A griff legendája
Talán létezik egy lény, amely sem nem emlős, sem nem madár, sem nem ember, sem nem isten. Teste egy oroszlánéhoz hasonlít, mely hatalmat és erőt sugároz, méretes szárnyai pedig egy sasé, jelezvén, hogy az ég teremtménye, és az isteni tudás birtokosa. A világ szinte minden pontján és korszakában megjelenik, gyakran őrzőként, védelmezőként vagy a hatalom jelképeként, de még a mesékben is felbukkan.
A griff ábrázolásai már az ókori Mezopotámiában, Perzsiában és Egyiptomban is megtalálhatók voltak. A görög mitológiában Apollón szent állataként tartották számon, ő őrizte az aranykincseket és a túlvilág kapuit. A középkorban a griff a nemesség, az igazság és az erő jelképe lett, gyakran használták figuráját címereken és templomok díszítőelemeként.
Legendája a dinoszaurusz-maradványok felfedezéséből eredhetett, a sivatagos vidékeken talált protoceratops csontvázak emlékeztettek egy hatalmas, madárszerű lényre…
Négylábú madár
Konrad Wolfhart Lycosthenes: Csodák krónikája című könyvében (1557) így ír a griffről. „Indiában a Hyperborea hegyeiben él a rettenetes, ritka, csodálatos, de az isteneknek igencsak tetsző griff, e négylábú, görbe karmú, fekete hátú madár; mellső része bíborvörös, szárnya fehér, csőre sasszerű, szeme tűzben ég; nehéz elfogni őt, hacsak nem mikor még fióka vagy röpképtelen.
Magas hegyekben fészkel. Bármely állatot kíméletlenül megtámad, leginkább a lovak vannak veszélyben. Baktriában az elhagyatott vidékeken aranyat ás, és elkergeti a közel merészkedőket. Elfogására az emberek egyszerre jelentős számú lovascsapatokkal vonulnak, ami (valószínű a griffre nézve) nagy veszélyt jelent… Fölülkerekedik az elefántokon, sárkányokon és minden állaton a tigrist kivéve, amit fürgesége miatt nem tud megragadni.”
Kincsek őrzője
A szkíták, akik az i. e. 7. századtól a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger környékén éltek, hitték, hogy a griffek hatalmas kincseket őriznek. A legenda szerint a szkíták földjén, a mai Altáj-hegységben, hatalmas griffek éltek, melyeknek hatalmában állt az arany megtalálása. Ezek a lények a föld mélyén rejlő aranylelőhelyek fölött fészkeltek, és ha valaki megpróbálta elvenni az aranyukat, kegyetlenül széttépték.
A szkíta harcosok azonban nem féltek a griffektől. Egy legenda szerint egy bátor szkíta, Aristeas nevű költő és utazó, útnak indult, hogy felfedezze a mitikus ’Arimaszposzok földjét’, ahol az egyszemű harcosok és a griffek állandó harcban álltak egymással. A történet szerint Aristeas eljutott az aranymezőkig, és a távolból figyelte, ahogy a griffek szárnycsapásaikkal elzárják a barlangokat a betolakodók előtt. A szkíta legendák szerint a griffek az istenek küldöttei voltak, akik az aranyat védelmezték, hogy halandó ne juthasson hozzájuk könnyen.
A griff mint Krisztus jelképe
A griff a kereszténységben előbb a gonosz, a lelkeket a pokolba ragadó ördög jelképe volt, később sasjellegénél fogva már a mennybemenetel, sőt, a feltámadás szimbóluma. Mivel ötvözi az állatok királyának és a madarak királyának erényeit, Krisztusnak, az istenembernek is jelképe.
A griff, mint oroszlán, a földhöz tartozik, ekként Jézus emberi természetét jelzi, mint sas azonban az ég jószága, így Krisztus égi természetét szimbolizálja. „Krisztus oroszlán, mert uralkodik és nagy erejű; sas, mert feltámadás után felszáll a mennyekbe” – írja Sevillai Szent Izidor a griffről az Etymologiae című munkájában.
Dante Isteni színjátékában is szerepel a griff
„…A köztük elzárt térség pázsitán át
diadalmi szekér jött, két keréken;
egy griff húzta, nyakán viselve hámát.
S két szárnyát a középső csík körében
két-két csík közt emelte jobbra-balra,
s egyet sem érintve suhant a légben.
Égben veszett el a szárnyak tarajja;
teste arany volt, ameddig madár volt,
s fehér s piros, keverve, volt az alja…”
(Purgatórium, XXIX. 107–114.)
Még nincs hozzászólás