Rúdtánc az oviban
A rúdtánc ovis lányoknak program egyszerűen megdöbbentő. Nemcsak azért, mert - jó, tudjuk, ez valójában értékelhető női sport, sőt, csodás koreográfiája lehet - egy kislánynak másféle felszerelés kell, mint egy felnőtt rúdtáncosnak, de azért is, mert nem hangzik túl jól, hogy visszük a picit rúdtáncolni. Meg tulajdonképpen, miért is visszük?
Egy bölcsisnek alapjában véve nincs szüksége külön fejlesztésre, hiszen egy normális családban eleve rengeteg új és érdekes inger éri. Az óvoda is jól felkészíti a korosztályuknak megfelelő feladatokra a gyerekeket, mégis hihetetlenül népszerűek a kicsiknek kínált foglalkozások. Talán az ilyen helyekre járó gyerekekből lesz mégis a cserebogár?
Nyelvoktatás csecsemőkorban, lovaglás ovisoknak, dobolás kisiskolás lányoknak. A különórák kínálata elképesztően sokféle, és néha igen meglepő tematikájú. Gyakran nem is azért viszik az apróságokat különböző fejlesztő foglalkozásokra, mert szükségük van rá, hanem mert a gyerekkel otthon lévő anyuka vágyik már emberek közé.
Így aztán se szeri, se száma a bölcsis korú gyerekeknek szóló különóráknak. Ilyen foglalkozásokat kínálnak például a Tücsökzene elnevezésű módszer, vagy a Ringató nevű országos zenei nevelési program alkalmazói: ez utóbbi a Kodály-módszert is beépíti a szakköri tevékenységbe. Itt anyuka és gyerek együtt mondhatják azokat a versikéket, amelyeket még nagyanyáinktól örököltünk.
A babaúszásról már mi is írtunk, hiszen ez az egyik legnépszerűbb foglalkozás, ahová a kicsiket már pár hónapos korban elviszik. Az ellenzők elsősorban a fertőzésveszélytől, a nem megfelelő higiéniai viszonyoktól óvják az érdeklődőket. Ezzel szemben a helyeslők és a babaúszás pártolói sok előnyt sorolnak fel, nemcsak a megszerzett vízbiztonságot, hanem a közösségi élményt, a szülő-gyerek közös tevékenységét.
Az óvodáskorú gyerekeket is gyakran valamilyen sportra szorítják a szülők. Ekkor már aktuálisnak tűnik, hogy korcsolyázni, úszni, esetleg karatézni tanuljon a kisded, sőt, síelni is viszik az apróságokat. Bár egy síedző szerint, ami egy három-négy éves kisgyereknek hónapokig tart megtanulni, azt egy hét-nyolc éves pár nap alatt elsajátítja, és a nagyobbak biztonságosabban is tanulják meg az alapokat, mint az apróságok.
Ennek ellenére cipelik a szülők az extra tevékenységre a kicsiket, és néha nem tudnak ellenállni a különleges ajánlatoknak. A kimondottan lányoknak ajánlott dobolás meglepő. Miért épp nekik? Máshogy dobol egy fiú, mint egy lány? És miért kell azt is elkezdeni apró korban? A dobolás komoly fizikai erőnlétet igényel, vajon a cintányér csapkodásán és a fémdob ütögetésén kívül elbírja egy kislány fizikai állapota egy komoly dob kezelését is?
A gyerekzumba és a gyerekpilates is meglepő ajánlatnak tűnik, hiszen az apróságok csontjai ilyenkor még igen képlékenyek, a csontosodás folyamata nem fejeződött be. Igéretesnek tűnik ugyanakkor a gyerekgerinctorna, a lúdtalptorna és még egy meglepő ajánlat: a nyelvtanulás és a torna kombinációja.
Akármit is erőltetünk a kisgyerekünknél, egyet sosem szabad a szülőnek elfelejtenie. Iskoláskor előtt a gyerek legfontosabb feladata a felhőtlen játék.
Még nincs hozzászólás