Rohanó anyák...
Le a kalappal azok előtt, akik még bírják a rengeteg küzdelmet az idővel, a rohanással, a stresszel. De valljuk be őszintén, nem sokat látunk belőlük magunk körül. Talán már mi magunk sem bírjuk olyan jól ezt a rohanó életformát? De ha egyszer mindenki ezt csinálja? Muszáj, hogy minden beférjen egy napba? Horváth Lilivel, Balázsi Gabriellával, Keleti Andreával és meglepetés férfi vendégünkkel beszélgettünk a napi rohanásról, a családi munka- és időbeosztás tudományáról.
A tökéletes anya képes minden feladatát és kötelességét hibátlanul, zokszó vagy fáradtság nélkül ellátni. Nincs súlyfeleslege. Igazi bombázó, mindig tökéletes a sminkje és a ruhája. Mindig türelmes, kedves és elragadó a környezetével. Bármikor szakít fél órát, hogy játszani tudjon a gyerekkel. Mindemellett tehetséges és sikeres a munkájában is. Az otthona pedig makulátlanul tiszta és tökéletes…
... Azután amikor fél hatkor csörög az óra és felébred a tündérmese-álomból, egy hosszú lista fut végig az agyán, amitől energikusan kipattan az ágyból… illetve… inkább a fejére húzza a paplant.
A feladatok és az idő miatti feszültséget csökkentenünk kell. Az idő „tágítható”, azaz az időhöz kapcsolódó szubjektív érzékelésünk megváltoztatható. Evvel rengeteg stressztől meg lehet szabadulni. Hasznos lehet a feladatlisták készítése - de csak addig, amíg nem bővítjük őket állandóan a végtelenségig (mert ugye lehetne). Ne ragaszkodjunk az összes feladat elvégzéséhez, és tudjunk prioritásokat felállítani. Meg kell tanulnunk bizonyos dolgokra NEM-et mondani. Ehhez egyfajta belső állapot elérése szükséges, valahogy így: „az is elég, ha magamnak megfelelek, és nem kell mindig mindenki másnak is megfelelnem”.
Elfogadás és teljes odafigyelés
Ahhoz azonban, hogy mindez jól működjön, néhány dologra szükség van. El kell fogadnunk, hogy ha segítséget kérünk vagy elosztjuk a feladatokat, a másik sokszor más minőségben és ütemben fogja elvégezni azokat – a férj és a gyerekek is. Meg kell tanulnunk a teljes odafigyelést. Amíg rohanunk és egyik feladatról a másikra ugrunk, addig a környezetünk, párunk, gyermekeink nem fogják érezni, hogy odafigyelünk rájuk. A teljes odafigyelésnek nem az időtartama számít, hanem a minősége, az erre szánt idő teljessége. Ez egy olyan állapot, amikor egy pillanatra elengedjük a saját érzelmi káoszunkat és csak a másikra figyelünk.
Keleti Andrea táncművész, tánctanár gyermekei, Viki és Máté születése után sokkal tudatosabban figyelt az idővel való gazdálkodásra, mégis úgy érzi, vesztésre áll a kérdésben. Nagyon fontosnak tartja, hogy a sok-sok teendő között ne feledkezzünk meg párunkról, aki ugyanúgy igényel minket, mint amikor még nem voltak gyermekeink. Andrea és férje keddenként szabadságnapot tartanak, amíg a gyerekek iskolában vannak.
Lux Ádám színésznek édesanyja a példaképe, aki négy gyermeket nevelt fel, közben pedig egy 12 évfolyamos iskola igazgatónője volt. Ádám szerint a gyerekekkel együtt eltöltött idő minősége az igazán fontos. Ha ez megfelelő - még ha kevés is – nem lesz hiányérzet sem a gyerekben, sem a szülőben. Ádám e mellett azt tartja a legfontosabbnak, hogy a pár mindkét tagja figyelje a másikat, egyeztessék a várható feladataikat és figyelmeztessék egymást, ha valami olyat éreznek vagy látnak, ami aztán a gyerekeken csapódik majd le.
Rohanás otthon és munkahelyen
A rohanás független attól, hogy egy anya dolgozik-e valamilyen munkahelyen, vagy otthon van és háztartásbeli. Sokszor a munka mennyisége sem különbözik. Csak a megbecsültség és a társadalmi hasznosság érzése más. Az otthon lévő anyukáknak sokszor ugyanannyi (vagy még több a feladatuk), csak ők a társadalom megbecsült, elismert tagjának sem érezhetik magukat. Közülük sokkal többen gondolják magukat kívülállónak, mint a dolgozó anyák. Hölgyeim, a választás lehetősége a miénk…
