A vallás ereje
Nem gondolom, hogy a vallások bármelyike mértékadóbb volna a többinél. A különböző nagy világegyházak számomra - már amelyiket többé-kevésbé ismerem - azt az üzenetet hordozzák, hogy Isten velünk van, és szeret minket. Ezt pedig igazán megtudhatják a gyerekeink is.
Neveljük-e vallásosan a gyereket? Negyven év szocializmus után, mikor a vallásos nevelés tilos és megvetett volt hazánkban, a '90-es években felvirágzott a hitoktatás. Számos iskolát kaptak vissza az egyházak, ahol saját tanításaikat hirdethették, és sok gyereket írattak be ezekbe az intézményekbe abban a reményben, hogy a vallásos nevelés tartást és irányt ad majd nekik.
Igen ám, de a szülők – akár helikopterként zümmögnek a gyerek körül, akár világítótoronyként sugározzák neki a fényt – nem mindig döntik el, hogyan is neveljék a gyerekeket. Ha szerencséjük van, akkor a nagyszülő, legtöbbször a nagymama az, aki elkezdi a kisgyerek hitoktatását. Persze, a maga módján.
Gorkij Gyermekkorom című könyvében könnyfakasztóan írja le vallásos, imádkozó nagyanyját, aki nem sokat beszélt, se nem veszekedett, hanem gyermeki hittel szerette Istent. Gorkij egész árva életét meghatározta a csendes, idős asszony. Irányt mégis a szülőnek kell adnia.
A baj ott kezdődik, mikor az esélyt is elveszik a gyerektől, hogy valamilyen irányba elinduljon. A beavatatlan, vallástalanul nevelt gyerekek hiába kapnak később hitoktatást, nincs lehetőségük választott hitük gyakorlására. Nem járják végig a vallás lépcsőit, nincsenek meg a hit alapjai, a parancsolatok, az előírások ismerete.
Hogyan lehetne egy gyerek meggyőződéses ateista, ha egy vallás szabályait sem ismeri? Minek alapján dönthetne arról, hogy Isten nem létezik, ha a létezésének az érveit sem hallotta? Úgy gondolom, minden szülőnek meg kell adnia az esélyt a gyerekének, hogy egy bizonyos irányba elindulhasson Isten felé.
Ha megtorpan, ha más utat választ, el kell fogadni azt is, legfeljebb erőszakmentesen próbálhatjuk terelgetni. Azt hiszem, ha megadjuk egy kisgyereknek a maga értelmi szintjén a hitbéli alapokat, azzal egész életére tartást kap, világnézeti biztonságot szerez. Még akkor is, ha később úgy dönt, nem azt a vallást fogadja el vagy tartja meg, amit a szülei felkínáltak neki. De elindult egy gondolati úton, ahol majd tovább tud menni.
Pál apostol első levele a korinthusziakhoz pedig megfogalmazza minden vallás igazi lényegét: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. ... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."
Még nincs hozzászólás