Gertrudistól a vidám kísértetig
Aki az életrajzát tanulmányozza, azzal szembesülhet, hogy elképesztően sokféle műfajban, rengeteg helyen, nagyon különböző szerepeket alakított. Játszott a fővárosban és az ország számtalan vidéki színházában, a filmstúdiók mellett a szinkronstúdiókba is bejáratos volt, a tévénézők pedig szintén ismerősként üdvözlik.
RIDIKÜL MAGAZIN Alig van ezen a pályán ennyire sokoldalú, sokféle tehetségű színész, mint ön. Honnan ez a sokszínűség, miként tudja előhívni önmagából az ennyire különböző szerepeket?
PÁSZTOR ERZSI Valóban sokféle helyen játszottam, sokféle műfajban. A Színművészeti Főiskolán zenés szakon végeztem. Jól táncoltam, és voltam is szubrett a Lili bárónőben. Rámragasztották ugyan, hogy karakterszínész vagyok, de szerepeltem drámában, vígjátékban, zenés darabban, a Szomszédokban én voltam Janka néni, és Topolcsányi Laura kimondottan nekem írta a Szellem a spájzban-darab főszerepét, amelyben egy hetvenéves öregasszony kísértetét játszom. Illetve játszottam, mert az idei évad végén elköszöntem a Turay Ida Színháztól. Bár nem volt velük szerződésem, hozzájuk tartozom, és mindig is hozzájuk fogok tartozni.
RM Nem fájt a szíve a búcsúelőadáson?
PE Sírtam, ordítottam, bőgtem. Darvasi Ilona, az alapító igazgatónő csodásan megszervezte ezt az estét. Hatalmas virágkosarat kaptam, és a szomszéd szobában láthatja azt a tablót, amit csupa jó kívánsággal aláírtak a kollégák. A közönség pedig állva tapsolt, csak úgy áradt felém a szeretet. Ebben a darabban szinte le sem jöttem a színpadról, csak épp nem került elég gyakran színre, hogy rutinból tudjam a szövegét. Ez a bajom a Karinthy Színházban az Olympia-előadással is – ahol a tábornoknét játszom –, hogy nagy kimaradásokkal megy. Az is hatalmas nagy szerep, mindig újra és újra elővenni és megint megtanulni a szövegkönyvet, az a nagyhalál. Persze, a nyári játékokat, Tihanyt, alig várom.
RM Általában érezheti a közönség nagyrabecsülését. Mikor a Szomszédokban játszott, sokan Janka néninek szólították az utcán.
PE A visszajelzés nagyon fontos. Számtalanszor éreztem, hogy szeretnek. Mind a mai napig odajönnek hozzám az emberek, vagy az is előfordult, hogy valaki bejött a színházi öltözőbe, esetleg megvárt a művészbejárónál.
Néha névtelenül kapok kedves ajándékokat, amiket meg sem tudok köszönni. Nézze ezt a csodás kasmírkendőt! Egy hölgy hagyta ott a Játékszínben, aki látott a villamoson, de nem mert megszólítani. Viszont a szeretetét így akarta kifejezni. És látja ott, a szekrényen azt a kukoricacsuhéból készült angyalt? Azt Mohácson, az előadás után egy asszony hozta be, egy nagy tál, nekünk sütött pogácsa kíséretében. Az angyalka kell, hogy vigyázzon rám.
De hogy mást ne említsek, a Játékszínben legutóbb egy édes, szőke kisfiú ült az első sorban. Végignevette az előadást, nem lehetett nem észrevenni. A meghajlásnál pedig felnyújtott minden női szereplőnek egy-egy virágszálat. Ilyenkor elmúlik a fáradtságom, szárnyakat kapok. Ez nekem tapintható boldogság.Korábban még működött a színházi kritika is. Eljöttek vidékre, megnéztek, mielőtt írtak volna rólam.
RM Nagyszerű partnerekkel is játszott élete során, akik segítették a munkáját.
PE Vidéken kezdtem, a debreceni Csokonai Színházban. Jól éreztem magam, bár még nem volt ott saját lakásom, albérletben laktam. Először Pécsett kaptunk lakást, a férjemmel, Holl Istvánnal, aki az ottani színházzal volt szerződésben. Én ott szültem meg a kislányomat, és bizony, akkor sokat voltam otthon. Mikor a színházból hazatérő férjem elé tettem a káposztás kockát, nyeltem a könnyeimet. Akkoriban legfeljebb ha statisztafeladatokat kaptam. De ekkor Zimmer József dramaturg közreműködött a Bánk Bán színrevitelében, és ő ragaszkodott hozzá, hogy én legyek Gertrudis. Utána már dőltek a szerepek. Én lettem Peacockné a Koldusoperában, és megkaptam Tatjána szerepét a Kispolgárokban. Először el sem akartam fogadni, de aztán mennybe mentem ezzel a szereppel.
RM Peacockné szerepével ugrott ki a főiskolán is. Szinetár Miklós rendezésével.
PE A pályám elejét nagyon megszenvedtem. Egyfelől mindig is színész akartam lenni, másfelől nagyon mulya, gátlásos kislány voltam. Szinetár Miklós osztályába jártam, ez volt az első osztálya. Ő rendezte a felettünk járóknak a Koldusoperát Margitai Ágival, Bodrogi Gyulával. Bodrogi máig emlegeti, hogy én, aki alatta jártam, én arattam le akkor a babérokat.
