy a zsebpénz csak egy apró jutalom vagy egyfajta extra kényeztetés, valójában azonban fontos nevelési eszköz, ha tudatosan bánunk vele. A pénzhez való viszony ugyanis már gyermekkorban kialakul, és erősen befolyásolja majd a felnőttkori pénzügyi döntéseket, szokásokat is.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 9. számának 42. oldalán!)
Még nincs hozzászólás