Anya, miért kell mindig elpakolni?
Minden szülő ismeri azt az érzést, hogy belép a gyerekszobába, ahol nem is olyan régen még tökéletes rend volt, és iszonyú rendetlenséget talál. Mintha tornádó söpört volna végig. A földön szanaszét minden, lépni nem lehet a legóktól, fél zokni az ágy alatt. Székekből épített bunker a szoba közepén. Ismerős? Nehéz ilyenkor arra gondolni, hogy a káosz valójában a kreativitást és a gondolkodás fejlődését jelzi? Pedig igen.
A világ, amely a kupi mögött van
Ha megkérdezzük a rendről a gyakorló édesanyákat, valószínűleg elgondolkoznak, és azt fogják mondani, hogy tudják, a gyerekek egy saját univerzumot építenek maguknak, de hát akkor is van határa a rendetlenségnek. Ez bizony így igaz. De tudni kell, hogy a rendetlenség okozója a fejlődés maga.
A kisgyerekek még másként strukturálják a valóságot, mint a felnőttek. Nekik a rend nem azt jelenti, hogy minden tárgynak fix helye van, hanem inkább azt, hogy a játékok ott halmozódnak, ahol éppen szükség volt rájuk egy történethez vagy fantáziajátékhoz. A plüssökből lehet közönség egy színházi előadáshoz, a szétszórt legók valójában egy város építőkockái, a szőnyegen heverő színes ceruzák pedig a következő projekt kellékei.
A pszichológusok szerint a gyerekek játék közben az agyukban térképet építenek a világról. Ez a belső térkép a gondolati kapcsolatokat követi, nem a külvilág logikáját. Így lesz a baba a gyurmával egy fiókban, hiszen a baba az anyuka, aki gyurmagombócot főzött vacsira. A pedagógusok régóta tudják, hogy a teljes rend néha többet vesz el, mint amennyit ad: megtöri az áramlatot, amelyben a gyerek elmélyülten játszik. És bármilyen paradoxnak tűnik, a kreatív gondolkodás első számú terepe sokszor épp a gyerek számára tökéletesen kontrollálható káosz.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 40. oldalán!)
Még nincs hozzászólás