Mókusok a kerékben
A szatirikus humorú amerikai vígjáték, a Dilbert egyik epizódjában a főnök felháborodva látja Mr. Dilbert kartonján, hogy a vérnyomása csak 135/88, és sietve ad neki még munkát, a következő szavak kíséretében: a maga vérnyomása messze alatta van a társaság átlagának. Mit gondol, meddig folytathatja ezt így?
A túlhajszoltság társadalmi normává vált. Szinte automatikus válasz a hogylétünket firtató kérdésre a fáradtságra hivatkozás – s ez bizony mindkét nemet érinti.
Nem véletlen, hogy egy hölgy, Patricia Linville foglalkozik napjaink szerephalmozási következményeivel, hiszen a nőket ez gyakrabban eléri. A sok-sok feladat megnövekedett stresszt jelent a mindennapokban, ám mindenképpen rendelkezik egy pozitív aspektussal is: védi az önértékelést az igazi mélypontoktól. Miért? Mert ha egyetlen lapra tesszük fel az életünket, az ott megélt sikertelenség jobban megviseli a pszichét, míg több lábon állás esetén egyik életterületünk kudarcáért a másik – a többi – sikere kárpótolhat bennünket.
Nos, ezzel nagyjából be is fejezhetjük az előnyök felsorolását, a tömérdek szerepelvárás ólomsúllyal nehezedik ránk – segítséget azonban nem kapunk a cipeléséhez. Már nagyanyáink is tudták a bölcsességet, hogy egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban, viszont abban az időben ehhez sokkal kevesebb kritérium tartozott. Ma ugyanez munkaidőt – és fitnesztermet – követően hárul ránk, a többi megvalósíthatatlan elvárást nem is említve.
(A teljes cikket a Ridikül Magazinban olvashatja el.)
Még nincs hozzászólás