Kiből lesz a cserebogár?
Mekkora elvárásokat kell felállítanunk a gyermekünkkel szemben? Minden különórát, foglalkozást látogatni kell, vagy csak azt, amihez a gyerkőcnek kedve van? Mennyire befolyásolja a későbbi karriert, ha már kisgyermekként sok dolognak meg kell felelni? A teljesítménykényszer már-már népbetegség, vajon árthatunk-e azzal, ha szülőként még plusz terhet helyezünk a kicsik vállára? Hogyan lehet jól motiválni? Beszélgetőtársunk lesz Bíró Eszter, Kéri Kitty és Dr. Földi Rita. Meglepetés férfi vendégünk szigorú apának tartja magát.
Dr. Földi Rita, pszichológus, tanszékvezető, egyetemi docens szerint sok múlik azon, hogy mennyi lehetőséget tudunk teremteni a gyermeknek, amelyből választani tud. Az explicit szülői elvárásoknak és a ki nem mondott elvárásoknak is nagyon fontos szerepük van, hisz a gyermek mindkettőt pontosan érzi. Ugyanis a gyerekek, a ki nem mondott elvárásokat is teljesíteni akarják. Rita szerint a dicséretet és a jutalmazást nem szabad összekeverni, mert nem ugyanaz a kettő.
Tóth Szabi, zenész, zeneszerző, gitáros. Kisfia, Olivér most 8 éves. Nem szabad semmit sem ráerőltetni a gyermekre, ő sem erőlteti feltétlenül azt, hogy a gyermeke zenész legyen. De ilyen például az is, hogy a gyermekét nem érdekli ebben a korban a biciklizés, miközben ő ennyi évesen már ezerrel száguldozott. Szabi úgy érzi, az egész családban egyedül ő szigorú.
Hol vannak a határok?
Sokak álltak vizsgált kérdés az, hogy a gyerekek túlterheltsége nem-e megy a lelki vagy a fizikai egészségükre? A másik fontos kérdés az, hogy ez a túlterheltség nem-e megy az iskolai tanulmányaik rovására, s egyáltalán hogyan hat az agresszivitásra? Az amerikai gyerekek 70-83%-a iskolán kívül részt vesznek egyéb különórákon/ foglalkozásokon. S így átlagosan hetente 5-9 órát töltenek kötött, szervezett keretek között. A különórák akkor lesznek igazán hasznosak, ha leülünk a gyermekeinkkel beszélgetni erről. Mit szeretnének, szeretnék-e egyáltalán, s nem-e érzik azt, hogy túlságosan le lennének terhelve? Fontos az, hogy az ő igényeiket figyelembe véve osszuk be a szabadidejüket. Hiszen a játék jelenléte és megléte az életükben éppen olyan fontos, mint a különórás foglalkozások.
Hogyan vegyük észre?
A gyermekek túlzsúfolt napirendje, ami már-már vetekszik a felnőtt lét ritmusával megkérdőjelezheti bennünk, hogy szülőként biztos helyesen cselekszünk-e?!
A gyermek túlterhelt, ha:
- ha túl korán elalszik, a másik véglet pedig, ha késő este is túlpörög;
- ha a hét vége felé hisztissé, kissé kezelhetetlenné válik;
- ha hétvégén túl sokat alszik;
- ha dekoncentráltá válik;
- ha dührohamai vannak vagy túl kimerült;
- ha pszichoszomatikus betegségek jelentkeznek nála;
- ha kapkod.
Vegyük figyelembe, hogy ők mit szeretnének csinálni! S töltsünk velük sok-sok közös időt, szervezzünk több közös programot, mert ezek nélkülözhetetlenek!
