A divat és a nők
Trendek, amiket követni kell, vagy éppen nem? Honnan tudjuk, mi a divatos? Mindennek van divatja? Mi a divat egyáltalán? Hogyan lehet divatosan öltözködni? Turkálóból is lehetünk trendik? Ha valaki nem követi a divatot, arra szánalommal tekintenek? Pikali Gerdával, Németh Jucival, Tóth Borival és meglepetés férfi vendégünkkel divatozunk.
„Ha egy nő rosszul öltözött, az emberek a ruhájára emlékeznek. Ha elegáns, a nőt jegyzik meg maguknak” (Coco Chanel)
Az emberek ősidők óta ruhával fedik be testüket, egy-egy öltözködési forma mellett azonban ritkán tartanak ki hosszú ideig. A divat egyszerre jelent utánzást és elkülönülést. A divat nagyon jellemző a korra és a társadalomra, illetve a társadalmi rétegre. Minden egyes történelmi korszaknak megvolt a maga divatja - gondoljunk csak a jól táplált Rubens-i hölgyekre, vagy a klasszikus kor karcsú, törékeny odaliszkjeire.
Az ókorban általában egyetlen ruhadarabot - tógát vagy tunikát - viseltek. A görögök és rómaiak varratlan leplekkel takarták el a testüket, ezeket az egyszerű darabokat variálták, redőzték, igazították az alkalomnak megfelelően. A bizánci császárság korában a ruhák díszesebbé váltak, előszeretettel használtak arannyal áttört vagy gyöngyökkel ékesített anyagokat. A román korban kezdett különválni a földig érő alsó és a rövidebb felsőruházat. Az arisztokrácia és a köznép öltözete főként anyagában különbözött, az előkelők selymet és posztót, a szegényebbek vásznat és gyapjú ruhákat hordtak. A gótika szépségideáljának a karcsúság számított, a test vonalát hangsúlyozó, testhez simuló ruhákat kedvelték. A férfiaknál is a nemes, kifinomult, kissé nőies külsőt tartották szépnek. A harisnyaszerű szűk nadrág és a csengőkkel díszített ruhák határozták meg a kor divatját. A reneszánsz a teltebb hölgyek és az erőteljes férfiak kora volt. Kedvelték a nehéz, dúsan redőzött anyagokat, a súlyos ékszereket, a nők uszályt és üresen csüngő díszujjat viseltek. A spanyolos viselet a XVI-XVII. században jött divatba. Merev, a test formáját teljesen elrejtő szabások és kerek-feszes formák jellemezték a kor viseletét. Sikk volt a térdnadrág és a spanyol gallér, a színek sötétebbé váltak, kizárólag a franciák és a németek hordtak világosabb árnyalatú ruhákat. A barokk korban is kedvelték a spanyol csipkét, de a ruhaderék nyitottabbá vált és megjelent a női derekat hangsúlyozó fűző. A XIV. Lajos korabeli Franciaországban már kimondottan élénk színekben parádéztak az arisztokraták, a sötét árnyalatokat felváltották az élénk és kihívó színek - a meggypiros, a skarlátvörös, az égszínkék, a halvány sárgák és az arany. A rokokó divatja is hangsúlyozta a karcsú felsőtestet. Megjelentek az óriási harangszoknyák és a lapított abroncsszoknya. Szakítottak viszont a szabályos szimmetrikus formákkal, az egyenest, a derékszöget száműzték a szabásvonalakból.
A francia forradalom magával hozta a divat forradalmát is. A polgárság hordani kezdte az egyszerűbb kényelmesebb ruhákat. A hölgyek görögösen könnyű, muszlinból és tüllből készült, a kebleket hangsúlyozó uszályos ruhákat viseltek. A férfiak öltözéke egyre dísztelenebbé és egyhangúbbá vált, az urak frakkot és cilindert kezdtek hordani. Napóleon is megteremtette a maga "empire" divatját, kisebb dekoltázzsal és hosszabb ruhaujjakkal. A női divatot a francia, a férfiviseletet az angol stílus határozta meg.
A biedermeier és a romantika divatja a történelmi formákból merített. Londonban szinte kötelező társasági viseletté vált a fekete, a kúpos női szoknyákon csíkok és minták jelennek meg. A szecesszió - a XIX. század végének szín és forma kavalkádja után - visszatért a szabadon omló, természetes vonalakhoz. Száműzte a fűzőt, és keleti (japán, orosz) motívumokkal frissítette föl a divatot. Ekkor tűnt fel Paul Poirot, a világ első, híressé vált divattervezője is.
