Mindennapi félelmeink
Ha egy társaságban feltesszük a kérdést: ki mitől fél, akkor hamar kiderül, hogy szinte mindenki fél valamitől. Van, akinek tériszonya van, esetleg fél a bezártságtól vagy a pókoktól, sokan félnek a madaraktól, de olyan is akad, aki a gomboktól fél. Van, aki szeret is félni. Ebből él például a horrorfilm-ipar. De vajon kell-e félni? Mit lehet tenni ellene? Hogyan tudjuk legyőzni ezt az érzést? Sütő Enikővel, Belső Nórával és Janics Natasával beszélgetünk félelmeinkről. Meglepetés férfi vendégünk pedig hozza az övéit.
A félelem mindennapjaink része. Tudományos megközelítésben úgy írhatnánk le, hogy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Ez az érzés válasz egy ingerre, mint például a fájdalom vagy a veszély. A félelem szinte mindig jövőbeli eseményekhez kapcsolódik.
Minden irányból
Félelmeink lehetnek külső vagy belső félelmek. Külső félelmet okozhatnak például a pókok, a patkányok vagy a magasság. Belső félelmeinket negatív érzelmeink okozzák, ilyen például az alacsony önbecsülés okozta félelem. A félelmet le lehet írni különböző időszakokkal is attól függően, hogy mekkora fokú az érzés. Enyhe figyelmeztetéstől kezdve egészen szélsőséges fóbia vagy paranoia is lehet. A félelem kapcsolatban áll számos további kognitív és érzelmi állapottal, beleértve az aggódást, szorongást, rémületet, a horrort, a pánikot és a rettegést. A félelem - megtapasztalása után - sokáig fennmaradhat a tudatalattiban, ahol rémálmok formájában törhet elő. Sőt, a félelem tapasztalható lehet egy nagyobb csoportban vagy szociális hálózatban is, ahol már tömeghisztériává válhat.
Szapora szívverés, légszomj, izzadás, halálfélelem.... Ha ezzel a tünetcsoporttal fordulunk orvoshoz - és nem találnak nálunk szervi elváltozást - gyorsan megszületik a diagnózis: pánikbetegség. Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki átesett pánikrohamokon és rémtörténeteket mesél rosszulléteiről.
Dr. Belső Nóra pszichiáter kutatómunkája során sokat foglalkozik a pánikbetegséggel. Véleménye szerint kisebb-nagyobb szorongásos állapotokat mindenki átél életében. A végességtől való félelem bennünk van és sok más félelem illetve viselkedésforma innen ered. Mindennapjainkban túl gyakran és túl sok inger ér bennünket, így egyre nagyobb mértékű ingereket keresünk, hogy elégedettséget érezzünk. Ez az ingerkeresés azonban gyakran egészségkárosító hatásokkal bír. Elengedhetetlen a csöndes befelé fordulás, a befelé forduló kimenekülés a mindennapi túlterheltségből ahhoz, hogy szervezetünk elbírja azt az óriási megterhelést, amit korunk ártalmaitól elszenved.
Nacsa Olivér humorista a saját fóbiáit igyekszik a humor oldaláról megközelíteni. Legjobban talán a kiszolgáltatottságtól fél, legyen az egészségi vagy egzisztenciális. Ezen kívül inkább mániái vannak, melyek hatnak a mindennapjaira, szokásaira is.
Ősfélelmek és tanult félelmeink
Hitchock a Madarakban legősibb félelmeink egyikével manipulál. Az állatoktól való borzongás vagy undor archaikus, a kollektív tudattalanból származó félelem. Azért félünk tőlük, mert valamikor az ősemberre az állatok valóságos veszélyt jelentettek és a tőlük való félelem az életben maradás esélyét növelte. Egy korábbi kutatás eredménye a kígyók és a pókok esetében azonban éppen azt látszik alátámasztani, hogy nem a potenciálisan mérgező állatoktól való félelem születik velünk, hanem csak az a képesség, hogy gyorsabban megtanulunk félni tőlük.
Janics Natasa szerbhorvát származású magyar kajakozó kalandvágyó nő, imádja a kihívásokat és az embert próbáló küzdelmeket. Legnagyobb félelme az ismeretlentől való félelem, így tart a jövő kihívásaitól is. A sportban mindig az új ellenféltől lehet félni, attól, akit még nem ismer, akinek a gyengéit még nem látta meg. Natasa szívesen néz horrorfilmet. Legfőképp terhessége idején érezte úgy, hogy szüksége van erre a fajta izgalomra, hiszen akkoriban nem versenyzett.
Filmnézés közben tudatosan érzékeljük, hogy amit látunk, csak egy kitalált történet és nem vagyunk veszélyben. Az agyunk mégis úgy irányítja a szervezetünket, mintha nekünk magunknak is menekülnünk kellene. Ugyanolyan tüneteket produkálunk ilyenkor, melyeket a valós stresszhelyzetekben érzünk. A horrorfilmek segíthetnek megérteni, feldolgozni olyan félelmeket, melyek minden felnőttben ott vannak, ám a túlélésünk miatt elnyomjuk őket.
A horror jó. Hatását a sportoláshoz lehetne hasonlítani. Rendszeres testmozgással fizikai erőnlétre tehetünk szert, ugyanígy a gyakori horror nézéssel a lelkünket erősíthetjük, újabb készségeket nyerhetünk el.
Ki tudja? Annyi biztos, hogy mindannyian félünk valamitől...