Szinetár rendezése meghatározó lett a pályámon. Neki nagyon sokat köszönhetek. A lényéből fakadó humánummal mindent bölcsen, tárgyilagosan, tisztán fogalmazott meg. Áradt belőle az emberszeretetet, a színész tisztelete, ami a rendezőknél néha, bizony, nagyon hiányzik. Ha olyan rendezővel találkoztam, aki nem volt képes megfelelően instruálni, mindig arra gondoltam, most mit mondana Szinetár tanár úr. Szinte még a hangsúlyát is hallottam, mit javasolna.
Majd ötvenöt év után ott volt a Vidám kísértet bemutatóján, a feleségével, Hámori Ildikóval. Odaléptem hozzá, és azt súgtam neki: „ebben az alakításomban is maximálisan benne voltál”. Örült nekem. Pedig a Koldusopera után csak egyszer találkoztunk, amikor Darvas Ivánnal forgattuk az Aranyborjút.
RM Akadt még a pályáján ennyire meghatározó személyiség?
PE Ha valaki olyannal filmeztem, aki nagy név volt a szakmában, mindig rám csodálkozott. Bárdy György kijelentette, nekem a Vígszínházban lenne a helyem. Pécsi Sándor sokat tett, hogy a Madách Színházhoz kerüljek, nem szép a sorstól, hogy vele már soha nem lehettem egy társulatban. Berényi Gábor rendező, a Játékszín későbbi igazgatója jó barátom volt, és mindig felém nyújtotta a kezét, mikor segítségre volt szükségem. Ötvenöt évesen kirúgtak a Madách Színházból, ekkor felajánlotta a házvezetőnő szerepét Maugham Csodálatos vagy, Júlia című darabjában. És ezzel a játékkal is a mennybe mentem. Ezt a szerepet aztán eljátszhattam még egyszer, majd’ húsz évvel később, a Kecskeméti Katona József Színházban.
RM Néha egy darab szinte valamennyi női szerepét alakította élete során.
PE Itt van például a Bernarda Alba háza. Fiatalon, még a Csokonai Színházban értelemszerűen Martirio, Bernarda lánya voltam. Aztán a hetvenes évek végén a Pécsi Nemzeti Színházban Bernardát alakítottam, pedig Poncia szerettem volna lenni, és milyen a sors, a Madách Színházban aztán meg is kaptam ezt a feladatot.
RM Melyik volt a kedvenc szerepe?
PE Mindegyiket imádtam. Mikor Pécsett Dürrenmatt Fizikusok című darabjában megkaptam a púpos doktornő szerepét, alig harmincnégy évesen, először meg voltam sértve. De aztán – emlékszem, egy széken álltam a szerepem szerint – nagyon élveztem. Jó volt játszani. Mindent jó eljátszani. Sosem volt szerepálmom, hamar rájöttem, nem érdemes ideákat kergetni.
A szerepek előbb-utóbb megtalálnak. A Vidám kísértet főszerepét sem kaptam meg elsőre. Azt gondoltam, nem baj, a sors jobbat tartogat. És tényleg, jött az Olympiában Eugenia szerepe. De közben megkaptam a kísértet szerepét is. Ezért nem is mondom, hogy lenne kedvenc alakításom. Talán a legmeghatározóbb az Angi Verában a kiégett Traján Anna és a Veri az ördög a feleségében a főszereplő, Kajtárné. Ez utóbbiért megkaptam a Filmszemle legjobb női alakításért járó díját, és még a Szabad Európa is bemondta, hogy vigyázzanak a magyarok ennek a filmnek a színésznőjére.
A legmélyebb nyomot bennem a színházi szerepek között a Macskajáték hagyta. Mindig úgy éltem meg, hogy én vagyok Orbánné. Háromszor játszottam, végigkísért a pályámon. Harminchat évesen, Pécsett léptem először a hatvan feletti Orbánnéként a színpadra, aztán közel harminc év szünet után Földessy Margitnál, az IBS-ben. Csodálatos partnerekkel: Schubert Évával, Huszár Lacival, Földi Terivel. Őt lecsaltam aztán Sopronba is, az ottani bemutatóra, Paula szerepére. Végül én mondtam ki, hogy elég: már szégyelltem azt mondani a színpadon, hogy közel hatvanhat éves vagyok, mikor rég elmúltam hetven is.
RM Szinte minden díjat megkapott, amiről egy itthoni színész álmodhat. 2012-ben ezt koronázta meg a Kossuth-díj.
PE És ugyanebben az évben lettem Újpest díszpolgára. Ott születtem, ott érettségiztem, ott dolgozott az édesanyám, ott zajlik még most is az életem. Oda járok piacra, ott a fogorvosom, a kedvenc butikom. A kerület elismerése nagyon fontos nekem.
A díjak? Ezeket szinte mind egy kicsit később kaptam, mint szokás. A Jászai Mari-díj, a Balázs Béla-díj fiatal embereknek járó kitüntetések, én negyven fölött vehettem át őket. Úgy lettem érdemes művész, hogy a szegedi színházból Székhelyi József, aki felterjesztett, keményen megküzdött érte. Hetvenévesen kaptam hát meg, és rá öt évre a Kossuth-díjat. Nekem nagyon nagy öröm volt. Későn, korán, most már nem érdekel, ott van fönn a polcon, imádom, tényleg. A pályámat igazán szeretem.
Még nincs hozzászólás