Trill Beatrix: Hálás időszakot élek
Filmen inkább a könnyed, vicces szerepek találják meg, színpadon kortárs problémákat feszegető drámák a Loupe Színházi Társulásnál. Párhuzamosan három filmet forgatott 2025-ben: Dobó Kata rendezésében a Még egy kívánságot, egy 1950-es években játszódó tévéfilmet A Bélyeg címmel és a Hogyan tudnék élni nélküled? folytatását. Filmbeli "családjával" együtt örömmel venné, hogy a nézettségi listát vezető Futni mentemnek is lenne folytatása. A celebség hidegen hagyja, az Árulók - Gyilkosság a kastélybant "emberkísérlet" jellege miatt vállalta el.
– Rokoni kapcsolatban állsz Trill Zsolttal, aki az unokabátyád. Befolyásolt az ő színészete abban, hogy te is ezt a pályát válaszd?
– Teljesen függetlenül attól választottam pályát, hogy Zsolt a rokonom és egy elismerten jó színész. Gyerekoromban kezdődött ez a szerelem a Bakáts téri iskola színjátszó szakkörében. Valójában azért szerettem volna színész lenni, mert nagyon élveztem a színjátszó szakkört.
– Kárpátaljáról települtetek át Magyarországra. Milyen emlékeid vannak az ottani időkből?
– Én már pesti lánynak számítok a családban a nővéremmel együtt. Több gyerekkori emlékem van Magyarországról, Budapestről, mint Kárpátaljáról vagy Fehérgyarmatról. Hét-nyolc éves lehettem, amikor felkerültünk a fővárosba. Több rokonunk is átjött Kárpátaljáról, vannak, akik külföldre mentek. A nagymamám halála óta nem igazán maradt szoros kötődésem oda.
– A szüleid kezdettől támogatták a pályaválasztásodat?
– A szűk családból senki nem foglalkozik művészettel. Csodabogárnak számítottam. A nővérem a sportos vonalat vitte, kosarazott, focizott a lakótelepen a fiúkkal. Ezzel szemben én rajzszakkörre jártam, szavalóversenyekre, szolfézsra, zenélni tanultam. Hamar kiderült, hogy én viszem a művészi vonalat a családban. Olyan szinten támogattak a szüleim abban, hogy ezen az úton maradjak, hogy amikor tinikoromban abbahagytam a zenélést, apukám nagyon leszidott, sajnálta, hogy nem akarok már hangszeren tanulni. Anyukámtól is sok segítséget kaptam, neki köszönhetem, hogy dráma tagozatos gimnáziumba kerültem.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 16. oldalán!)
Még nincs hozzászólás