Kóros, veszélyes, vad féltékenység
A féltékenység természetes emberi érzelem, biztosan mindenki érezte már. Kórosnak csak akkor nevezhető, ha a valóságtól, a másik ember viselkedésétől és cselekedeteitől függetlenül hatalmasodik el a gondolkodásban.
Féltékeny persze nem csak párjára, házastársára lehet az ember. Féltékenységet érezhet a gyerek, amikor testvére születik, vagy egyik barátnő a másikra, ha az a legjobb mégis mással barátkozik.
Agressziót válthat ki
Kevin jó módú, jól öltözött, irigyelt üzletember volt, aki súlyos testi sértés miatt állt rendőrségi vizsgálat alatt. Egy napon ugyanis berontott barátnője munkahelyére, és ott olyan csúnyán megverte, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Kevint letartóztatták. A rendőrségi jegyzőkönyvbe elmondta, hogy ismeretségük első pillanatától kezdve féltékeny volt a lányra, és erre alapos oka volt.
Hiszen a nő kapcsolatuknak már a legelején elmondta, hogy rá mindig is buktak a pasik, őt mindenki ma is szeretné megkapni. Hiába biztosította Kevint, hogy csak őt szereti, s eszébe sincs engedni a csábítóknak, a férfi nem hitte el. Eleinte csak vádolta, leskelődött utána, később, és egyre gyakrabban, meg is ütötte. A gondolat, hogy a rendkívül csinos, okos, fiatal nő megcsalja, egyre jobban elhatalmasodott, míg végül fékezhetetlen agresszióvá fajult.
Amikor a férfi végül belátta, hogy féltékenységének ez a szintje már kóros, szakemberhez fordult. A terápia során kiderült, hogy alapvető önértékelési zavarokkal küzd, gyerekkorában szülei szigorúan és szeretet nélkül nevelték.
Azt tapasztalta, hogy a felnőttek mindig mást mondanak, mint amit gondolnak. Ezért alapvető bizalmatlanság alakult ki benne, és az a meggyőződés, hogy őt nem lehet szeretni. Partnerkapcsolataiba ezt a bizalmatlanságot és gyanakvást vitte át, soha nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy őt mindenki átveri, megcsalja.
Mindig rólunk szól.
Tudnunk érdemes, hogy amikor féltékenyek vagyunk, nagyon gyakori, hogy ennek az érzésnek nincs is alapja. Ha a féltékenység befészkelte magát a gondolatainkba, nehéz onnan elűzni. Hiába nem igaz, mi minden jelben azt látjuk, hogy párunk megcsal, mással jár, más tetszik neki, és figyelni, vádolni kezdjük.
Ha ezt tesszük, akkor ez a játszma nem az ő félrelépéséről, hűtlenségéről, hanem rólunk szól. Hátterében mindig saját személyiségünk problémái állnak. Természetesen a féltékenység nem mindig erről szól, de abban az esetben, ha alaptalan, tehát mindig, amikor már kórosnak, állandónak, leküzdhetetlennek bizonyul, akkor már nem más, mint egy megingathatatlan téves eszme, amely eljuthat akár a paranoiáig is. Nagyon nehéz ellene védekezni, mert a féltékeny ember tudata beszűkül. A másik ember bármit mond, tesz, azzal ezt az eltorzított valóságot erősíti.
Okai
A féltékenység hátterében különböző okok állhatnak. Az egyik leggyakoribb a bizalmatlanság és az önbizalom hiánya. Az önértékelési zavarokkal küzdő ember nem érzi magát elég vonzónak, attól fél, hogy mások jobbak, szebbek, okosabbak, gazdagabbak, kiválóbbak nála, ezért gyanakszik minden potenciális ellenfélre.
Tiltja a kedvesét másoktól, nem szeret vele társaságba menni, sőt, azt sem szereti, hogy dolgozni jár. Ha anyagilag megteheti, tán még el is tiltja a munkától csak azért, hogy ne legyen emberek között. Elmarja mellőle a barátnőit, azokra is féltékeny. Legszívesebben bezárná otthon.
Gyakori, hogy ilyen párkapcsolatokban a kommunikáció hiánya, félreértések sora mélyíti a konfliktust. A szerelmes nőnek eleinte még tetszik is, hogy párja annyira szereti, hogy örökké féltékeny. Ez azonban nem a szerelemről, hanem a birtoklásról szól. S a vége sok esetben az, hogy a csalással vádolt fél valóban más karokban keres menedéket.
Szakemberek beszélnek még az úgynevezett önelhagyásról is. Ez a fogalom egy olyan folyamatot takar, mely során kudarcok, sikertelenség miatt valaki napról napra egyre inkább elítéli, kritizálja saját magát, kizárólag párjától, környezetétől teszi függővé saját megítélését. Ha egy ember mindig külső megerősítésre vár, ehhez köti saját képességeinek, értékeinek a megélését, és nem tudja saját magából kinyerni ezt az érzést, addig partnere hiába igyekszik megnyugtatni őt, hiába próbál több időt tölteni vele, semmi nem segít.
A féltékenység következménye
A féltékeny ember állandó vádaskodásával, azzal, hogy mint egy magánnyomozó figyeli, ellenőrzi a párját, örökké megnézi a telefonját, táskájában jeleket, ruháján hajszálakat, bőrén idegen illatokat keres, börtönbe zárja a másikat. Márpedig aki börtönben van, rabnak érzi magát, s egyetlen vágya a ketrecéből kimenekülni.
Minden ember szabadságra vágyik, márpedig a féltékenykedés ezt a szabadságvágyat töri le, s ezt nem sokáig lehet elviselni. A féltékenység következménye szinte minden esetben a kapcsolat megromlása, a konfliktusok szaporodása, és végül a szakítás.
A poligámia oka is lehet
A pszichológusok szerint azok a férfiak (ritkábban nők), akik partnereiket gyakran váltogatják, tulajdonképpen félnek a tartós kapcsolattól. Úgy érzik, hogy egy bizonyos idő után őket biztosan megcsalják, ezért még mielőtt ezek a gondolatok megjelennének, kilépnek a kapcsolatból, és újat kezdenek.
Az ilyen személyiségű emberek látszólag imádják önmagukat, konditerembe járnak, nagy autót vesznek, hogy izmaikat s egójukat megtámasszák. Az ilyen problémákkal küzdő emberek azonban betegek. Személyiségük sérült, segítségre szorulnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden féltékeny ember beteg.
Testvérféltékenység
Zolika öt évig egyke gyerek volt a családban. Az élet körülötte forgott, a szülei, nagyszülei lesték minden kívánságát, és elnézték minden csínytevését. Anyja mindig a szája íze szerint főzött, a nagymamák hordták a finom süteményeket, hogy Zolikának kedvében járjanak. A karácsonyfa alatt minden csomag az övé volt, s a játékaival sem kellett osztoznia senkivel.
Eljött azonban a 2009-es szomorú év, amikor Zolika kistestvért kapott. A kislány az első időkben anyukája minden figyelmét lekötötte, mert sokat sírt, rosszul evett, lustán szopott. Zolika pedig legszívesebben a fejecskéjére szorította volna a kispárnát, hogy legyen már vége a bömbölésnek, és kapja már vissza az anyukáját.
Persze tudta ő, hogy ilyet nem szabad csinálni, ezért hát tört-zúzott. Éjszakánként újra bepisilt, és átmászott a szülők ágyába. Féltékeny volt Zsuzsikára. Amikor szülőként büntetjük ezt a magatartást, gondoljunk bele, hogy mi mit éreznénk, ha férjünk, párunk egy másik, egy fiatalabb nővel jönne haza, őt babusgatná, vele töltené ideje nagy részét. Mi nem törnénk-zúznánk?
Még nincs hozzászólás