Miért kívánjuk annyira télen a csokit?
Ahogy rövidülnek a nappalok, testünk is átáll egy másik ritmusra. A fény hiánya nemcsak a hangulatunkat, hanem hormonháztartásunkat is befolyásolja. Télen fáradtabbak, nyűgösebbek és éhesebbek is vagyunk.
A tél azonban nem ellenség, csak biológiai próbatétel. Hormonjaink nem ellenünk dolgoznak, csak alkalmazkodnak a természet ritmusához. Ha értjük működésüket, könnyebb lesz hatásaikat elviselni.
A sötétség hormonja a melatonin, a téli álmosság kulcsa
A melatonin testünk természetes alvást segítő hormonja, amely a sötétedés hatására kezd el termelődni az agyban. Szabályozza, mikor érezzük álmosnak magunkat, és segít az elegendő és pihentető alvásban. A probléma csak az, hogy télen a nappalok rövidülésével a szervezetünk korábban kezdi termelni, és hosszabban is tartja magas szinten. Ezért fordul elő, hogy már délután négykor lecsukódik a szemünk, reggel pedig nehezen ébredünk.
A túlzott melatonintermelés miatt a test úgy érzi, mintha állandóan aludnia kellene. A hideg, a bezártság és a mozgáshiány csak ráerősítenek erre a biológiai programra. Az eredmény: fáradtság, kedvetlenség, lelassulás, és sokszor az a bizonyos téli melankólia.
Mit tehetünk ellene?
Próbáljuk minél több természetes fényhez juttatni a szervezetünket. Reggel ébredés után rögtön húzzuk el a függönyt, menjünk ki sétálni akár egy rövid körre is. Esetleg menjünk egy-két megállót a munkahelyünkre gyalog.
Ébredés után, ha borús, sötét az idő, gyújtsunk minél több lámpát a lakásban. A fényterápia, a rendszeres testmozgás és a következetes alvási rutin is segíthet újrahangolni a biológiai órát.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 34. oldalán!)
Még nincs hozzászólás