Megjöttek a kukázó pandák!
Gyűrűs mintázatú a farka, ezzel tereli el a nézelődő figyelmét a banditamaszkról, amit a pofáján visel. Körözik, mert lop, csal, hazudik. Úgy tesz, mintha kis szorgalmas lenne meg tisztaságmániás, ezért folyton nekiáll mosni. De nem szabad bedőlni a látszatnak.
A mosómedve betévedt kis hazánkba, pedig semmi keresnivalója nincs itt. De ha már itt van, rabol. Úgy tesz, mintha édi-bédi lenne, hogy megkedveljék az emberek, aztán meg jól kifosztja őket.
Észak-Amerikában őshonos, nedvesebb környezetben, lombhullató erdőkben van igazán otthon. A víz közelségét kedveli. Néha medvének álcázza magát, például átdurmolja a hidegebb teleket, de semmi köze a medvékhez. Azzal dicsekszik, hogy rokona az ormányos medve, csakhogy az ormányos medve sem medve. Ha nincs brutál hideg, nem alszik téli álmot, inkább vaskos zsírréteget halmoz magára.
A kölykök életük elején a mamahotelben maradnak, és együtt bandáznak. Van, hogy hat csemete is születik egy alomban. Ilyenkor tanulnak meg kiválóan futni, mászni, úszni, hogy aztán ügyes banditává váljanak. Ha nem sikerül állatot ragadozni, bármit megesznek, növényt, gyümölcsöt, magvakat, de elfogy bennük a vízi és szárazföldi ízeltlábú és puhatestű is, valamint rovarok, hüllők és kétéltűek.
Bár komoly kutatások nem igazolják, de úgy hírlik, a mosómedvék komoly fenyegetést jelentenek Európa élővilágára azzal, hogy rengeteg védett állatot elpusztítanak. A hazai zsákmányfajok számára ráadásul teljesen új veszélyforrást jelentenek, sokszor nincs ellenük védekező stratégiájuk.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 2. számának 69. oldalán!)
Még nincs hozzászólás