Cipő, cipő, cipő - és egy kis fehérnemű
Megszámoltam! Kimondottan az olvasók kedvéért megszámoltam. A nyári szandálokat, a téli csizmákat, a papucsokat és a tornacipőket is belekalkulálva: igen, túl vagyok a százon. Több mint száz pár cipőm van.
A divatos öltözködés mindig is fontos volt számomra. Az elegancia, a hibátlan megjelenés – régen rájöttem – nem pénzkérdés. Persze, egy kevés tőke kell, de fantázia és egy ügyes varrónő segítségével megoldható a divatos külső.
Ifjúkoromban egy Tini néni nevű, közel nyolcvanéves hölgy varrta meg, amit csak megálmodtam. Igaz, szabásminta kellett hozzá, de utána bármit összeállított a lábbal hajtós, kattogó, vele talán egyidős varrógépén. Én kilestem a nyugati magazinokból a legutolsó divatos színeket, fazonokat, ő pedig nevetségesen kis összegekért – amit játszva kifizettem az ösztöndíjamból – megkreálta a legcsodálatosabb ruhákat. Ez tehát megoldódott.
De a cipők! Ahogy a „Divat és a nők” című adásban Pikali Gerda, úgy én is örökké csak örököltem. Gerda legalább a nővérétől, én – ó, mily rettenetes! – a bátyámtól. Lapos sarkú fiúcipőkben jártam hetedikes koromig. Ekkor fellázadtam, és inkább jártam nyáron mezítláb – három kemény hónapon át –, azután pedig papucsban, míg októberben már hetente fáztam föl.
Ekkor a szüleim – akik elsősorban a kevéske értelmiségi fizetésük miatt álltak ellent – megtörtek, és nagymamám anyagi támogatásával megkaptam nyolcadikos koromban életem első női cipőjét. Méghozzá magas sarkút: volt vagy 3 centis a kis szögletes sarka, mert akkor az volt a divat.
Ez volt ez első lábbelim, ami a divatnak megfelelt. Nem azóta gyűlt össze a százas: ha összeraknám az összes eddig hordott – értékelhető – cipőmet, négyjegyű is lenne az a szám...
A mostaniak mind nélkülözhetetlenek. Színükben, fazonjukban egy-egy ruhámhoz illenek, egy-egy kosztümöm elmaradhatatlan darabjai, táskák kiegészítői. A tornacipőkön, a túrabakancson és a papucson kívül mind magas tűsarkú. A reggeleim legpompásabb percei, mikor rövid mustra után kiválasztom az aznapit!
Ehhez képest szerény szenvedélyem, hogy ha tehetem, pazar fehérneműket veszek magamnak. Elegánsakat, csipkéseket, szexiket. Mindig olyat, ami megy a cipőmhöz...
Még nincs hozzászólás