Viccelődő kutyák, veszekedő kecskék, jelbeszélő lovak
Régebben is helyesek voltak az állatok, legeltek, vadásztak, szaladgáltak, repkedtek. De ma! Vagyis amióta létezik az internet, az állatok kiszínesedtek, megokosodtak, egyéniségek lettek.
Az is lehet, hogy az internetes minivideók lehetősége töltötte meg őket élettel, vagy növesztette meg az agykapacitásukat, de egy biztos, döbbenettel szoktam nézni a telefonomon a kisfilmeket a vicces kutyákról, szemtelen kecskékről, zenére menetelő papagájokról, ágyban fetrengő, lusta disznó malacokról.
Ezek az állatkák nem csak filmre vannak véve, ezek nagyon is tudatosan szerepelnek, önmegvalósítanak a filmeken. Mintha direkt élveznék, hogy szórakoztatóak, gyönyörűek, okosak és ügyesek.
Bólintó kutya
Ami az evolúciót illeti, az állatok alkalmazkodóképessége valóban folyamatosan fejlődik. Az emberek közelsége és a háziasítás hatására sok állat új viselkedésformákat vesz fel. Egyes papagájok és kutyák például az emberi kommunikációs mintákat is megtanulják utánozni.
Az én kutyám magától megtanult bólintani. Éhes vagy, Marcipán? – kérdezem. És ő bólint. Aprócskát, de nagyon határozottan. Kérsz egy kekszet? És bólint. Szeretsz? Bólint. Ha meg épp leteremtem valamiért, egy ideig udvariasan hallgatja a szidalmakat, rezzenéstelenül a szemembe néz bűntudatos pillantással, majd mikor elege lesz, egyszer csak megkerül, és beül a hátam mögé.
Az eszközhasználat forradalma
A háziasított állatok gyakran intelligensebbnek és érzelmileg kifejezőbbnek tűnnek. Természetesen a vadon élő állatok is elképesztő képességekkel rendelkeznek, csak ezeket kevésbé látjuk a mindennapokban. Az evolúció arra ösztönzi őket, hogy a túlélés érdekében fejlettebb problémamegoldó stratégiákat dolgozzanak ki, legyen szó bonyolult vadászati technikákról, eszközhasználatról vagy éppen szociális viselkedésről.
A polipok például kókuszdióhéjakból páncélt készítenek maguknak, hogy védekezni tudjanak a ragadozók ellen. A delfinek tengeri szivacsokat használnak az orruk védelmére, amikor a tengerfenéken kutatnak zsákmány után. A varjak és a papagájok rudakat, botokat használnak, hogy nehezen elérhető élelmet szerezzenek meg.
Jó, hogy nyelveket nem tanulnak
A kutyákról egyre több videó készül, amint éppen emberi nyelven beszélnek. Irtó édes, bodros kiskutya gazdija unszolására egyre tisztábban mondja, hogy ájlávjú. Egy husky, amely köztudottan szeret vonítani, bár zenei hallása egy csepp sincs, lelkesen dalolja gazdájával az egyik Mozart-áriát.
Egyre több eb tanul meg beszélő gombokat használni, hogy emberszerű módon fejezze ki kívánságait. De a kardszárnyú delfinekről is kiderült, hogy képesek utánozni bizonyos emberi beszédhangokat, és egyedi hangjelekkel hívják egymást név szerint.
A tehenek és kecskék pedig azzal büszkélkedhetnek, hogy sajátos hangokat fejlesztettek ki attól függően, milyen más állatokkal és emberekkel élnek együtt. Egyes lovak megtanulták, hogy bizonyos képekre bökve az orrukkal jelezzék az embernek, ha például takaróra van szükségük. A cicák leöblítik maguk után a vécét, és lekapcsolják a lámpát.
Az úttörő ahol tud, segít
Hátborzongató, hogy az állatok nem csak értelmi, de lelki téren is milyen magasan járnak. A patkányokról például kiderült egy állatkísérlet közben, hogy a csapdába esett társukat akkor is kiszabadítják, ha emiatt le kell mondaniuk egy finom falatról. A gorilláknak akkora szívük van, hogy más fajhoz tartozó állatkölyköt, például kutyát vagy macskát is örökbe fogadnak, csak hogy megmentsék az éhhaláltól.
Okos, mint egy kecske!
A kecskék képesek logikai feladatokat megoldani, például reteszeket kinyitni, hogy elérjék az élelmet. Egy kísérletben bizonyították, hogy ha egyszer megtanulnak egy feladatot, akár egy évvel később is emlékeznek rá. Ha egy kecske nem tud megoldani valamit, akkor az emberhez fordul segítségért, akárcsak egy kutya. Ez azt mutatja, hogy képes értelmezni az emberi figyelmet és reakciókat.
Az ember közelében élő kecske roppant kíváncsi, folyton láb alatt van. Felmászik mindenre, még az autó tetejére is, hogy jobban lásson, és bebámul az ablakon. A kecske megtanult többféle hangon beszélgetni, néha kiabál, mintha veszekedne. Ha például akar valamit, ételt, figyelmet, vagy hogy kinyissunk neki egy kaput, akkor hangos veszekedésbe kezd, mint egy dühös anyós.
Roppantmód szeretnek játszani, így bármit megtesznek, amivel felhívhatják magukra a figyelmet, akár ordibálnak is. Ha az ember felbosszantja őket, akkor pedig kocsis módjára köpködnek, ami tényleg nagyon vicces, épp azért, mert olyan emberi. A kecskék egyébként képesek megkülönböztetni az emberi arcon az érzelmeket, és előnyben részesítik a mosolygó embereket. Imádnak barátkozni emberrel is, állattal is, és ha a barátjuk eltűnik vagy elpusztul, meggyászolják.
Még nincs hozzászólás