A két világháború között az egyhangúság és férfias vonalvezetés jellemezte a ruhákat. Hódítani kezdett a női nadrág, a rövidebb szoknyák módija. A háború után Dior hozta ismét divatba a nőies szabásvonalat. A "New Look", az uniformis-szerű egyenruhákhoz képest nagy változásokat hozott. Ismét hosszabbá váltak a szoknyák, és a különböző szabásvonalak változatosabbá tették a divatot. A férfidivat is felszabadultabbá, színesebbé vált, különösen a szabadidő-ruházatban. Bár Párizs vált a divat központjává, a divatdiktátorok mégsem kizárólag franciák voltak. Az angol származású divattervező, Worth alapította meg az első divatházat és ő alkalmazta először az "élő divatbábokat", a manökeneket is. Az ő nevéhez fűződik a Houte Couture-nak, a legkiemelkedőbb párizsi divatdiktátorok illusztris egyesületének megalapítása is.
A hatvanas években számos különféle irányzat dívott. Twiggy-nek, a kifutók vékonyka csillagának köszönhetően ismét divatossá vált a fiús nő-, amivel párhuzamban világméretű fogyókúra-mánia vette kezdetét. Ekkoriban alakult ki az uniszex öltözködés: a fiatalok vagy színes pólókban és farmerben vagy a Beatles gombafejűinek modorában öltözködnek. A nyolcvanas évekre a feltűnően elegáns zakók és szúk nadrágok, illetve a túlszabott méretek, az egymásra hányt, össze nem illő darabok jellemzőek. Népszerűvé válik a répafarmer és a kitűzőkkel pitykézett felsőrészek. Az aerobic és a testépítés népszerűsödésének köszönhetően hangsúlyossá válik az emberi test: a hölgyek és urak nagy válltömésekkel hangsúlyos derékszabással igyekeztek javítani az alakjukon. A kilencvenes évek eleje óta töretlenül tartó időszak igazi "divatcsalamádéval" lepte meg a ruhamániásokat. Ma tulajdonképpen minden elfogadott, sőt megengedett, a tervezők újmódi anyagokkal és technológiákkal kísérleteznek. A trendek előre megkoreografált rend szerint követik egymást, mi pedig őket – vagy nem, és azt hordjuk, ami eszünkbe jut.
Tóth Bori első ruháit gyermekként, Barbie babáinak tervezte. Már akkor tudta, hogy divattervező lesz. 2012-ben búcsút intett saját márkájának, a TOTHBORI-nak és Maison Marquise néven indított új brandet, nagy sikerrel. Negyven darabos kollekciójával debütált a moszkvai divathéten. Maison Noir nevet viselő kollekciója igen rangos elismerést kapott: a The Best Couture Collection díjat hozta el a Fashion Tv Moscow-tól. Az inspirációt a szimmetrikus formák és a fém vereteket imitáló arany bőr applikációk adták. Ezeknek a súlyosságát a finom francia csipkék ellensúlyozzák. Az egész alapgondolatot pedig a középkori japán lakk dobozok szín- és mintavilága szolgáltatta. Bori - két pici gyerek édesanyjaként - már azon dolgozik, hogy showroom-ot nyithasson Moszkvában.
Sok nő számára az elegáns férfi megtestesítője Ernyey Béla színész, író, akinek nem mindennapi igényei vannak az öltözködés terén. Mégis, párja szerint „Béla nem az a típus, aki órákat tölt a ruházkodással, neki öt perc alatt megy, csípőből.”
Németh Juci egy személyben sok karakter. A Nemjuci frontembere, a Budapest Bár énekesnője. Környezettudatosan él. Zenekarának sem gyártattak pólókat, hanem turkálókból választott és saját kezűleg vasalta fel logójukat. Sőt, az énekesnő saját használt ruha butikot nyitott az Astoriához közeli Csendes kávézóban, Nemruci néven. A maga műfajában is egyedülálló csöpp kis bolt szinte egyik napról a másikra jött létre, nem volt előzetes tervezgetés, tulajdonképpen percek alatt találta ki és intézte azonnal, annyira égett benne a megvalósítási vágy. Ő maga sem vásárol új ruhákat, hanem turkál, az ésszerű vásárlás híve. Minden egyes ruhadarabnak története van, és tükrözi az ízlését. Kötődik is nagyon a ruhákhoz. Ha elvisznek egyet, szinte megsiratja, de persze örül neki, hogy utána újabbakra vadászhat. Mindegyik darabot nagyon átgondolva választja ki, úgy, mintha a sajátja lenne.
Pikali Gerda színésznő Halle Berry állandó magyar hangja. Amikor a világsztár az egyik legismertebb cipőmárka arca lett, egyértelmű volt, hogy a reklám magyar változatában is Gerda hangján szólal meg. A kétgyermekes magyar színésznő szintén cipőmániás, annyira imádja a cipőket, hogy el is csuklott a hangja felvétel közben.
A divat diktátorai sosem ülnek tétlenül. Bár a nyár még el sem kezdődött, már készülhetünk az őszi-téli trendekre. Üdv 1940-es évek!
