Nagypapák és unokák
Az unokákkal kapcsolatos tevékenységekből a hatvanöt-hetven évesek generációjában már a férfiak is kiveszik a részüket. Ez egyfajta kompenzáció – véli Nagyszülői gyermekgondozás című tanulmányában Gyarmati Andrea –, igyekeznek az unokájukon keresztül pótolni, amit a saját gyermekük szocializációja során elszalasztottak.
Mivel főként szerepminta-átadásról van szó, a közösen végzett tevékenységek is jellemzően „férfias” foglalatosságok (közös barkácsolás, pecázás, sport, kirándulás). Úgy tűnik, nem túlzás azt állítani, hogy a férfiak igazán csak az unokájuk megszületésével válnak apává. Szerepkészletükben lassú elmozdulás figyelhető meg egy érzelemgazdagabb (meleg, megengedő) nagyapatípus irányába.
Hasonló tendenciát figyelt meg Knud Knudsen, a norvégiai Stavanger Egyetem szociológiaprofesszora – aki hatvanhét évesen maga is aktív nagypapa. Annak járt utána, milyen szerepet töltenek be az európai nagypapák az unokáik életében – adta hírül a Science Daily nyomán a MediPress.
Vizsgálatai során a professzor arra a megfigyelésre jutott, hogy míg az unoka érkezését követően általában a nagymama tölt be aktívabb szerepet a fiatal szülők életében, addig az idő előrehaladtával egyre több tér jut a nagypapáknak is. Knudsen nagyjából 5500 hatvan és nyolcvanöt év közötti nagypapát követett nyomon Európa 11 országában, és megállapította, hogy egyre több nagyszülő veszi ki a részét az unokák neveléséből.
A tanulmányból arra is fény derült, hogy azok a nagypapák, akik mellett egy nagymama is áll, könnyebben kapcsolódnak be az unokák mindennapjaiba, és minél idősebb egy férfi, annál jellemzőbb lesz rá, hogy törődni akar az unokáival.
Knudsen beszámolt róla, hogy a három generáció között ma szorosabb a kapcsolat, mint korábban, aminek a hátterében több ok is állhat. Először is, egyre tovább élünk, és egyre tovább maradunk egészségesek, másodszor – a modern technikának hála – egyre könnyebb a kapcsolatteremtés, végül pedig a mai szülők jóval elfoglaltabbak a munkájuk miatt, mint elődeik, ezért több segítségre szorulnak a gyereknevelés terén. Az egészséges és fitt nagypapák nagy segítséget tudnak nyújtani a fiatalok számára, cserébe pedig részük lehet abban az örömben, amit egy unoka jelent.
A vizsgálat során a 11 európai ország között nem mutatkozott jelentős eltérés a nagypapák szerepét illetően. Ugyanakkor a magyar statisztikák mást mutatnak. Bár hazánkban is jól követhető, hogy a hazai népesség folyamatos csökkenése a lakosság idősödésével párhuzamosan zajlik, és a hatvanöt éves és idősebb népesség mindössze 10 százalékának nem született élete során gyermeke, a generációk közötti szálak nálunk az utóbbi évtizedekben meggyengültek.
Kutatások bizonyítják, hogy az anyagi lehetőségek hiánya, illetve a házasságok felbomlása döntő szerepet játszik abban, ha a fiatalabb generációk még együtt élnek az idősebbekkel, vagy a fiatalok visszaköltöznek szüleikhez – de ez kényszer szülte összetartozás, és a közelség ellenére nem fűzi szorosabbá a családi szálakat.
Még nincs hozzászólás