Helikopter vagy világítótorony szülő vagyok?
Szülőnek lenni nem könnyű feladat: szorongunk, aggódunk, túlféltünk és félünk. Gyakran olvashatunk Amerikából átvett, felmagasztalt vagy éppen sárba tiport nevelési módszerekről. Mostanában amikor amúgy is szeretünk mindent és mindenkit felcédulázni, definiálni, kategóriákba rendezni és besorolni. Így számítani lehetett rá, hogy idővel a szülők is megkapják a maguk osztályozását. Vajon távolból mutatunk irányt gyermekeinknek, vagy folyamatosan a gyermekeink felett körözünk? Ebben a témában vendégünk lesz Medveczky Kata, Kozma Orsi és Balla Eszter. Kíváncsiak vagyunk, hogy férfi vendégünk melyik tábort erősíti?!
Medveczky Kata, tanácsadó pszichológus, három gyermek édesanyja. Elmondása szerint, a helikopterszülő nem egy új keletű fogalom, egészen 1969-re vezethető vissza. Ezek a szülők túlkontrollálnak, túlvédenek, akik nem merik elengedni a gyermekeiket, nem engedik, hogy hibáikból tanuljanak, megszeretnék előzni, hogy kudarcaik legyenek, s a problémákat meg akarják oldani helyettük. A világítótorony szülő egy stabil fényes fáklya a parton. Megmutatja a sziklákat, a hullámokat és megtanítja, hogy hogyan is kell ezeken közlekedni, s bízik a gyermekeiben. Fontos, hogy lelkileg megközelíthető legyen a szülő, s a gyermek menjen hozzá segítségért, tanácsért. Fontos különbség a kettő között, hogy amíg a helikopterszülő fizikailag, addig a világítótorony szülő pszichésen van jelen.
Hajas László, mesterfodrász felesége helikopterszülő, aki belefolyik a gyermekek mindennapjaiba, tudja pontosan milyen óra lesz másnap stb. Laci számára ez jelenti a helikopterszülőséget. Három gyermeke úgy szereti egymást, mintha édestestvérek lennének, s még annál is jobban. Előszeretettel alkalmazzák otthon a "hamburger elvet", mely szerint először dicsérni kell, majd el lehet mondani a kritikát és a mondandó végén ismét dicséretet kell mondani.
A helikopterszülőség veszélyei
Rácz Tímea szakpszichológus szerint a helikopterszülőség szélsőséges esete, amikor a gyermekre már szinte rátelepedik a szülő, folyamatos ellenőrzés alatt tartja őt. Így az önállósodás is nehezen valósul meg a gyermek későbbi életében. Természetesen, amikor a szülő belefolyik, beleszól vagy éppen intézkedik a gyermeke helyett, mindezt jó szándékkal teszi, az ő érdekében. Ezzel mégis talán a legrosszabbat teszi. Így nemcsak az önállósodás nehezebb, hanem a megküzdési készsége és a személyisége sem olyan irányban fejlődik, ahogy annak lennie kell. A leválni képtelen gyermekeket nevezik "bumeránggyerekeknek", akik folyamatosan visszatérnek a "mamahotelbe". Ahol jóval kevesebb teher és felelősség hárul rájuk, mint a való világban. A helikopter szülők könnyen válnak időmenedzserré, akik betáblázzák kisgyermekkorban csemetéjük mindennapjait. Természetesen ezzel alapvetően nincs gond, ha a gyermek igényeit, készségeit, affinitását szem előtt tartjuk. Ha ezek az arányok nem megfelelőek, akkor a gyermek és a szülő is folyamatosan kimerült lesz. A "slow parenting" kifejezés magyarul annyit jelent, hogy "lassú nevelés". Ezt az elvet követő szülők sok szabadidőt biztosítanak gyermekeik számára, és figyelembe veszik a gyermek egyéni tempóját. Így a maguk tempójához mérten fedezik fel a világot. Fontos meghallgatni őket, s úgy alakítani a szülő-gyermek kapcsolatot, hogy merjenek tőlünk, szülőktől kérdezni, s ezek a kérdések válaszra találjanak.
