Megjöttek a kukázó pandák!
Gyűrűs mintázatú a farka, ezzel tereli el a nézelődő figyelmét a banditamaszkról, amit a pofáján visel. Körözik, mert lop, csal, hazudik. Úgy tesz, mintha kis szorgalmas lenne meg tisztaságmániás, ezért folyton nekiáll mosni. De nem szabad bedőlni a látszatnak.
A mosómedve betévedt kis hazánkba, pedig semmi keresnivalója nincs itt. De ha már itt van, rabol. Úgy tesz, mintha édi-bédi lenne, hogy megkedveljék az emberek, aztán meg jól kifosztja őket.
Észak-Amerikában őshonos, nedvesebb környezetben, lombhullató erdőkben van igazán otthon. A víz közelségét kedveli. Néha medvének álcázza magát, például átdurmolja a hidegebb teleket, de semmi köze a medvékhez. Azzal dicsekszik, hogy rokona az ormányos medve, csakhogy az ormányos medve sem medve. Ha nincs brutál hideg, nem alszik téli álmot, inkább vaskos zsírréteget halmoz magára.
A kölykök életük elején a mamahotelben maradnak, és együtt bandáznak. Van, hogy hat csemete is születik egy alomban. Ilyenkor tanulnak meg kiválóan futni, mászni, úszni, hogy aztán ügyes banditává váljanak. Ha nem sikerül állatot ragadozni, bármit megesznek, növényt, gyümölcsöt, magvakat, de elfogy bennük a vízi és szárazföldi ízeltlábú és puhatestű is, valamint rovarok, hüllők és kétéltűek.
Bár komoly kutatások nem igazolják, de úgy hírlik, a mosómedvék komoly fenyegetést jelentenek Európa élővilágára azzal, hogy rengeteg védett állatot elpusztítanak. A hazai zsákmányfajok számára ráadásul teljesen új veszélyforrást jelentenek, sokszor nincs ellenük védekező stratégiájuk.
Megdézsmálják a fészkeket, felfalják a védett hüllőket, békákat, rákokat és kagylókat, ráadásul a kukorica a kedvencük. Ha pedig nincs több kaja a mezőn, bevonulnak a városokba, ahol a sok kukának köszönhetően jócskán szaporodnak. Nevet is kapott már a városi mosómasa: kukázó pandának nevezik.
És most lerántjuk a leplet a szemfényvesztésről. A mosómedve nem is mos! Csak úgy csinál! Az állandó vízben turkálással egy olyan érzékszervét tökéletesíti, amit rajta kívül kevés ragadozó használ: a tapintását. A mancsában tízszer annyi idegvégződés van, mint az emberi kézben, agya érzékelésért felelős egységeinek több mint fele a tapintással szerzett információk feldolgozására jött létre.
A vízben matatva puhítja a bőrét, ami ezáltal érzékenyebbé válik, illetve, amikor látszólag szorgosan forgatva mos valamit, akkor valójában tanulja felismerni az adott tárgyat a mancsaival. Kifejezetten jól jön ez a képesség, ha sötét, szűk odúkat kell gyorsan és hatékonyan kifosztani, vaksötétben is gyorsan felismerni az élelmet, vagy egy tó, patak iszapját dagasztva kagylók, rákok után kutatni.
Végül is, lehetne belőle hobbiállat, mert jól szelídíthető, eleinte kezes jószág, de azért csak megmarad vadállatnak. Ivarérés után, főleg a hímek roppant agresszívvá válnak. Olyannyira vadak lehetnek, hogy ketrecbe kényszerülnek.
Egyre többen vannak
Magyarországon még viszonylag kevés a mosómedve, az első észlelés 1982-ből a nyugati határnál fekvő Lövő község környékéről való, feltehetően Ausztriából kóborolt át egy példány, 1998-ban viszont már egy vemhes nőstényt fogtak egy gödöllői fácántelepen. Innentől kezdve pedig minden évben megjelenik a vadászati terítéken: 2020-ig átlagosan kevesebb mint 10 példány, majd attól fogva már 15–20.
A hazai tudományos eredmények és vadászati statisztikák alapján Pest és Bács-Kiskun vármegyében már kialakult egy-egy stabil gócpont, amelyek kezdenek összeérni. Tavaly Szabolcsban is lőttek mosómedvét, és állandó lehet a beszivárgásuk a környező országokból is.
Kimondhatjuk, hogy a mosómedve hazánkban már megtelepedett, elűzni, kiirtani csak folyamatos, nagy erőfeszítések árán lehetséges. A cél leginkább a populációk féken tartása lehet vadászattal, még akkor is, ha ez sokakban kelt negatív érzéseket.
Maga az állat tényleg nem tehet semmiről, nem ő akart idejönni, és nem tudatosan dúlja fel az őshonos élővilág egyensúlyát. Fészkek kirablása, védett állatok és a termesztett növényeink elfogyasztása eredendően a mi lelkünkön szárad, és nekünk kell azt is felvállalni, hogy tegyünk ellene – hiába cuki a mosómedve, nincs helye sem az erdeinkben, sem a városainkban –, olvashatjuk egy hírportálon.
Kicsoda-micsoda?
- A mosómedve ragadozó, bár mindenevő emlős.
- Élettartam: 2-3 év (vadon élő)
- Testtömeg: 3,5–9 kg (felnőtt)
- Tudományos név: Procyon lotor
- Testhossz: 40– 70cm (fejtől a test hátsó részéig)
- Sebesség: 16–24 km/h
- Magasság: 23–30 cm (vállnál)
(Forrás: wikipédia, 24.hu/tudomany, vadfajok.hu)
Még nincs hozzászólás