Jutalomjáték
Változnak az idők, és velük változunk mi is. Hol vannak már a hófehér kontyú, kötényes, süteményillatú nagyanyók és a bajuszos, bölcs nagyapók? Hát ők is köztünk élnek, meg azok a nagyik is, akik még helytállnak a munkahelyükön, motoroznak, bringáznak, tűsarkúban és miniszoknyában tipegnek. Nagyszülő ügyben egyre változatosabb a kép, és egyre nehezebb megfelelni a klasszikus szerepnek, hiszen az unokázás mellett még számtalan fronton kell teljesíteniük.
Még egy-két évtizeddel ezelőtt is viszonylag biztos lehetett benne az óvó néni vagy a tanító néni, hogy a gyerekért éppen a szülei vagy a nagyszülei jöttek. Azzal, hogy manapság a gyerekvállalás gyakran a harmincas, olykor a negyvenes évekre tolódik, illetve a nagymamák is dolgoznak, és jól tartják magukat, már lényegesen nehezebb megtippelni ezt.
A nagypapa korú apukák sem ritkák, hiszen az idősebb férfiak gyakran vállalnak gyereket fiatalabb partnerrel kötött házasságukban, így az is előfordulhat, hogy a gyerekek egyidősek az unokákkal. Megeshet az is, hogy míg az egyik negyvenes nő azért küzd, hogy végre gyereke legyen, addig egykori osztálytársa azon búslakodik, hogy bár hamarosan érkezik unoka, nem fog tudni vele elég időt tölteni, mert a munkahelyén is helyt kell állnia, s idős szülei gondozása is az ő vállára nehezedik.
Akadnak olyanok is, akik azért titkolják az unokájukat, mert éppen új társ keresésében vannak, és nem tesz jót az imidzsüknek, hogy már nagyszülők.
Az unokák viszont továbbra is igényt tartanak a nagyszüleik figyelmére és szeretetére, hiszen ez egészen másfajta kapcsolat, mint a szüleikkel. Az ómamik és ópapik általában engedékenyebbek, hiszen a nevelés felelőssége a szülőké, nagyinak lenni elvileg igazi „jutalomjáték”.
Ismerősöm csinos, szőke, jó alakú nő, aki fiatalon szült, és az ő lánya is ezt az utat választotta, így már negyvenévesen nagymama lett.
„Repestem a boldogságtól, amikor megtudtam, hogy unokám lesz. Nagyon imádom, és bár még én is dolgozom, kihasználok minden percet, hogy együtt lehessünk. Amíg kisbaba volt, bárhová mentünk, gyakran megdicsérték a »kislányomat«, és alig akarták elhinni, hogy nem az anyukája vagyok. Most már kisiskolás, és gyakran megyek érte. Legutóbb megállított az egyik osztálytársa, hogy kije vagyok én, mert az anyukáját ismeri, a nagyik meg nem így néznek ki. Alig tudtam meggyőzni, hogy tényleg a nagymamája vagyok.”
Hatvanas éveiben járó barátnőm is egyértelműen boldog volt, mikor megtudta, hogy érkezik a második unoka. „A lehető legjobbkor született, hiszen nem elég, hogy elváltam, de éppen akkor nyugdíjaztak is. Nem maradt időm a szomorkodásra: tudtam, hogy ismét szükség van rám, és boldogan pattanok, mikor a fiatalok hívnak, de nagyon figyelek, hogy ne telepedjek rájuk.”
Bár az anyák napi nótákba a nagymamákat is be szoktuk venni, mégiscsak dukál a nagyiknak egy saját nap. Az Egyesült Államokban 1978 óta szeptember első vasárnapján ünneplik a nagyszülőket és az időseket. A világ számos országában más-más napra esik ez az ünnep, melynek célja, hogy a fiatalok eszébe juttassa, mi mindent tesznek a nagyszüleik a családért, s hogy figyelmeztesse őket, ne csak ezen a napon ünnepeljék őket, hanem egy életen át. Ilyenkor rendezvényeket tartanak az óvodákban és az iskolákban, kézműves foglalkozást szerveznek, ahol az unokák és a nagyszülők együtt alkothatnak. A szokás szerencsére már hazánkba is begyűrűzött. A miskolci Szent Miklós Óvodába és tagintézményeibe járó gyerekek például már évek óta Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ünneplik a nagyszülők és az idősek napját. A nagyszülők védőszentje Szent Anna és Szent Joachim, akik a legenda szerint Szűz Mária szülei voltak.
Ám nem minden nagyi ilyen készséges. Vannak, akik a nagyszülőséget az öregséggel azonosítják, ezért ódzkodnak tőle.
Mások pedig fárasztónak találják, hogy munka mellett beleálljanak a szerepbe, hiszen egy kisgyerekre vigyázni olykor embert próbáló feladat.
Pedig nincs is jobb, mint egy fiatalos nagyi, hiszen ezerféle programot lehet vele csinálni: a nagymamával „csajos” dolgokat, a nagypapával pedig „fiús” programokat. Az idősebb nagyi is jó, mert sokat mesél, és esetleg még sütit is süt.
De mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nagyszülők nélkül fognak felnőni?
Azzal, hogy a nők egyre idősebb korban szülnek, megnő a veszélye, hogy az ő szüleik már nem élvezhetik a nagyszülőséget, mert mire a gyerekek cseperedni kezdenek, eltávoznak.
Magyarországon körvonalazódik egy nagyi nélküli nemzedék kialakulása. Becsüljük hát meg a nagymamákat és nagypapákat, amíg lehet!
Még nincs hozzászólás