ÉN? NAGYMAMA?! / NAGYPAPA?
Az újdonsült nagyszülő hangjában öröm és csodálkozás, ám egy kis szorongás is felfedezhető. Mert azt tudja, hogy unokának lenni jó, de hogy nagymamának? Mit is jelent ez az új szerep? Mit tesz, mit és hogyan tegyen a nagyszülő? Ezt beszéljük meg Pásztor Erzsivel, Hámori Ildikóval, Pataki Évával, és igen, egy meglepetés nagypapával!
Ha meghalljuk azt a szót, hogy nagyszülő, kedves idős emberekre gondolunk, akik otthon ülnek, kertészkednek, főznek és az egész világot az unokáik jelentik. A nagyszülők többsége valóban rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik az unokáikat, és ez így is van rendjén.
Új és kellemes szerep – lehet
Az első unoka mindig egy fiatal, a gyermekgondozásban és gyermeknevelésben tapasztalatlan pár első gyermeke is egyben. A nagyszülő már felnevelt egy-két gyermeket, természetes, hogy jobban tudja, nagyobb a gyakorlata abban, hogy mi a teendő. Ám sokszor ez túlbuzgó viselkedéssel jár együtt, ami már nem biztos, hogy jót tesz a családi kapcsolatrendszernek.
Az első unoka érkezése előtt, amikor az ifjú pár közli, hogy babát vár, a nagyszülők - rendszerint a nagymama - azonnal elkezdik szövögetni a terveket: hol lenne a legjobb a babaszoba, milyen berendezések szükségesek. Azután amikor az anya és a kisbaba hazajön a kórházból, a nagymama néhány hétig segít a csecsemő gondozásában és ellátja a háztartást. Noha a segítségre nagyon is szükség van, a mindent elsöprő igyekezet azonban idegesítő, zavaró lehet és enyhe feszültséget okozhat a fiatal párban. Mindezt anélkül, hogy tudatosodna bennük az érzés: a nagymama éppen megfosztja őket az éppen csak megszerzett és gyenge lábakon álló önállóságuktól. A heves tiltakozásra a jóhiszeműen buzgó nagymama szíve összeszorul. Vérmérsékletétől függően némán duzzog, vagy dühösen reagál. A nagypapa - különösen, ha fültanúja a kritikus mondat elhangzásának -, kötelességének érzi, hogy védelembe vegye a feleségét, és megfeddje a gyermekét, vagy menyét, vejét az illetlen viselkedésért. Ezzel akár készen is van a veszekedés, pedig az unoka épp csak megszületett.
A félreértéseket, amelyek felesleges feszültséghez, megbántottsághoz vezetnek, el lehet kerülni, ha a nagyszülők tudatosan azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy fékezik a segítőkészségüket, és csak abban segítenek, amiben a fiatalok a segítségüket kérik. Nagyszülőnek lenni új és kellemes szerep, ha mindenki tiszteletben tartja a másik ember határait, az intim szféra igényét. Ha a fiatalok szeretetteljes odaadást látnak a nagyszülők részéről, akkor ők maguk fognak olyan segítséget kérni, ami megfelel az elképzeléseiknek, s amire valóban szükségük is van. Lehet, hogy ezek az elképzelések eltérnek a nagyszülőkétől, de a nagyszülőknek nem tanácsos kezdeményezni a megoldásokat, inkább csak azt kell kifejezniük, hogy készek alkalmazkodni, elfogadni az új helyzetet.
Pataki Éva a Nőből is megárt a nagymama című könyv szerzője, háromszoros nagymami. Saját nagyszülői tapasztalatain keresztül ismerteti meg velünk a nagyszülővé válás állomásait.
Szeretetteljes távolságtartás
A boldog nagyszülőség alapvető feltétele ez. Tudatosan vissza kell vonulni, legyőzni a legbelülről jövő irányítási vágyat. Nagyon nehéz, hiszen a mai nagyszülők még aktív, életerős, alkotó korban vannak. Minden más szerepükben ott van még az irányítás képessége és szükségessége, nagyszülőként pedig le kell győzniük magukban az irányítási vágyat, vissza kell vonulniuk tudatosan, s átadni az irányítást a tapasztalatlan fiatalnak. Különösen nehéz feladat ez a lányos nagypapáknak, akik egész életükben védelmezték a családjukat, gondoskodtak a lányukról, és most át kell adni ezt a szerepet egy tapasztalatlan, náluk ügyetlenebb, idegen férfinak. A lányos apák gyakran ugyanolyan féltékenységet élnek meg, mint a fiús anyák. Nem bíznak abban, hogy a gyermekük választottja megfelel a feladatoknak.
Bodrogi Gyula, Gyuszi nagyapa, remek viszonyban van két unokájával. Ugyan nem laknak egymás szomszédságában, igyekeznek annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehet.
Pásztor Erzsi szívfájdalma, hogy a köztük lévő távolság miatt nagyon ritkán találkozik az unokáival. A nagyunoka Milánóban jár egyetemre, egy évben kétszer meglátogatja a nagymamát. Ilyenkor színházba mennek, végignézik az összes zenés darabot, amit mindketten nagyon élveznek. A kisebbik unoka még középiskolás. A nagyi itthonról drukkol a gyerekek tanulmányi sikereiért. Mindig nagyon várja őket haza, hogy kicsit hangosabb legyen a ház. Ilyenkor hetekig készülődik, vásárol a piacon, süteményt süt nekik. Legközelebb nyáron lesznek mindannyian itthon. Addig pedig marad a vasárnap délelőtti telefonálás és az sms-ek.
Mindenkinek jó
A gyermeknek az a jó, ha minél többen szeretik. És a szülőnek is az a jó, ha a gyermekét a nagyszülőre bízhatja, nem valami idegen bébiszitterre, vagy személytelen napközire.
Hámori Ildikó kétszeres nagymami. Energikus természetével is rácáfol korára, de elmondása szerint a két eleven unoka, Marci és Zora mellett könnyű fiatalnak maradnia. Igazi, hagyományos családanya, nagy szívvel, összetartó erővel és kifogyhatatlan energiákkal. Vitalitását leginkább a közös családi együttléteknek köszönheti, melyekért akár a színházi munkáit is szívesen feladja. „Mindig is úgy éltem meg a pályámat, hogy semmi sem volt olyan fontos, mint a család. Szerepet is visszaadtam már azért, hogy többet lehessek az unokáimmal, de számomra ez természetes, furcsa is, hogy ennek ekkora hírértéke van manapság” – mondja boldog természetességgel.
A nagyszülőnek az unokával kapcsolatban nem kell viselnie a mindennapi felelősséget, hiszen arra ott van a szülő. A nagyszülői szerepkör vállalása magával hozza a megkönnyebbülés érzését is. A nagyszülő zavartalanul élvezheti az unoka által nyújtott örömöket, nem kell „nevelnie” az unokát. Ha a helyzet túlterheli, van lehetősége, hogy távozzon az unokától. Nem kell beavatkoznia, döntenie, őrködnie, kitartania. Ha elfáradt, visszavonulhat. Aztán később visszajöhet, ha kipihente magát vagy megszűnt a kényes helyzet.
Nagyszülőnek lenni tulajdonképpen ünnepi feladat!
