Felborult a családok élete
Miközben szentendrei rendelője felé autózom, azon gondolkodom, mitől lesz hiteles egy pszichológus. Medveczky Kata (magazinunk rendszeres szakértője) három gyerek anyukája, aki azt tűzte ki céljául, hogy a szülők támogatásán keresztül egy egészségesebb generáció felnövekedését segítse. Magasra tette a mércét? Meglehet. Neki mégis elhiszem, hogy sikerülhet elég jó szülővé válnom. Mint ahogy azt is, hogy ha a gyerekünkkel gond van, magunkkal kell kezdenünk.
Amikor megérkezem a Szentendre óvárosában lévő rendelőbe, már a hely hangulata magával ragad. Mindenütt meleg színek, ringató karosszék, színes párnák, és egy kis gyereksarok, mackós ülőalkalmatosságokkal.
Miközben Kata lehuppan az egyik székbe, és naranccsal kínál, arra gondolok, hogyan tud ennyire egyben lenni három gyerek mellett, mikor én időnként egy kölökkel logisztikázva is a darabjaimra hullok. Aztán elmeséli, hogy végre kertes házba költöztek, ahol 88 örökzöld fenyőfa tör az ég felé a kertben. Egy igazi mesevilág az ott – mondja.
MEDVECZKY KATA Fantasztikus érzés, hogy a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban futhatok a reggeli napsütésben. Ezek olyan pillanatok az életemben, amikor szinte módosult tudatállapotba kerülök, és találkozhatok önmagammal és Istennel. De nem mindig volt így: évekig nem aludtam, hiszen a két nagyobbik gyerekem között mindössze 21 hónap van.
RIDIKÜL MAGAZIN Három gyerek mellett hogyan őrzöd, gondozod a szakember-énedet?
MK Szenvedélyesen szeretem a munkámat, minden pozitív visszajelzés, beindított változás doppingszer a számomra. Mivel a hivatásom feltölt, otthon is jól tudok lenni az anyaszerepben. Kikapcsolom a telefont, nem nyomkodom a számítógépet, hanem jelen vagyok a pillanatban.
Rengeteget olvasunk, mondókázunk, énekelünk, bújócskázunk a gyerekeimmel. Kapcsolódunk egymáshoz. A szüleim is sokat segítenek, ha ők nem lennének, sokkal nehezebb volna. Ábel kilenc-, Léna hét-, Félix pedig két és fél éves.
RM Hogyan kanyarodtál a pszichológia felé?
MK Mindig is érdekeltek az emberek, aztán egy szerelem vitt el Győrbe, ahol a gazdasági üzemmérnök szakon találtam magam. Gondolj bele, mindezt egy fiú miatt! Ám hamar kiderült, hogy a matematika és a számvitel nem az én területem, megtapasztaltam a bukást és a pótvizsgázást, és a szerelem is elmúlt.
Még ott beiratkoztam pszichológia felvételi előkészítőre. Nagyon erős belső indíttatás volt, ami igazolt, hiszen elsőre felvettek. Az egyetemen találtam meg életem párját is, aki szintén szakmabeli, szervezetfejlesztéssel foglalkozik.
RM Iskolapszichológusként kezdted…
MK De nem voltam éppen hagyományos művelője! Órákat látogattam, kirándulásokon vettem részt, többek között abban segítettem a pedagógusokat, hogy a tanórák közben lekössék a gyerekek figyelmét. Négy év után aztán már nem láttam továbbfejlődési lehetőséget, és kiutaztam Hollandiába.
Még itthon sajátítottam el a videotréning módszerét, tulajdonképpen egy mentort fogadtam magamnak a megalkotója személyében, és mindenhová kísértem, mint egy kiscsibe. Láthattam például, hogyan tart egymaga több mint ezer szülőnek szülői értekezletet egy gimnáziumi tornateremben.
Valódi munka zajlott, mindenkit megmozgatott. Egyre biztosabbnak tűnt, hogy szakemberként is a gyereknevelés lesz a területem. Aztán az egyik mentorom a kezembe adott egy könyvet, így ismertem meg a Kids Skillst, amely egy problémamegoldó módszer gyermekek számára.
RM Úgy tűnik, a mentorok fontos szerepet játszottak a szakmai utad megtalálásában.
MK Igen, mindig kerestem őket, most is keresem. Akkor pedig az történt, hogy egy vasárnap délután fogtam magam, és levelet írtam a módszer kidolgozójának, aki a finn családterápiás egyesület vezetője, Finnországban ismert személyiség, saját rádióműsorral. Leírtam, hogy nagyon érdekel, amit csinál.
Nem is hittem igazán, hogy válaszol. Még aznap a postafiókomban volt a levele, kiderült, hogy hamarosan Magyarországra érkezik, mert van egy háza a Balatonnál. Amikor Félix fiam megérkezett, 80 százalékos készültségben voltam a módszer meghonosításával kapcsolatban; most, hogy már két és fél éves, van időm, hogy befejezzem, amit elkezdtem.
RM A küldetésedet olvasva arra gondoltam, jó nagy fába vágtad a fejszédet. Valahogy úgy szól, hogy egy egészségesebb generáció felnövekedéséhez szeretnél hozzájárulni.
MK Választanom kellett, és én a szülőket választottam. Abban hiszek, hogy ha mi jól vagyunk, mi foglalkozunk saját magunkkal, s időt és energiát nem kímélve értékeket fektetünk le, akkor a környezetünk élete is jobbá válik.
A gyerekeink számára a nap minden percében példát mutatunk. A saját gyerekeimen is látom, hogy nemcsak a szavak hatnak rájuk, hanem főként az, amit teszek. És én azt tudom tenni, hogy dolgozom magamon nap mint nap. Vannak céljaim, és azon vagyok, hogy jobb legyek.
