Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász
Hatéves fiam éppen katona akar lenni. Pár hónapja eltökélte, hogy ő bizony vadászpilóta lesz. Leginkább azzal indokolja a választását, mert hogy géppisztolyuk van (ebben azért nem vagyok olyan biztos), és meglepő módon még azt is előnyként hozza fel, hogy a katonaságnál korán kell kelni, rendet kell tartani.
Ő úgyis korán kel – állítja az átlagosan fél 8-as ébredésére. Engem egyrészt elbűvöl a választása, hiszen abban szocializálódtam, hogy a velem egykorú fiúk hideglelést kaptak a katonaság gondolatától, legtöbbjük mindent elkövetett, hogy ne kelljen bevonulnia a kötelező szolgálatra.
Másrészt az én olvasatomban a katonák hősök, akik a hazájukat védik, a szeretteikért harcolnak. Szép hivatás, mégsem szeretném, ha az egy szem fiamat elragadná egy háború. Ezt már több ízben tudattam is vele; ilyenkor megnyugtatóan megpaskolja a karomat, és engesztelő hangon közli, hogy akkor inkább rendőr lesz.
Ezzel már jobban ki tudok békülni, fel is dereng előttem egy aktáktól zsúfolt iroda, ahol ő csavaros kérdésekkel vallatja a bűnözőket, miközben magabiztos, jól öltözött és eltökélt, akár a kedvenc krimijeim nyomozói. De persze ezek az én elképzeléseim… És a koránál fogva, gondolom, sokszor változik még a pályaválasztása.
Néhány éve olvastam Bertold Ulsamer német pszichológus Alma-faktor című (magyarul tudtommal nem jelent meg) könyvét arról, hogyan hatnak a szüleink a pályaválasztásunkra. Ulsamer szerint a sikeres karrier olyan faktorok együttállásából jön létre, mint a tehetség, az öröm, a szenvedély és a szorgalom.
Itt van például Bill Gates, akinek már tinédzserként lehetősége volt rá, hogy számítógépet használjon. Már itt érezhető a családi hatás, hiszen ha a gyerek szenvedélyesen űzött tevékenységei támogatásra találnak, nagyobb az esély rá, hogy felnőttként kibontakoztatja a képességeit.
Negatív példaként említette viszont azt a fajta nyomást, mikor a szülők azt várják a gyerektől, hogy az az ő helyüket vegye át a generációk óta működő családi vállalkozásban. Ezzel nincs is gond, ha a profil és a gyerek erősségei összhangban vannak. Csakhogy sokszor nincsenek – azt hiszem, ezért találkozni annyi kiégett vagy még mindig útját kereső felnőttel.
Szóval, ha a fiam tíz év múlva még mindig vadászpilóta akar majd lenni, támogatni fogom benne. Még akkor is, ha azt gondolom, hogy vadakat terelő juhászként biztonságosabb élete lenne. Találja csak meg ő, mi ad neki szárnyakat.
Még nincs hozzászólás