A dzsungel bohócai
Sajnos nem laknak közel, Madagaszkár szigetén élnek ezek a kis termetű micsodák, melyeknek már a neve is vicces. Lemur... A magyar etimológiai szótár szerint ez a név azt jelenti: kísértet, továbbá macskanagyságú afrikai félmajom. Elképesztő személyiségükkel, játékosságukkal és furcsa szokásaikkal könnyedén hódítják meg az emberek szívét.
A lemurok valójában főemlősök, a természet úgy tervezte meg őket, hogy egyszerre legyenek kíváncsiak, fürgék és néha kifejezetten bohókásak. Általában kis testűek, hosszú farokkal, ami egyensúlyozóként szolgál a fák között való ügyes ugráláskor. Szőrük puha és változatos színű, a fekete-fehértől egészen a vöröses árnyalatokig. De ami igazán kedves rajtuk, az a nagy, kerek szemük és az emberien kíváncsi tekintetük.
Madagaszkár szigete a különleges otthonuk, ahol a trópusi esőerdők sűrű lombjai között ugrabugrálnak és lavíroznak fáradhatatlanul. Többnyire nappal aktívak, ezért könnyen megfigyelhetők. Rengeteg fajtájuk létezik, van aprócska és egészen nagy testű is (persze a macskánál nem nagyobb), és mindegyiknek egyedi a viselkedése.
Az egyik legismertebb faj a gyűrűsfarkú lemur. A farokmintázata olyan, mint egy fekete-fehér csíkos zászló, amit büszkén lobogtat minden alkalommal, amikor a fák között ugrál. A farok nemcsak egyensúlyozásra szolgál, hanem a csoporton belüli kommunikáció eszköze is, hiszen a lemurok a farok mozdulataival és tartásával is üzennek egymásnak.
De miért is olyan viccesek ezek az állatok? Nos, a lemurok híresek a különös táncaikról és gesztusaikról, amelyeket gyakran az emberi viselkedéshez hasonlítanak. Például a gyűrűsfarkú lemurok reggelenként csoportosan napoznak, törzsük felé fordulva, kezeik és lábaik a nap felé nyújtva, mintha jógázni próbálnának. Ez a póz, amit sokan csak lemurjógának neveznek, egyszerre megmosolyogtató és lenyűgöző is.
Szintén szórakoztató a lemurok kommunikációja, amely különféle hangokból áll: ugatások, sivítások, csipogások és furcsa mormogások. Egy-egy hangosabb „lemurtelefon”-hívás akár egész csoportokat mozgósíthat, ami az erdő koncerttermében igazán különleges élmény.
Társas lények, összetartó családi közösségekben élnek. Itt a társadalmi rangsor is jól meghatározott, ami nemcsak drámákat, de humoros helyzeteket is eredményez. Egy-egy rivalizálás vagy veszekedés a rangsorért olykor annyira látványos, mintha egy igazi szappanoperát néznénk. De szerencsére a megbékélés és az összetartás mindig győzedelmeskedik.
A lemurok játékossága is példaértékű. Gyakran láthatjuk őket labdázni, kergetőzni vagy egyszerűen csak egymás hátán ugrálni, ami olyan hatást kelt, mintha a dzsungel vidámparkjában lennénk. Ez a játékosság nemcsak az egyedek közti kötelék erősítését szolgálja, hanem a túlélés egyik fontos eszköze is.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a lemurok, bár vicces és szeretni való teremtmények, veszélyben vannak. Madagaszkár élőhelyei jelentős mértékben pusztulnak az erdőirtások miatt, és ez komoly veszélyt jelent ezekre a különleges állatokra.
Mentsük meg!
Az emberen kívül az egyetlen kék szemű főemlős a kékszemű szerecsenmaki, vagyis a lemur. Élőhelyének pusztítása és a vadászat miatt a kihalás fenyegeti.
Most akkor hogy is hívják?
A lemur, gyűrűsfarkú maki vagy katta elnevezések ugyanazt az állatot takarják, ki melyiket ismeri. Bohókás lények, amelyek lassacskán az egész világon ismertekké váltak, hiszen szerencsére jól szaporodnak állatkertben. Mesebeli manócskákra emlékeztetve szinte rajzfilmre kívánkoznak, és készült is róluk néhány.
Könnyen felismerhetőek hosszú, gyűrűs mintázatú farkukról, amelyet járás közben kérdőjelszerűen magasra emelnek. Nevük alapján felvetődik a kérdés, hogy vajon a makik miben különböznek a majmoktól, nos, szinte majdnem ugyanolyan okosak, viszont a testfelépítésük nem annyira emberszerű.
Még nincs hozzászólás