A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Egy nő addig szép, amíg szeretik

Azt mondják, mi, nők vagyunk a gyengébb nem. Ha jobban belegondolunk: gyermekeket szülünk, neveljük őket, dolgozunk, összetartjuk a családot. Biztos, hogy a gyengébb nem ilyen? A modern korral persze változtak szerepeink, de legnemesebb küldetésünk, vágyunk, hogy családunk legyen, felülírhatatlan. És még egy dolog biztos: nem tudunk, mert nem lehet szeretet, szerelem nélkül élnünk. Ezekből eleget adni csak akkor tudunk, ha szeretve vagyunk mi magunk is... Tordai Terivel, Bencze Ilonával és Tóth Enikővel beszélgetünk, és várjuk kíváncsian férfi vendégünk - dallamos - szavait.

Márai Sándor írja: „Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit valakinek el kell végezni, ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.”

Március 8-án sok országban a hölgyeké a főszerep. A nőnap a mai kedveskedő megemlékezéssel szemben harcos, a nők egyenjogúságával, munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.

Tóth Enikő színésznő mindenkiben meglátja a szépet, és amint jobban megismeri a másikat, úgy látja egyre értékesebbnek. Szerinte a média hamis testképet sugall, ezért rengeteg a szorongó nő. Magunkat kell először megszeretnünk. Enikő az idő múlását természetesen és jól éli meg. Úgy érzi, az idő múlása mellett is fiatalok maradunk belül. A lelkünk szárnyal tovább! Azt szereti, ha tele van feladattal, ilyenkor ezer dolga mellett még az ezeregyediket is be tudja vállalni.

St. Martin előadóművész, zeneszerző romantikus alkatnak vallja magát. Szerinte ki kell mondanunk, ha valakit szeretünk, ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni, nehogy kiüresedjen a gesztus. Szerinte attól szép egy nő, hogy saját magában megtalálja magát és meg tudja mutatni. Ne az elvárásoknak akarjon megfelelni, mutassa meg, ő milyen. St. Martin érzékeny a világ dolgaira, a szépségre, meg is látja azt és tudatja is a hölggyel.

"Az igazi női szépség, valahonnan a lélek legmélyéről fakad. Onnan mélyről sugárzik, és soha meg nem szűnik sugározni. Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez." (Szeréni S. Péter)

 

Kapcsolódó cikkek: