A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Zokszó nélkül

„Egyévnyi vívódás előzte meg a válást. Mivel ártok inkább? Ha elviselem, hogy az előszobában békésen slattyogó gyereknek egyszer csak röpül a pofon, mert a frusztrált apja késésben van az új randevújáról? Ha én is kész idegroncs vagyok amiatt, hogy a férjem pusztán szállodának használja a lakásunkat? Vagy jobb, ha a kedvezőtlen apakép helyett semmilyen férfimintát sem kap a fiam? Mi lesz, ha emiatt sérül, amivel mindenki ijesztget?”

Fotó: Thinkstock

A múlt dilemmáit felidéző Kinga fia már kész felnőtt. Nem zaklatott környezetben, kettős mércét látva, a szülei rossz kapcsolatán rágódva nőtt fel. Segítettek a nagyszülők, a szomszédok, a barátok. „A gyerek feneke alatt ugyan nincs autó, de államilag támogatott képzésre jutott be az egyetemre. Tud tojásrántottát sütni, paprikás krumplit meg pörköltet főzni, szociális ösztöndíjért folyamodni és kiharcolni magának a nyári diákmunkát.”

Bonyodalmak
Korábban, persze, sok aggodalom jutott Kingának, akár a többieknek, akik az egyedülálló anyák hevenyészve összehívott asztaltársaságában megnyilatkoznak.

„Óvodás lányom sokáig rettegett, hogy majd jön egy bácsi, aki éppúgy elvisz engem, mint ahogy az apját az a néni, akivel kénytelen az apás hétvégeket megosztani – így Anna. – Nyugtatgattam, hogy én senkiért sem hagynám ott.” És ehhez is tartotta magát. Ritkán adódó kapcsolatait titkolta. Ha volt valakije, azzal csak „jártak”, mint a tinédzserek, elmentek moziba, sörözőbe, még egy-egy hétvégére is, de hozzájuk soha nem ugorhatott föl a partner. „Szép lassan le is lépett mindegyik. A legőszintébb azzal állt elő: ő gyáva ehhez.”

A válások aránya mindig is magas volt Magyarországon. Világelsők is lettünk ebben a versenyszámban a második világháborút követően, holtversenyben az Amerikai Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval. A megváltozott világban a középmezőnyben helyezkedünk el. Ma minden tizedik ember elvált a házastársától. A számok nagyjából állandónak mondhatók.
De nem csak ifjú és gyermekes házaspárok válnak el, továbbá nem csak házasságban született gyermekeket nevelnek egyedül az anyák, apák. Az egyszülős háztartásoknak nagyjából kétharmada egy gyereket tart el, valamivel több mint egynegyede két gyerekkel bajlódik, a fennmaradó hat-hét százalék három vagy több gyerekről gondoskodik.
Már-már tudathasadásos állapot az egyedülálló szülőké: egyszerre gyengéd és megértő anyának, valamint a szigorhoz következetesen ragaszkodó, apát helyettesítő személynek is kell lenniük - és fordítva. Háztartásvezetők, családfők és családfenntartók egy személyben.

„Naná, kevés pasi vállalja, hogy a nő mellé más gyerekét is a nyakába vegye! – kapcsolódik be a beszélgetésbe Carmen. – Így viszont meg kellett tanulni zárat cserélni, vízaknába mászni óraállást leolvasni, elérni, hogy az autószerelő ne verjen át, húszkilós csomagokat cipelni haza a piacról… edzőteremre úgysem futja.”

Gyerekcsőszök
Ildikó egyszer járt a Balatonon a vállalati üdülőben a három gyerekkel. A kisfiúnak első éjjel felszökött a láza: „Ott tipródtam, hogy szóljak-e az elsőn lakó konyhásoknak. Végül jött az ügyelet, aztán a mentő. Gégefedőgyulladás. Életveszély. Intenzív osztály. Az apukájuk nem elérhető. Míg sikerült a barátok mozgósításával előkeríteni, a gondnok vigyázott az üdülőben öcsire és hugira.”

Zsófi veszi át a szót: „Néha nekem is jár kikapcsolódás, gondoltam addig, míg a segítőkész nagymama nem erőltette a vécére a szobatisztaság útján épp csak elindult kicsit, hogy megmutassa, hogy is kellene ezt nekem csinálnom. Sikerült. Még háromévesen is pelenkát kért a fiam, amikor a nagydolgát kellett végeznie.”

„Mindegyiküket magammal hurcoltam – beszél megint Ildikó – hivatalos ügyeket intézni, egymás különóráira, óvodába és iskolába menve a többiekért attól fogva, hogy a tévében ágyjelenetekkel dúsított filmre értem haza, a gyerekfelvigyázó nénit alva találtam a kanapénkon, körülötte üres szaloncukros papírok, amelyeket még töltött állapotukban a kisfiammal vitetett oda magának a karácsonyfánkról.”

Anyagiak
„Főfoglalkozású anya lettem – fűzi tovább a szót Ildikó. – Banki alkalmazottként nem rohangálhattam el időben a gyerekekért, nem maradhattam otthon, ha belázasodtak, nem vihettem őket különórára, hiányoztam a szülői értekezletről. Az ezerforintos bébiszitter-óradíj  az egész pénzemet elvitte volna. Most kevesebb a jövedelmem, viszont kiegészítem: tanulok a fiúk osztálytársaival, hazaviszem az óvodából a lányom barátnőit a robotoló szülők helyett, némi juttatás fejében. És legalább én vagyok velük!”

„Mi nem kapunk gyerektartást – böki ki Emese. – A volt férjem inkább szabadúszó lett, csak ne vonják tőle a negyven százalékot. Azt mondta, úgysem esznek sokat azok a kicsik. Csakhogy nőttek, szerencsére, és sóvárogva nézték másokon a márkás cuccokat, miközben egy nyamvadt asztali gépen veszekszenek. Aztán jön a nyelvvizsga, az egyetem, a költségtérítés…”

Ha újra kezdhetnék, és megint úgy alakulna, mindegyik beszélgetőtársam zokszó nélkül vállalná, hogy egyedül tartsa el, és jól a gyerekeit, helyettesítve az apai szerepet is. Nem hiányolják a talp- és testmasszázst, a fitneszórákat, csak azokat a lesújtó pillantásokat szeretnék feledni, amelyeket a szülőire meg a fogadóórákra kéz a kézben érkező házaspárok vetnek, vetettek a csonka családjáért küzdő anyára.

Címkék: stressz, egyedül, válás, egyszülős család, csonka család, bébiszitter, anyagiak, tartásdíj, vívódás, gyerekcsőszök, nyugaom

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!