Eleinte túlféltettem a gyerekeket
Igazi izgulós-görcsölős anyuka volt eleinte Balla Eszter. Aki rágja a szája szélét, mert tudja, hogy engedni kell a gyereket, de azért félti nagyon. De látja már: a gyerekek okosak, háromnak meg amúgy sem foghatjuk a kezét, hisz csak két kezünk van.
„Én nem is tudom, van-e olyan anyuka, aki nem izgulós. Ahhoz képest azért próbálok laza és megengedő lenni, mert látom, hogy ez hosszú távon jobban működik. Hogy a gyerek akkor lesz bátor, ha maga is meg tud keresni bizonyos határokat.
És a dolog tanulható, gyorsan rájöttem, hogy el lehet bizonyos dolgokat engedni, mint az ugrálást a trambulinon, amiről fotó is készült: Emma boldog, én meg rémült arccal állok a hálónál, mivel a férjem kiküldött, hadd ugráljon Emma egyedül. Mert el kell hinni, hogy nem lesz semmi baja!
Egyébként is így, hogy már három gyerekem van, tényleg annyira esélytelen ugyanazon a szinten odafigyelni mindenkire, hogy kénytelen is vagyok lazábban kezelni a dolgokat. Akkor is, ha a családból hozott minták és nevelési elvek nem sokat segítenek, hiszen Emmának speciális figyelemre van szüksége.
De azt látom, hogy ilyen szempontból nálunk nincs igazán különbség: egyébként is minden gyereket külön meg kell tanulni, az egészségeseket is. Mert van, aki belemenős, van, aki óvatosabb már pici korában is. Emma bizonyos dolgokat másképp ért meg, másban kell neki segíteni, de abszolút elvárható tőle nagyon sok minden, és azt el is várjuk.
Ma már egy csodás önálló kislány, akit boldogan engedhettünk el az óvodába, és ott a közösségben százszor annyit tanult, mint velem otthon, remekül önállósult.
Hogy megszületett Palkó, számítottam egy kis féltékenységre, de kiderült, hogy nem kell félni ettől sem: nagyon jól elvan a két lány együtt, és nemcsak Emma, már Adél is segítség, önálló nagylányok mind a ketten. Megrökönyödve nézem ugyan, hogy időnként verekszenek, pedig mi is verekedtünk a nővéremmel, de egyébként nincsenek meg egymás nélkül.
Ha néha a háromból egyet lepasszolok valahová, én határozottan fellélegzem, hogy jaj, de könnyű kettővel, viszont ők nagyon hiányolják egymást. Úgyhogy most, hogy visszamentem dolgozni – bár még nagyon keveset játszom, sokat tudok a gyerekekkel lenni –, úgy kellett segítséget találnom, hogy ne kelljen szétválasztani a gyerekeket.”
Még nincs hozzászólás