Nekünk, segítő szakembereknek is szükségünk van lelki támaszra, és arra, hogy a személyiségünket gondozzuk. Kötelességem, hogy karban tartsam magam, hiszen mentális egészség nélkül nincs fizikai egészség sem.
RM Idevág egy nyilatkozatod, amelyben azt mondod: mi gyártunk a gyerekből beteg gyereket.
MK Pontosan! Előfordult, hogy a szülők az interneten kutakodva diagnosztizáltak pánikbetegséget a saját gyereküknek, és szépen belehergelték magukat, hogy az ő gyerekük beteg. Mondtam nekik, hogy csak azért produkálja a tüneteket, mert ők úgy gondolják róla, valami nincs rendben, ő pedig megpróbál megfelelni ennek az elvárásnak.
Inkább azon kell gondolkodni, miért nincs jól a bőrében. Mit tehetünk azért, hogy biztonságban érezze magát? A gyerek akkor fogja jól érezni magát, ha apa és anya is jól van, egymással és önmagában is. A világ számára akkor kerek, ha család van körülötte. Lehet ez akár egyszülős család is, válás után is jó szülők tudunk lenni, de ez nem jön magától. Dolgozni kell érte! Időnként azért is, hogy visszahódítsuk a gyerekeinket.
RM Milyen az egészséges lelkületű gyerek?
MK Kezdeményező, kíváncsi, felfedező, lételeme a mozgás, eleven, nyitott, sokat kérdező, barátságos. Nincsenek érzelmi ingadozásai, dühkitörései. Tudja kezelni az érzéseit, tisztában van vele, hogy miben jó. Tudja, hogy bízhat magában, mert benne is bíznak.
RM Én úgy látom, hogy nagyon sok felnőttnek sincs önbizalma – szülőként sem.
MK A gyereknek akkor lesz erős az önbizalma, ha érzi, hogy bízunk benne. Nem óvjuk állandóan, hanem támogatjuk, hogy a hibáiból is tanulhasson. Ahhoz, hogy így tudjunk hozzá állni, először önmagunkkal kell jóban lennünk. Ha abban is bizonytalankodunk, hogy elég jó szülők vagyunk-e, azt a gyerek is megérzi.
RM Anyaggyűjtés közben találtam, miszerint Virginia Satir, a híres családterapeuta azt vallotta, napi 4 ölelés ahhoz kell, hogy túléljünk, napi 8, hogy fenntartsuk a jelenlegi állapotot, és napi 12, hogy fejlődni tudjunk.
MK Az első egy-két évben nagyon szoros a testi kapcsolat, a gyerek kis kenguruként lóg az anyján, majd mikor elkezdi felfedezni a világot, és intézménybe kerül, megszűnik ez a szoros anya-gyerek kapcsolat – nem is beszélve az apákról, akikkel a testi kontaktus sokszor kimerül az esti fürdetésben.
Pedig még a kamasz gyerek is égetően vágyik arra, hogy kicsit meggyömöszöljék, átöleljék, simogatást kapjon. Szülőként arra kell törekednünk, hogy ne alakuljanak ki nagy távolságok.
RM Még az interjú előtt említetted, hogy előadást fogsz tartani a család minőségi idejéről.
MK Megszűnt a munkaidő, éjjel is, sokszor hétvégén is dolgozunk, és ettől felborult a családok élete. Régen természetes volt a „csak úgy együtt vagyunk” érzés. Ma harcolnunk kell, hogy ez beleférjen a hétköznapokba.
Én mindennap megnézem, hol lesz egy félórás sávom Ábelnek, Lénának és Félixnek külön-külön, és persze azt is meg kell oldani, hogy addig mit csináljon a másik kettő. Viszont ha nem csináljuk, elveszítjük a kapcsolatot a gyerekeinkkel. Ezért van, hogy sokszor túl korán fordulnak a kortársaik felé, és éretlen gyerek nevel éretlen gyereket, amiből nem sok jó származik.
RM Mire gondolsz?
MK Dr. Máté Gábor és Gordon Neufeld is égető problémaként tárgyalják A család ereje című könyvükben, hogy a kortársak egyre inkább átveszik a szülők szerepét a gyermekeink életében. Ugye, egyre több gyereket címkéznek problémásnak, gondoljunk a hiperaktivitásra, a figyelemzavarra és társaikra.
Neufeldék arra a következtetésre jutnak, hogy elveszítettük a kapcsolatot a szülői szerepünkkel, mert túl sok teher hárul ránk, és a gyerekeket is egyre több inger éri. Régen a család közösen dolgozott, kukoricát morzsolt, lekvárt főzött, ma tévé van, okostelefon meg tablet.
RM De ma már nagyon sok gyerek nem is klasszikus családban nő fel…
MK A családterápiában már külön ágnak számít a mozaikcsaládokkal való munka. Ezekben a helyzetekben úgy vannak benne a gyerekek, amilyenné mi tesszük számukra. Meg kell értenünk, hogy a hasonló helyzeteket nem ők választják, és segítenünk kell nekik, hogy megtalálják a helyüket az új rendszerben.
RM Ez is a biztonságérzet megteremtéséről szól…
MK Eric Berne, a tranzakcióanalízis-elmélet megalkotója szerint hatéves korunkra megírjuk a sorskönyvünket az alapján, amit addig tapasztaltunk a világról. Minden hatás beépül, és meghatározza a későbbi döntéseinket. A jó hír az, hogy ez később újraírható. A legtöbbet azzal tehetjük, ha megmutatjuk a gyerekeinknek a saját megküzdési stratégiáinkat.
Még nincs hozzászólás