Jobb félni...?
Észre sem vesszük, mégis naponta többször kezdjük így a mondatainkat: Félek, hogy... Mindennapi életünk tele van szorongással, és a modern kori fóbiák köre is egyre bővül. Mivel sok szenvedést okoznak, érdemes minél előbb felszámolnunk őket.
A félelmek életünk szerves részei, melyekre célszerű eszközként tekintenünk. Azzal, hogy befelé figyelünk, és tudatosítjuk magunkban, hogy milyen szituáció miatt feszengünk, mélyebb önismeretre tehetünk szert. A tudatosított információból pedig előnyt kovácsolhatunk: alaposabban ismervén önmagunkat és belső működésünket, idejekorán ki tudjuk védeni a számunkra fenyegető helyzeteket.
Mindez, persze, csak akkor működik, ha időszakos félelmeink az egészséges határok között mozognak. Ha viszont a félelemérzet elviselhetetlenné, esetleg kórossá válik, nem biztos, hogy egyedül meg tudunk birkózni vele. Fontos, hogy különbséget tegyünk a félelem és a szorongás között. Míg a félelemnek van, addig a szorongásnak nincs tárgya. Ezért a szorongás oldásának, kezelésének folyamatát megnehezíti, hogy az előidéző okok többnyire nem tudatosak.
Mindennapi fóbiáink
Ha a félelem tárgya jól körülírható, és az arra irányuló rettegés heves, szinte kontrollálhatatlan, fóbiáról beszélünk. Sokféle fóbia létezik. Félhetünk a magasságtól, a bezártságtól, a pókoktól, a sötétségtől, a víztől, a tömegtől és még rengeteg mindentől. Alapvetően három csoportra osztják őket: a térrel kapcsolatosakra, más néven agorafóbiákra (tériszony, mélyiszony, klausztrofóbia, közlekedési fóbia stb.), a szociális fóbiákra (a nyilvános szerepléstől, az emberi kapcsolatoktól való félelem stb.), és úgynevezett specifikus fóbiákra (egyes tárgyaktól, helyzetektől való félelem, melyek a leggyakrabban állatokkal, természeti eseményekkel, illetve vérrel, sérüléssel, betegséggel kapcsolatosak).
Aerofóbia - beteges légiszony, szorongás a repüléstől.
Agorafóbia - a nagyobb tértől, az utcáktól való félelem.
Arachnofóbia - a pókoktól való rettegés.
Fobofóbia - attól való félelem, hogy van valamilyen fóbiánk.
Glosszofóbia - a nyilvános beszédtől való rettegés.
Kiroptofóbia - a denevérektől való félelem.
Künofóbia - a kutyáktól való félelem.
Niktofóbia - félelem a sötéttől.
Panfóbia - állandó, oktalan rettegés valamitől.
Tetrafóbia - a 4-es számtól való félelem.
Xenofóbia - félelem az idegenektől, idegengyűlölet
A specifikus fóbiák között egészen abszurd vagy bizarr fóbiákkal is találkozhatunk. Ilyen lehet a fazmofóbia (a szellemektől való félelem) vagy akár a dextrofóbia: ez utóbbiban szenvedők félnek mindentől, ami a jobb oldalon helyezkedik el. A gombfóbia is létező jelenség, akad ugyanis, aki nem bírja elviselni még a gomb látványát sem, és messzire elkerüli az ezzel díszített ruhadarabokat, mivel se magán, se a közvetlen környezetében nem kíván gombbal érintkezni.
Szerencsére az ilyen típusú fóbiák nem rontják jelentősen az életminőséget, bár bizonyos esetekben meglehetősen fura helyzetekhez vezethetnek. Gyakran társulnak ugyanis hozzájuk pánikszerű rohamok, melyek során a beteg súlyos szorongásos rosszullétet él át, halálfélelemmel, szívdobogással, fulladással, remegéssel, verejtékezéssel, szédüléssel.
Az elkerülés nem megoldás
Gyermekkorban a félelmi reakciók elsajátítása legtöbbször megfigyelés és utánzás útján történik. Ha például az édesanya nagyon fél a betegségtől, az orvosoktól és a kórháztól, akkor egy idő után a gyermek is tartani fog tőlük. A később fóbiássá váló emberek félelmük tárgyait és az általuk fenyegetőnek ítélt helyzeteket minden igyekezetükkel megpróbálják elkerülni – hiszen ezt tanulták meg. Sajnos az elkerülés a félelmi válaszok elraktározásával is jár, hiszen a fóbiások nem kerülnek elég gyakran kapcsolatba a rettegésük tárgyaival ahhoz, hogy félelmük alaptalanságáról meggyőződhessenek.
Nomofóbia: a mobilkapcsolat elvesztésétől rettegők fóbiája, ugyanis egyre több telefon- és számítógépfüggő tininek és felnőttnek okoz nehézséget megküzdenie a mindennapokkal a mobilja nélkül. A nők 70, a férfiak 61 százaléka retteg a mobiltelefonja elvesztésétől vagy kap pánikrohamot, ha nincs megfelelő térerő, esetleg lemerül az akkumulátora.
Cyberfóbia: a számítógépektől való félelem. A modern technika korában kialakult viszolygás a mindennapok megkeserítője. A cyberfóbia sajátossága, hogy az illető nem érzi biztonságosnak az adatai tárolását, így bármilyen munkát is végez számítógépen, azt valami külső hordozóra menti, a gép merevlemezéről pedig azonnal törli, nehogy bárki hozzáférhessen.
A már kóros szorongással járó, mindennapi életminőségünket rontó, akár pánikrohamokban kicsúcsosodó félelmek kezelést igényelnek. Jó hír, hogy a gyógyuláshoz sok módszer áll rendelkezésre. A szorongás testi megjelenése csökkenthető relaxációs technikákkal, a súlyosabb fóbiás tünetek esetén viszont már szükség lehet gyógyszeres beavatkozásra is. A specifikus fóbiákat ellenben nem mindig kell kezelni. Nélkülözhető a kezelés, ha az érintett személy várhatóan sosem kerül majd az általa rettegett helyzetbe. Ha például Közép-Európa egyik nagyvárosában él, és retteg a kígyóktól, akkor nem feltétlenül szorul szakkezelésre.
Erre azonban szükség lehet akkor, ha az adott fóbia komolyan befolyásolja a mindennapi életvezetést (mert nem mer egyedül maradni a sötétben), a karrierjét (mert egyre jobban retteg a nyilvános beszédtől), esetleg veszélyezteti az egészségét (mivel szorong attól, hogy orvoshoz forduljon).
A félelemérzet evolúciós értelemben hasznos is lehet: felhívja a figyelmünket a fenyegető helyzetekre, és ezzel a túlélési esélyeinket növeli. Mindannyian ismerjük a bölcs és igaz mondást: jobb félni, mint megijedni. Tehát ha úgy érezzük, hogy gyülekeznek a felhők a fejünk felett, tegyük be a táskánkba azt a bizonyos köpönyeget, hogy még az eső előtt magunkra ölthessük!
(A szerző viselkedéselemző.)
Még nincs hozzászólás